A kincses térkép

A kincses térkép.

    A vidracsalád egy hatalmas tó partján lakott. Vidra Papa és Vidra Mama két kis kölyköt nevelt. Az kislányt Rinának, a kisfiút Bundásnak nevezték el.
    A két kis vidra imádott játszani, furcsa módon azonban csak egyikük szeretett úszni. A kislány imádta a vizet, bármikor kapható volt egy jó kis pancsolásra, úszásra a tóban. Bundás azonban valamiért tartott a hatalmas víztől, főleg a mélységtől. Pedig ez a vidráknál eddig még sosem fordult elő. A két vidraszülő nagyon sok dolgot megpróbált már, hogy úszásra bírják fiukat, de mindhiába. Minden csak meddő próbálkozás maradt, nem értek el eredményt semmivel.
     Viszont Bundás imádott olvasni. Kedvencei a kalózos történetek voltak, ahol kincseket találtak a főszereplők, mindenféle kalandban vettek részt. Sokat álmodozott arról, hogy egyszer majd ő is talál valamilyen kincset valahol. Talán fenn, a nagy hegyekben. Soha nem a vízben.
     Teltek múltak a napok, miközben Rina vígan lubickolt a tó hűs vízében, addig Bundás a parton olvasgatott. Nem igazán kívánkozott belemerülni a vízbe. Pontosabban néha nagyon szeretett volna megmártózni benne, de a félelem mindig visszatartotta tőle. Nagy ritkán a széléhez merészkedett, hogy legalább lábait megáztassa a nagy nyári melegben, de tovább egy lépéssel sem volt hajlandó beljebb menni.
     A környékbeli állatkölykök már megszokták Bundás furcsa viselkedését, de Vidra Papa képtelen volt ezt teljesen elfogadni.
      Egy nap kitalált valamit, amivel reményei szerint Bundással is megszeretteti majd a vizet, és végre kisfia is vígan fog úszkálni a tóban, mint a többiek.
      Magához vette a kis vidra egyik kalózos könyvét, amit az nagyon szeretett és gyorsan elolvasta. Miközben egymás után olvasta el a szavakat, megfogalmazódott benne, hogy mit is kell tennie.
     - Igen, ez lesz a megoldás!
     - Milyen megoldás? - kérdezte Vidra Mama mosolyogva.
    - Megtaláltam a megoldást, hogyan csábítsam a tóba Bundást. Egy kincses térképet kell készítenem. Nem szeretek a gyerekeimnek valótlant mondani, de most az egyszer megszegem a szabályaimat. Készítek egy térképet, mintha még az én dédapám hagyta volna a leszármazottaira a többi tárgyával együtt. Majd szem előtt hagyom a ládikát, nyitva, amiben a dolgaimat tartom. A tetejére teszem a térképet és hagyom, hogy a gyerekek megtalálják. Hátha ez bejön!
     - Csak okosan - mosolygott még mindig Vidra Mama. - Viszont van egy feltételem. Titokban követed őket mindenhová és ha kell, közbeavatkozol!
     - Ne izgulj! Nem hagynám őket magukra soha, hiszen bármi történhet. Majd titokban utánuk osonok és figyelem minden lépésüket - nevetett Vidra Papa.
     Azon az estén, miután a két csemete már az igazak álmát aludta, a két szülő odatelepedett a konyhaasztalhoz, és egy réginek látszó papírra elkezdték megrajzolni a térképet, amin a kincs a víz alatti barlangban volt. Vidra Papa még gyorsan lemerült a tó fenekén található barlangba és odarejtett egy üveget, amiben egy általa írt levél volt. Úgy helyezte el, hogy aki beúszik, azonnal észrevegye.
     Másnap korán reggel Bundás felébredt és kicsoszogott a konyhába, egy pohár vízért. Amikor az asztal mellé ért, azonnal észrevette, hogy Vidra Papa ládikája ott van kinyitva, őrizetlenül. Képtelen volt ellenállni, belekukkantott és abban a pillanatban teljesen felébredt.
     - Na, ne! - suttogta maga elé. - Ez egy térkép, de vajon mit rejthet?
     Hóna alá kapta és visszafutott vele a gyerekszobába. Rina is ébren volt már, így ketten próbálták kitalálni, mit mutathat nekik ez a papírdarab.
     - Rina, ez egy kincses térkép! Bármibe lefogadom, hogy az!
     - Szerintem is az, Bundi! Mi lesz, ha Papa észreveszi, hogy eltűnt?
    - Nem tudom, de muszáj lesz megkeresni ezt a kincset! Képzeld, mennyi mindent vehetnénk rajta Papának és Mamának! Persze magunknak is. Mondjuk egy pompás vitorlás tutajt, vagy Papának új horgászfelszerelést, Mamának szép új ruhákat, bármit, amit csak szeretnénk.
     Ezen mindketten kicsit elméláztak, aztán úgy döntöttek, felkelnek és elindulnak a térkép szerinti úton, hátha még a mai napon megtalálják a kincset, amit a régiek elrejtettek.
     Vidra Papa is résen volt ám és úgy osont gyermekei után, hogy azok még véletlenül se vehessék őt észre.
     Már bejárták a környező erdőt, a dombokat, a kopár sziklákat. Elmentek a nagy szakadék mellett, majd átvágtak a csörgedező patakon is, s végre kikötöttek a tó partjánál. Bundás ekkor kicsit kétségbe esett, hiszen a kincset a tó mélyére, a barlangba rejtették.
     - Rina, most mi legyen? Én nem merek a vízbe menni, hiszen talán még úszni sem tudok.
     - Jaj, te! Vidra vagy, hogyne tudnál úszni? Csak kicsit félsz, de képzeld el, milyen büszkék lennének a szüleink, ha megtudnák, hogy bátor voltál és lemerültél a barlangba a kincsért. Szerintem Papánál büszkébb apa nem lenne ebben az erdőben.
     - Tudom, hogy nagyon büszke lenne, ha sikerülne leküzdenem a félelmemet. Figyelj csak! Ha segítesz, akkor megpróbálom! Nem ígérek semmit, de megpróbálom.
     - De jó! Ennek nagyon örülök, Bundi! Gyere, fogd a kezem. Ne félj, nem lesz semmi baj. Meglátod, milyen jó érzés a vízben úszni, mennyire remek, amikor a selymes víz simogatja a bőrödet. Na, gyere, amíg meg nem gondolod magad!
      Ezzel a két kis vidra kézen fogva besétált a vízbe és szépen elkezdtek úszni egymás mellett.
    Bundásnak egyre jobban tetszett a dolog. A félelmét mintha elfújta volna egy jó nagy szélvihar. Élvezte a víz csillogását, együtt úszott a halakkal, s amikor a barlang fölé értek, gondolkodás nélkül lebukott a víz felszíne alá, s leúszott a mélybe.
    Néhány percig keresték a barlang bejáratát, s amint megtalálták beúsztak rajta. Azonnal észrevették az üveget, benne a levélkével. Rina mutogatta, kapja fel az üveget és menjenek fel a felszínre megnézni, hogy mit is rejt.
     A parton aztán leültek, kipiszkálták az üveg szájából a dugót és kihúzták a papírlapot, amin egy rövid írást találtak.
    
