A húsvéti nyúl és a kacsatojások

A húsvéti nyúl és a kacsatojások.

Csalafinta szigetre megérkezett a tavasz. Madárcsicsergés verte fel a zöldbe borult ligeteket. Tyúkanyó kiscsirkéi vidáman futkostak a napsütésben. Bűbájos boszorka eltüzelte a télről maradt mogyoróhéjat és kivitte a kacsáit a rétre. A sziget tücskei esténként hangversenyt rendeztek a rokkant szöcskék javára. Hetente egyszer táncos összejövetelt is tartottak már a vadgesztenyefákkal körülvett tisztáson. Nyuszi mama szeretett volna részt venni rajta, de így húsvét előtt éppen azon főtt a feje, hogy honnan szerezzen még be tojásokat, mert rengeteg volt a megrendelés. Tyúkanyó szegény nem győzte tojni a tojásokat, de egy nap azt mondta, hogy fáradt, meg az idegességtől kevesebbet tojik, és különben is a Bűbájos banya már elvitte az aznapi adagot.

Nyuszi mama erre a nagy izgalomtól már aludni sem tudott, az idegességtől lefogyott, pedig most volt leginkább szükség az erejére. De nem tudott tétlenül ülni, így elhatározta, hogy másnap elmegy a Jószagú Füvek rétjére, hátha ott talál madárfészket és a fészkelő madarak tojásaiért cserébe, gondoskodik nekik élelemről. Egy fedeles kosarat fűzött a karjára, hogy majd abba teszi a tojásokat és elindult. Az erdőben találkozott Bűbájossal, a ravasz boszorkával. Épp egy kidőlt fatörzsön ült és fűszálakat rágcsált. Körülötte 7 kis pelyhes kacsa totyogott a fűben. A nyuszi barátságosan megszólította:

-Milyen szép nagyok már a kacsáid! Bűbájos boszi vihogva felelt:

-Áthoztam őket ide a szigetre, hadd csipegessék a zöldet. Hát te mit keresel itt a réten?

A nyuszi felsóhajtott:- Madárfészkeket, mert tyúkanyó nem tojt elég tojást így, ha nem sikerül beszereznem mástól, akkor bizony nem tudok minden gyereknek tojást festeni húsvétra.

-Hát ez nagy probléma! -vágott közbe Bűbájos. De ide figyelj! Én tudom, hogy szerezhetnél eleget. A nyuszi erre abbahagyta a füvek tépegetését és tágra nyílt szemmel bámult a bűbájos asszonyra.

-Nézd ezt a 7 kis kacsát!–mutatott rá Bűbájos a pelyhes jószágokra. Ezek csoda tojásokat tojnak, s ha már elegendőt tojtak, csak le kell őket vágni, a májukból meg finom pástétomot tudsz sütni húsvétra. Ha abból a pástétomból eszik valaki, menten megfiatalodik.

-Add el nekem a kacsáidat! Minden árat megadok értük. –felelte izgatottan nyuszi mama.

-Nem is tudom, mit kérjek értük cserébe. Megvan! A legszebb tojást, amit a legnagyobb kacsa tojik. A nyuszi megörült az ajánlatnak. Rendben! Áll az alku.–csaptak egymás kezébe, megpecsételve a vásárt.

A nyuszi jókedvűen, énekelve terelte haza a kiskacsákat. A nagy hápogás zaja kicsalta az összes erdei állatot a házából. A nyuszi család apraja nagyja nagy örömmel sürgött-forgott körülöttük. Hanem a kacsák, a kincset érő jószágok megdöbbentően viselkedtek. Betotyogtak a konyhába, körülülték az asztalt és harsányan hápogtak:

-Vörös bor, juhtúró, frissen sült pogácsa, ezt adj nekünk nyuszi mama mindig vacsorára! A nyuszi család elképedésében szólni sem tudott, de nyuszi papa figyelmeztette Nyúlmamát, hogy: Ne felejtsd el, hogy mindössze 3 hetünk van húsvétig, és ingyen jutottunk hozzá a kacsákhoz, ne sajnáljuk hát tőlük az ennivalót. Mit tehetett Nyúlmama dúlva-fúlva sütött három tepsi pogácsát, aztán a kormos tepsiket az asztalra dobta:

-Itt van, egyétek! A kacsák erre sokatmondóan egymásra néztek, mintha csak azt akarták volna mondani, hogy ez sem tudja ám mi a jó modor, meg hogy hogyan kell viselkedni.

-Talán megterítenéd az asztalt! Ne felejtsd el a fogpiszkálót és a papírszalvétát sem!-mondta a legnagyobb kacsa.

-Még mit nem!- zsémbelt nyúlmama, de nyúl papa rászólt: Siess drágám a terítéssel, hadd egyenek, attól nőnek, attól hízik a májuk. Nyuszi mama megterített, mire az egyik kacsa fejcsóválva így szólt:

-Ezen az abroszon két kávéfolt is van! Tisztát kérünk! Nyuszi mama az ajkába harapott és tiszta abroszt keresett a kényes kacsáknak. Azok mindent megettek, megittak, azután elmentek a folyóra úszkálni. És ez így ment nap, mint nap. Nyuszi mama már a szőrét tépdeste, miközben nyuszi papa nem győzte csitítani.

