Zsófia a Jégóriások birodalmában


http://mocorgohaz.hu/

Zsófia egy teljesen hétköznapi kislány volt egészen15 éves koráig, de élete teljesen megváltozott, amikor a születésnapján szülei szörnyű titkot fedtek fel előtte, követnie kell a hatalmas Jégóriásokat északra, és minden év május 15-én jeget és havat kell onnan hoznia.

Amikor az osztálytársai ezt megtudták, Jeges Zsófiának kezdték csúfolni. És ez még nem volt minden, mert amikor Zsófia valakinek a közelébe ért, menekültek előle, azt mondván, hogy: Menj innen, mert hideg vagy, mint a kő!

-De a szívem szeretetre vágyik!-felelte erre Zsófia könnyes szemmel. De a gyerekek nem kegyelmeztek neki. És Zsófia egy nap azt vette észre, hogy hazafelé menet a lába nyomán jégvirágok nyílnak.

Az édesanyja nem győzte vigasztalni:

-Tudod, azért hívnak hideg Zsófiának, mert a naptár szerint hideg időt és éjszakai fagyokat okoz a legendás Hideg Zsófia, a fagyos szentek egyedüli nőtagja!

-Fagyos szentek?

-Igen, tudod az emberek régen hittek a babonákban, hogy „Pongrác kánikulában, subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok,–ezért ők évről évre visszatérnek, hogy bosszantsák az embereket. Legtöbbször talajmenti fagyokkal, jégesővel.

-És nekem mi közöm ehhez?

-Annyi, hogy te is a babona áldozata vagy. Mert azt tartják a mezőgazdaságból élő emberek, hogy"Soha ne ültess a hideg Szofi előtt! Pedig a fagyot nem a fagyos szentek, hanem a jégóriások okozzák!

-A jégóriások? Igen. És aznap éjjel egy Zsombor nevű bölény jelent meg Zsófia álmában, aki azt mondta neki, hogy:

-Nincs mese, el kell menned a Jégóriások földjére!

-De hisz azt se tudom, hogy hol van, meg hogy milyen?

-Képzelj el egy hatalmas, jeges vidéket, ahol óriási jéghegyek emelkednek a magasba, ott élnek a jégóriások. A birodalmukban örök hó uralkodik, és a szelek fagyott dallamokat fújnak. De nem kell félned, mert erejük a jégben rejlik, és szívükben a tél varázsa lakozik. Ezzel a bölény eltűnt.

A Jégóriások Hófödte Birodalma

Másnap, amikor a nap sugarai még alig melegítették fel a földet, Zsófia elindult a Jégóriások birodalmába. Hamarosan maga mögött hagyta a virágzó orgona bokrokat, a madárdalos erdőt. Az idő egyre zordabbá vált, mert már hómezőkön át bandukolt, és ahogy közeledett a Jéghegyhez, észrevette, hogy a hegy nem csak jégből áll. A hegy oldalai ugyanis tele voltak apró, hegyes fülű lényekkel. A koboldok, mert persze ők voltak azok, ott ugrándoztak, nevettek és csínytevéseket követtek el. De nem voltak gonoszak, csak játékosak. Az egyik kobold egy bölénnyel játszott, éppen olyannal, amilyet Zsófia az álmában látott. És ez a kobold, amikor meglátta a lányt, könnyedén leugrott a bölény hátáról, és odalépett Zsófiához.

-Üdvözöllek, messzi vándor! Tudod, hogyha felmászol a Jéghegyre, megnyílik előtted a világ titka? De vigyázz, mert a Jéghegy őrzője próbára tesz. Csak azok nyerik el a jégóriások bizalmát, akik tiszta szívvel és bátorsággal vágnak neki az útnak.

És Zsófia elszánt volt, így hát elindult fel a hegyre. A koboldok nevetve követték, és minden lépésénél újabb csínytevéseket követtek el. De Zsófia nem hagyta, hogy megállítsák. Felkapaszkodott a hegycsúcsra, és ott találkozott a Jéghegy őrzőjével, egy hatalmas jégóriással, kinek szemei kék fényben izzottak. Zsófia szíve hevesen dobogott, de nem félt az óriástól, inkább csak kíváncsi volt. És a jégóriás mély hangon megszólította: -"Kislány, mit keresel itt a Jégbirodalomban?”

Zsófia reszketve válaszolt:- “Szeretnék többet megtudni rólad és a többi jégóriásról. Miért éltek itt a hegyek között? És miért bocsájtotok hideget minden év május 15-én a földre, éppen a nevem napján, ami miatt csak Jeges Zsófiának szólítanak, és menekülnek előlem az emberek.

A jégóriás erre barátságosan így szólt: -Hallgasd hát a történetünket: Régen, amikor a világ még fiatal volt, mi jégóriások a felhők között éltünk. De egy napon egy hatalmas vihar elragadott minket, és a földre zuhantunk. Azóta itt a hegycsúcson élünk, ahol a jég és a hó birodalmát őrizzük.

Zsófia miközben hallgatta a jégóriást rájött, hogy az nem is olyan rémisztő, mint ahogy azt a falubeliek állították róla. Lehet, hogy közöttük is vannak jószívű lények?