     "Drága kisfiam, Bundikám! Nagyon büszke vagyok rád, hogy legyőzted a félelmeidet és végre bemerészkedtél a tó vizébe! Ne haragudj, amiért kicsit megvezettelek a kincses térképpel, de úgy éreztem, csak ezzel tudlak jobb belátásra bírni, és csak ez segíthet abban, hogy elhidd, te is képes vagy arra, amire minden vidra! Úszni, lubickolni, szeretni a vizet! Hidd el nekem, a legnagyobb kincs maga a felfedezés, hogy képes vagy te is arra, amire mások. Mindjárt találkozunk! Papa"

     Ekkor a bozótosból előlépett Vidra Papa, s a zajra megfordultak a gyerekek is. Bundás felugrott és boldogan szaladt oda Apukája ölelő karjaiba, aki nagyon büszkén, szeretettel ölelte magához a kis vidra fiút. Rina is odament és együtt ballagtak haza, Vidra Mamához, aki a kedvenc ételükkel és süteményükkel várta őket haza, s aki szintén nagyon büszke volt, hogy kisfia legyőzte azt a félelmet, ami már a mindennapjainak részévé vált.
     Ebéd után aztán Bundás csak ennyit mondott.
     - Papa, Mama! Lemegyünk együtt a tóhoz? Rájöttem, hogy mindennél jobb úszni és a vízben lubickolni!
     A család nagy nevetések közepette lesétált a tópartra, ahol Bundás máris beszaladt a vízbe és úgy pancsolt, mintha többé soha nem is akarna onnan kijönni. A kis félénk vidrafiúból végre igazán bátor vidra lett.