-Igaz, sokat esznek-mondogatta, -ezzel szemben mibe kerültek? Semmibe, pedig a piacon megkérik a kacsa árát. És a kacsák szépen gyarapodtak a finom koszton. Hamar kitollasodtak, nőttek, mint a gomba. Egy napon nyuszi mama éppen vasalt, amikor nyuszi papa bejött hozzá és vidáman mondta:

-Hallod-e mama, 3 hete, hogy a kacsákat befogadtuk a házunkba, apró, pelyhes jószágok voltak, most meg már akkorák, hogy nézni is gyönyörűség őket. Holnap elkezdenek tojni. Lesz elég tojásunk húsvétra! Ez után jókedvűen leemelt a konyhaszekrény polcról egy szakácskönyvet és lapozgatni kezdett benne. Míg nyuszi mama vasalt nyuszi papa a szakácskönyvet böngészte, egy kis idő múlva gondterhelten megszólalt:

-Drágám ettél már szarvasgombát?

-Miért kérdezed, hisz tudod, hogy még nem. És szerintem a mi szigetünkön nem is terem.

-Ez baj, mert minden kacsatojásos recept úgy kezdődik, hogy végy egy szép szarvasgombát. –mondta nyúl papa elszontyolodva.

-Nos, szerintem majd ráérünk ezen akkor gondolkozni, ha majd tojnak tojást és ha sok marad, abból tojás körözöttet meg tojás salátát csinálunk. De nézzél már utána a kacsáknak, nehogy elússzanak!-tanácsolta nyuszi mama.

-Nem úsznak el azok, ne félj! Bolondok lennének itt hagyni egy ilyen házat, ahol vörös borral meg juhtúrós pogácsával etetik őket. Ekkor valaki megkoccantotta az ablakot. Szerafin volt a zöldhátú gyík, annyira lihegett, hogy alig tudott szóhoz jutni:

-A kacsáitok, a kacsáitok..mind elúsztak!

-Miiii? -hördült fel Nyuszi papa, nyuszi mama meg megkövülten állt a vasalódeszka előtt, kellett egy kis idő mire megszólalt:

-Hogy történt?

-Lent sütkéreztem a parton, egy kövön,- mesélte Szerafin, -fél szemmel a kacsákat néztem, milyen vidáman lubickolnak. Egyszer csak jött egy csónak, a Bűbájos banya ült benne, felismertem fél dinnyehéjhoz hasonló kalapjáról. Mikor a kacsákhoz ért elkezdett kiabálni azon az ijesztő hangján, hogy:

-Lililili kiskacsáim, ide hamar a ti gazdasszonykátokhoz. Erre a kacsák hanyatt-homlok odaúsztak hozzá, ő meg egyenként beemelgette őket a csónakba. Mire felocsúdtam a meglepetéstől a csónak már tovább is siklott. Nyuszi mama ekkorra lassan visszanyerte lélekjelenlétét.

-Micsoda alávaló teremtés! Mivelünk hizlaltatta fel a kacsákat, és amikor már jó árat kap értük, búsás haszonnal eladja. Nekünk meg se tojás, se hús! Honnan szerzek most tojásokat? A csibék mondták, hogy már a róka és a kakukk is hoppon maradt, nekik se jutott tojás az idén. A gyerekek meg sírni fognak, ha nem találnak az általuk készített fészkekben hímes tojást. Most mit tegyünk?

-Szerintem szóljatok a rókának, meg a kakukknak, mivel őket is megkárosította a Bűbájos. -tanácsolta Szerafin. -A róka elkapja a kacsákat és visszahozza nektek, még mielőtt sok tojást tojnának a boszorkának.

-Szerintem a kakukknak inkább ne szóljunk, mert ő szereti kiszívni a madártojásokat, hogy a hangja tiszta és trillázó legyen. Siessünk, menjünk a rókához, mégis ő a legravaszabb állat mindegyikőnk közül. Ő majd boldogan segít nekünk, aztán osztozunk a tojásokon. Viheti a saját részét a svájci gyerekeknek.

De a kacsák visszalopására végül nem került sor, mert miután a Bűbájos boszorka azt követelte a kacsáktól, hogy naponta két tojást tojjanak, a kacsák megtagadták, erre Bűbájos meg akarta ölni őket, és a piacon eladni. A kacsák meg fogták magukat és gyorsan a nyulakhoz menekültek, többé nem követelőztek, mert rájöttek, hogy a nyuszik nem akarják kihasználni őket, csak napi egy tojásra van szükségük, hogy teljesítsék a húsvéti tojás rendeléseket! Így jutottak végül elegendő tojásokhoz a húsvéti nyuszik!