A Jégóriások Titkos Táncosai

És másnap éjjel ezen a messzi, jeges vidéken, ahol a hó örök, és a szelek fagyott dallamokat fújnak összegyűltek a jégóriások, mert elterjedt a híre, hogy egy leány érkezett, aki a titkukat akarja kifürkészni. A Hold fénye megcsillant a Jéghegy óriások testén, amikor körbeálltak egy hatalmas jégkristályt, mert ezen az éjszakán a jégóriások úgy döntöttek, hogy megmutatják a táncukat Zsófiának. A legidősebb jégóriás, Fagyapó, kivált közülük. Ő volt az, aki ismerte a jégtánc minden mozdulatát, lépését. Hangja mélyen zengő volt, ahogy elkezdte tanítani a táncot:

“Lépj a hóba, mint a szél,
Hullj alá, mint hópihék.
Csillagok között szárnyalj,
a Hold fényében táncolj.”

Zsófia figyelt, és próbálta követni Fagyapó mozdulatait. De a tánc nem volt könnyű, mert a tánclépések a hópelyhek táncait idézték. A hó alatt a lába megfagyott, és a jeges szél átfújt a testén. De Zsófia nem adta fel. Hiszen a jégóriások titkát akarta megtudni!

Hosszú hónapok teltek el, és Zsófia fent maradt a Jégóriások birodalmában, ahol kitartóan gyakorolta a táncot. Végül egy kifejezetten hideg éjszakán, amikor a Hold újra fenn ragyogott, a jégóriások ismét összegyűltek a tisztáson. Mindannyian látni akarták Zsófiát, hogy ítéletet mondjanak felette. És a leánynak a hó alatt már nem fájt a lába. A szél sem fújt át rajta, hanem felemelte és segített könnyebbé tenni lépéseit. Zsófia nagyon kecsesen táncolt!

És akkor megtörtént a csoda. A jégkristály ragyogni kezdett, és a táncoló Zsófia körül jégvirágok nyíltak. Lent a faluban az emberek meg azt érezték, hogy a jégóriások ereje áramlik beléjük. Most már ők is részesei voltak a varázslatnak. A Jéghegyet őrző óriás elmosolyodott. “Gratulálok!”- mondta Zsófiának. Most már te is része vagy a Jéghegy titkának. Minden álmod valóra válhat, ha hiszel benne.

-Nagyon szeretném!-felelte Zsófia örömteli hangon.

-Akkor elárulom neked, hogy mi jégóriások nem csak a hó és a jég birodalmát őrizzük, hanem más titkokat is. Ha itt maradsz velünk, akkor holnap megtudhatod. És Zsófia maradt.

Az újabb titok a Jégkönyvtár volt. Ez a világ szeme elöl elrejtett hely, ahol a jégóriások az ősi tudásukat őrizték. A könyvek lapjai jégből voltak, és a szavak a hideg szelek hangján szóltak. És Zsófia, mivel megtanulta a jégóriások titkos táncát, bebocsájtást nyert a Könyvtárba. A Jégkönyvtár bejárata hatalmas jégkristály ajtókból állt. Ezek a kristályok olyan tiszták és ragyogóak voltak, mint égen a csillagok. Amikor Zsófia megérintette az ajtót, a jégóriások ősi nyelve szólalt meg, és a kristályok lassan szétváltak, hogy beengedjék. Belépve a könyvtárba hatalmas jégfüggönyök lógtak. Ezek a függönyök a jégóriások emlékeiből keletkeztek. Ha valaki áthaladt rajtuk, láthatta a múlt eseményeit, és a hópelyhek születését. A Jégkönyvtárban hatalmas jégpolcokon sorakoztak a könyvek. Ezek a könyvek nem papírból vagy pergamenből készültek, hanem jégből. 

A könyvtár közepén egy hatalmas jégóriás szobra állt, amit a Táncoló Jégóriásról mintáztak, akitől Zsófia megtanulta a titkos táncot, ennek köszönhetően érthette meg a könyvek szavait. Aztán a legmélyebb részén a könyvtárnak egy kristályos medence volt. Aki belemerítette csak egy ujját, az magába szívhatta a jégóriások összes tudását. Láthatta a világok születését és megértette a hegyek és a Föld titkait.

De a Jégkönyvtár mélyén nem csak az univerzum titkai rejtőztek, hanem az Elveszett Könyvek is. Ezek, olyan tudást tartalmaztak, amelyet az emberek még nem ismertek. És Zsófia csak ámult és bámult ennyi tudás láttán.

És a leány végleg barátságot kötött a jégóriásokkal, és az első látogatása óta gyakran vendégeskedik Jégbirodalmukban. Ők megosztják vele a hóval, és jéggel kapcsolatos ismeretüket, és Zsófia egyre inkább úgy érzi, hogy hozzájuk tartozik és segít nekik abban, hogy a világ viszont megismerje az ő történetüket. És Zsófiának köszönhetően az emberek minden évben összegyülnek egy tisztáson, és táncolnak a jégóriások tiszteletére. A talaj alatt a lábuk mindig megfagy, de a szívük meleg, és a Hold fényében pontosan úgy táncolnak, mint a jégóriások. Cserébe május 15-én elkerüli a fagy és jégeső a világot.

Ha valaha találkozol egy Jégóriással, most már te is mindent tudni fogsz róla.

 

Szivilla, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!