A kis almafa meséje

https://gabicsabi.hu
Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan messze volt, volt egyszer egy kis falucska. A falu közepén egy erdő állt, ahová sok fiatal pár piknikezni járt. A gyerekek ott építettek bunkert, olyan volt az egész számukra, mint egy titkos kis dzsungel.
Idővel, a falu lakó...

Kép forrása: Mándi Ildikó munkája

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan messze volt, volt egyszer egy kis falucska. A falu közepén egy erdő állt, ahová sok fiatal pár piknikezni járt. A gyerekek ott építettek bunkert, olyan volt az egész számukra, mint egy titkos kis dzsungel.

Idővel, a falu lakóinak száma egyre gyarapodott, és kitalálták, az erdő helyett alakítsanak ki egy nagy parkot. A fák nagy részét kivágták, ezzel el is vették sok madár otthonát. A parkba kerültek mászókák, padok, még egy büfékocsi is helyet kapott. Az erdőben volt egy kis almafa is, amit nem vágtak ki. Hiába roskadozott ősszel finom gyümölcsöktől, senki nem szabadította meg terhétől. El is feledték az emberek, hogy ott van, pedig korábban az arra járók, gyümölcséből örömmel falatoztak.

Látta, hogy a parkba járó emberek csak a telefonjukba bújnak, hiába hozzák a botot a kiskutyák pajkosan ugatva. A szülők nem vittek magukkal otthon készített szendvicset, süteményt, a gyermekeiket a büfében vásárolt hamburgerrel, csokival etették.

Szegény kis almafa nagyon elkeseredett, a többi megmaradt fával próbálták vigasztalni egymást, de nem nagy sikerrel.

Egy napon aztán minden megváltozott, valaki az életükbe újra fényt hozott.

Volt egy kislány, akit a kutyája folyton az orrával bökdösött, hogy játsszon már vele, azon zsörtölődött. Megunta a gyermek, s a labdát jó messzire dobta, nem is figyelte, hogy az hová pottyan. Futott az állat a fák közé csaholva, de nem találta a játékot, akárhogy kutatta. A kislány bosszúsan utána ment, hogy a labdát megkeresse, s meglátta az almafát, amiről le is szakított egy szemet. Ő még ilyen finom almát soha nem evett, szaladt is az anyukájához, hogy elmondja mire lelt.

 Megmutatta hol találta meg a fát, s almával pakolta meg a kis szatyorját. Almás pitét sütöttek még aznap, az egész család, de még a szomszéd is örömmel majszolta. Másnap a parkba is abból vittek magukkal, a kis almafa látta a vidám arcukat.  Öröm járta át minden ágát, boldog volt, hogy újra mások hasznára vált.

A nagy ajándék csak azután következett, a kislány az iskolában egy madáretetőt készített. Kivitte a fához, és ráakasztotta, eleséggel buzgón teleszórta. Sorban jöttek oda a madarak, az almafa boldogabb volt, mint valaha. Később a többi gyerek is oda vitte az etetőjét, s madarak százai jártak oda a fákra eleségért.

A kislányok, kisfiúk lopva figyelték a sok verebet, cinegét, s örömmel hordák nekik a finomabbnál finomabb csemegét.

A kis erdő talán már soha nem lesz a régi, de egy kis figyelemmel az a néhány fa még sokáig boldog életét élheti.

 

Radics Renáta, meseíró/költő

Ezt a mesét írta: Radics Renáta meseíró/költő

Egy napfényes nyári napon, 1988. augusztus 22-én születtem. Tóalmáson élek a családommal. Az irodalom csodálatos világa óvodásként is nagy hatással volt rám. Már akkoriban bájos, gyermekded versek és dalok születtek meg fejemben, főleg az édesanyám iránt érzett szeretetről. Majd amint megtanultam írni, lejegyeztem saját gondolataimat. Megjelent soraimban többek között a barátság, a természet szeretete is.Teltek...