Barion Pixel

A Nevenincs indián


Az indiánokat mindig valamilyen hőstettükről, rendkívüli képességeikről, vagy születésüket körbe szövő legendákról nevezik el.
A mi történetünkben szereplő indián ifjú azonban, nem dicsekedhet hőstettről, a törzs szerint még különleges képességei sinc...

Kép forrása: Készítette: Radics Vivien Mária

Az indiánokat mindig valamilyen hőstettükről, rendkívüli képességeikről, vagy születésüket körbe szövő legendákról nevezik el.

A mi történetünkben szereplő indián ifjú azonban, nem dicsekedhet hőstettről, a törzs szerint még különleges képességei sincsenek. Születésének a napja is csak egy volt, a szürke hétköznapok közül. Egy ideig, csak úgy nevezték őt törzsön belül, hogy Repülő madár fia. Majd később ráragadt a Nevenincs gúnynév. Ő próbált minden erejével hírnevet szerezni magának, s valamilyen tisztességesebb névre szert tenni, de mindhiába. A többi ifjú között szinte láthatatlannak érezte magát.

Történt egyszer, hogy Nevenincs elment a közeli erdőbe, hogy hallgathassa a madarak énekét. Ahogy egy fa alatt üldögélt, észrevette, hogy egy hangyacsalád tagjai nagy munkával próbálnak néhány morzsát eljuttatni a hangyabolyba. A fiú, erre fogta a morzsákat, szépen felszedegette, és a hangyaboly elé szórta azokat, hogy megkönnyítse a munkát, a szorgos kis állatoknak.

Néhány nap múlva újra ellátogatott az erdőbe, hogy ismét egyedül hallgathassa a madarak csodás énekét. Megpillantott egy vékony kis fácskát, ami igencsak meghajlott a nagy szélben. Nevenincs keresett egy nagy gallyat, amivel kitámasztotta a fát, hogy meg tudjon erősödni.

Telt-múlt az idő, s bizony a fiú újra az erdőbe ment. Látta, hogy a gyenge fácska egyre vastagabb törzset növesztett, és új, csillogó levelek díszítették ágait.

Nevenincs, ahogy ott állt a fa mellett, arra gondolt, hogy ő is csak egy gyenge fácska, de ő sosem változna olyanná, amit büszkén néznének az emberek.

Elérkezett az este, és Fényes Villám, a varázsló igen különlegeset álmodott. Megjelent előtte a Nagy Szellem. Megmutatta neki, ahogy Nevenincs segített a hangyáknak, s azt is, hogy milyen nagy szeretettel gondozta a kis fát. Azt mondta, a fiú neve legyen onnantól kezdve: Nagy Szívű. Ő legyen az, aki gondoskodik arról, hogy a törzs tagjai szeretetben, békességben éljenek, ne gúnyolják, hanem mindenben segítsék egymást.

Fényes Villám másnap összehívta a törzs tagjait, elmondta miről álmodott, s hogy mi a Nagy Szellem kérése. Nevenincs megkapta a Nagy Szívű nevet, s békességet hozott a törzsnek utódaival együtt, nemzedékről-nemzedékre.

Radics Renáta, meseíró/költő

Ezt a mesét írta: Radics Renáta meseíró/költő

Egy napfényes nyári napon, 1988. augusztus 22-én születtem. Tóalmáson élek a családommal. Az irodalom csodálatos világa óvodásként is nagy hatással volt rám. Már akkoriban bájos, gyermekded versek és dalok születtek meg fejemben, főleg az édesanyám iránt érzett szeretetről. Majd amint megtanultam írni, lejegyeztem saját gondolataimat. Megjelent soraimban többek között a barátság, a természet szeretete is.Teltek...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások