A kismókus karácsonyfája

https://gabicsabi.hu
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy sűrű erdő. Ebben a sűrű erdőben élt egy kismókus a mókuspapájával és a mókusmamájával.
Mókusmama kicsinyét mindig szeretgette, dédelgette, fésülgette, míg papája sokat játszott és labdázott vele.
Kö...

Kép forrása: Mándi Ildikó munkája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy sűrű erdő. Ebben a sűrű erdőben élt egy kismókus a mókuspapájával és a mókusmamájával.

Mókusmama kicsinyét mindig szeretgette, dédelgette, fésülgette, míg papája sokat játszott és labdázott vele.

Közeledett a tél és a kismókus egyre többet szomorkodott. Hiába kérdezték szülei, hogy mi bántja őt, nem mondta el .

A kismókus elment sétálni az erdőbe, és ahogy ment mendegélt, lógó orral, egyszer csak a vaddisznóval találkozott, aki megkérdezte tőle:

- Miért lógatod az orrodat kisbarátom, mi nyomja a szívedet?

A kismókus nem válaszolt, de a disznó addig- addig kérlelte, míg végül csak elmondta bánatát:

 

Erdő szélén jártam,

kis házikót láttam.

Házikóban emberek laktak,

fenyőfára díszeket raktak.

Olyan szépen pompázott,

én egy ilyen fára vágyom.

 

- Ne búslakodj kis barátom, hogyha nagyon szeretnéd, egyszer biztos teljesül az álmod. -mondta a vaddisznó , megsimogatta a kismókus kobakját, majd tovább baktatott.

 

Ahogy a kismókus ment tovább az erdőben, lógó orral, egyszer csak a manó állt meg előtte, s azt kérdezte tőle:

 

- Miért lógatod az orrodat kisbarátom, mi nyomja a szívedet?

A kismókus nem válaszolt, de a manó addig- addig kérlelte, míg végül csak elmondta neki is a  bánatát:

 

Erdő szélén jártam,

kis házikót láttam.

Házikóban emberek laktak,

fenyőfára díszeket raktak.

Olyan szépen pompázott,

én egy ilyen fára vágyom.

 

- Ne búslakodj kis barátom, hogyha nagyon szeretnéd, egyszer biztos teljesül az álmod.-mondta a kismanó, majd tovább ugrándozott.

 

A kismókus ahogy tovább ballagott, egy barlang előtt leült, és sírni kezdett keservesen. Annyira hangosan sírt, hogy a barlangban alvó mackócsaládot is felébresztette.

Mackópapa nyitotta ki először a szemeit, s azt kérdezte:

 

- Mi ez a hang, mi történt, tán a szél sír ilyen keservesen?

Majd mackómama is felébredt és azt kérdezte:

-  Mi történik, tán a szél dúl fent a hegyekben?

Aztán a kismackó nyitotta ki álmosan szemeit:

-Talán itt van már a tavasz? Olyan mintha nemrég aludtunk volna csak el.

Mackómama meglátta a szomorú kismókust és odacammogott hozzá:

-Mondd csak kicsi mókus miért sírsz olyan keservesen?  Mondd el nekem, ne félj tőlem!

A kismókus kicsit elszégyellte magát, hogy sírásával felébresztette a mackócsaládot, de amiért mackómama olyan kedvesen kérdezte, elmondta hát, miért sír:

 

Erdő szélén jártam,

kis házikót láttam.

Házikóban emberek laktak,

fenyőfára díszeket raktak.

Olyan szépen pompázott,

én egy ilyen fára vágyom.

 

Mackómama megnyugtatta, és azt mondta neki:

- Ha ennyire szeretnéd, álmod egyszer biztos megvalósul.

Későre járt már az idő, a kismókus hazament, megette a vacsoráját, majd  a mamája lefektette, betakarta kedvesen.

Ezalatt az odú elé a vaddisznó lépett csendesen és az ott álló fenyőfára  néhány szem mogyorót aggatott, majd elosont.

Aztán a manó érkezett nesztelenül lépkedve és néhány szem almát aggatott a fára majd ő is csendben elosont.

Utána mackópapa érkezett,  s gallyakból készült csillagot tűzött a fa csúcsára, majd ő  is lopva elsietett.

Reggel a kismókus kedvetlenül dörzsölgette szemeit, kimászott az odújából és akkor látta meg a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát. Nem akart hinni  a szemének, még soha nem látott ilyen szépet. Örömében nagyot kiáltott:

- Teljesült az álmom! Nekem is van karácsonyfám!

A nagy örömködést a szülei és az erdő lakói is meghallották, s mind a fa köré állva csodálták a  díszeket.  Mindenkinek nagyon tetszett, s a kismókus boldogsága jó kedvre derítette őket. De talán a legszebb mosoly mégiscsak a vaddisznó, a manó és a mackócsalád arcán volt, mert ők tudták csak a titkot, hogy ők okozták az örömet a kismókusnak. Az állatok a fa köré sereglettek, körbe járták, körbe táncolták, s a kedvenc dalukat dalolták.

Radics Renáta, meseíró/költő

Ezt a mesét írta: Radics Renáta meseíró/költő

Egy napfényes nyári napon, 1988. augusztus 22-én születtem. Tóalmáson élek a családommal. Az irodalom csodálatos világa óvodásként is nagy hatással volt rám. Már akkoriban bájos, gyermekded versek és dalok születtek meg fejemben, főleg az édesanyám iránt érzett szeretetről. Majd amint megtanultam írni, lejegyeztem saját gondolataimat. Megjelent soraimban többek között a barátság, a természet szeretete is.Teltek...