A kiscsibék bemutatkozása a baromfiudvarban - 2. rész

A kiscsibék bemutatkozása a baromfiudvarban - 2. rész.

Elindult a kis társaság a baromfiudvaron található Szemétdombi térre. A sor elején ment Kukori Kázmér peckesen lépegetve, utána következett Kotyi Kata büszkén, és hátra-hátra nézegetve, hogy megvan-e az összes kiscsibe.

 - Ne izgulj! Mi vigyázunk rájuk! – nyugtatgatta a kotlósmamát Fefe.

- Csip! Csip! Mi is figyelünk! – szólaltak meg a kis pelyhesek.

- Tudom, tudom, de azért ügyeljetek a „libasorra” is! – figyelmeztette őket  kotlósmama.

- Libasor?! – kérdezte Csoki kutya. – Hol vannak itt libák? Azt mondtátok, hogy kiscsibék! Most libák vagy kiscsibék? Teljesen össze vagyok zavarodva – mondta tétován.

- KIS-CSI-BÉK! Nincs miért összezavarodnod! – kukorékolta hátra Kázmér.

- Akkor, mi ez a „libasor”? Miért nem „csibesor”? – csaholta Csoki.

- Azért „libasor”, mert szépen egymás után haladnak, és ez egy kifejezés - magyarázta Kata, a kotlós.

- Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! – szajkózták a kiscsibék.

- Csend legyen! – szólt hátra kotlósmama. Mit fognak szólni a többiek, ha meghallják, hogy milyen ricsajosak vagytok? Nem szeretnék szégyenkezni miattatok! – csitította a csipogó csibéket.

Hirtelen csend lett, amikor meglátták Röffencs Robit. Minden kiscsibe kotlós mamához futott.

 - Mi ez a nagy riadalom? – kérdezte a mamájuk. A csibék riadtan kandikáltak ki anyjuk mögül, és Röffencs Robi felé mutogattak.

- Ó! Robitól nem kell félni, ő egy barátságos röfi! – nyugtatta meg őket Kotyi Kata.

- Röf, röf! Figyeljen mindenki! Megérkeztek az új lakók! Gyertek ide, nézzétek őket! – kiáltott a többieknek Röffencs Robi.

     Hamarosan mindenki megérkezett és körülállták a kis jövevényeket. A kiscsibék még mindig kotlósmamához húzódtak, és onnan kandikáltak a többi állat felé.

 - Engedjétek meg, hogy bemutassam a családom új tagjait! – szólt Kukori Kázmér.

- Lássuk, lássuk! Hol bujkálnak? Jöjjenek csak elő! – hívták őket.

- Csak szépen, sorjában! – rendezkedett a mamájuk.

- Először a csibelányokat szeretném bemutatni, mindenkinek kettő neve van: ő Rózsa Rozi, itt mellette Ciklámen Cili és a legkisebb Babarózsa Babi – állította őket sorba Kata mama.

Eközben a csibefiúk el kezdtek rendetlenkedni.

- Csend legyen! – szólt rájuk Kázmér.

- Mi is be akarunk mutatkozni! Mi is be akarunk mutatkozni! – csipogták sürgetve.

- Csak várjatok a sorotokra! – intette le őket Kázmér kakas, az apjuk.

- Milyen aranyosak! Milyen kedvesek! Milyen csendesek! Milyen félénkek! – lelkendeztek az állatok, miután megismerték a csibelányokat.

- Most pedig látni szeretnénk a csibefiúkat! - szólalt meg Röffencs Rozi.

- Itt vagyunk! Itt vagyunk! – sereglettek oda a csibefiúk.

- Csak lassan és  a második sorba! – szólt rájuk kakas Kázmér.

- Akkor kezdjük! Ő Kéki Kari, a másik Világ Vili és végül, de nem utolsó sorban Taréj Lali – sorolta Kotyi Kata.

- Ez igen! Ezekből nagyszerű kakasok lesznek! Nagyon határozott a fellépésük! – dicsérték a csibefiúkat.

- Én már látom, hogy 1-2 hónap múlva, micsoda kakaskodás lesz itt - jósolta Röffencs Robi.

Egyszer csak nagy visításra lett figyelmes mindenki…

- Várjatok! Én is látni akarom őket! Uííííí! – visította valaki messziről.

Mindenki a hang irányába fordult, és akkor látták, hogy egy kismalac rohan a gyülekezet felé.

- Ő kicsoda?- kérdezte Taréj Lali, miközben döbbenten nézte a közeledő visítozó, rózsaszínű valamit.

- Ő Röfike, aki mindig mindenhonnan elkésik. Most az ő bemutatkozása is „sikerült”! A többieket is hamarosan megismerhetitek, körbejárjuk a baromfiudvart. Mindenkihez bekukkantunk, így megtudjátok, hogy ki hol lakik – tudatta velük Kotyi Kata.