Vajon hová tűnt a húsvéti tojás?

Vajon hová tűnt a húsvéti tojás?.

A gyöngycsibék is izgatottan várták a húsvéti ünnepeket.
Figyelték a tojásokat, és ekkor történt valami...
Vajon mi történt? Olvasd a mesét és kiderül! ;)

Babarózsa Babi izgatottan szaladgált az udvaron, és Kotyi Katát kereste.

- Hol van Anya? Ki látta? – kérdezte a többiektől, de választ nem kapott.

- Miért keresed Anyát? – érdeklődött Ciklámen Cili.

- Nagy baj van Cili! Eltűnt a legnagyobb tojás a fészerből – suttogta Babi.

- Eltűnt?! – kiáltotta ijedten Cili.

- Halkabban, nehogy megtudja valaki! – szólt rá Babi.

- De ez nagy baj – mondta most már Cili is halkan.

- Szerintem is nagy a baj, de megkeresem – felelte határozottan Babi.

- Én is segítek! A többieknek ne szóljunk, nyomozzuk ki együtt! – javasolta Cili.

- Rendben! – egyezett bele Babi.

Összedugták a fejüket a gyöngycsibék és megtervezték, hogy hogyan fognak nyomozni. Mindent szemügyre vettek a fészerben, és elindultak a szomszéd udvar irányában. Úgy érezték, hogy valami nagyon „gyanús” arrafelé…

A kertkapunál megálltak, mert beszélgetést hallottak.

- Gyuri és Gyuszi! Figyeljetek rám! – szólt valaki erélyesen a kapu mögött.

- Igen, figyelünk – hangzott a válasz.

- Akkor így fogjátok az ecsetet! Ne úgy fogd! Figyelj jobban! Most piros festékre lesz szükségünk… Az nem a piros, hanem a kék! Jobban figyeljetek! – hallották az utasításokat, de nem látták, hogy kik beszélnek.

- Menjünk közelebb! – javasolta halkan Cili.

Kinyitották a közös kertkaput, és óvatosan közelebb mentek. Ekkor látták meg az „eltűnt” tojást, amely körül nyuszik ugráltak.

- Megvan a tojásunk, de miért sárga? – kérdezte suttogva Babi.

- Valóban sárga, de mit csinálnak vele a nyuszik? – kíváncsiskodott tovább Cili.

- Nem tudom. Legyél csendben, és figyeljünk! – tanácsolta Babi.

- Apa! Ez a piros festék? – kérdezte az egyik kis nyuszi.

- Igen az. Ügyes vagy, Gyuri! – dicsérte meg a fiát az idősebb nyúl.

- Akkor kezdjük a festést piros színnel! Gyuri, Te leszel az első, aki mintát fest a tojásra! Fess a tojásra szép cakkos vonalat! – szólt újra Nyúl Nándi, az apuka.

- Már kezdem is! – felelte Nyuszi Gyuri, miközben a másik nyuszi csak csendben figyelte, hogy mi történik.

Nyuszi Gyuri szép cikkcakkosra festette a tojást.

Festés közben a nyuszi apuka elment újabb festékért, így a két nyuszi egyedül maradt a tojással. Gyurinak annyira megtetszett a minta, hogy még egy cakkos sort festett. Ekkor a csibelányok közelebb merészkedtek.

- Sziasztok! – üdvözölték a nyuszikat.

- Sziasztok! – köszöntek vissza a nyuszik is.

- Én Babarózsa Babi vagyok, ő pedig a testvérem Ciklámen Cili.

- Én Nyuszi Gyuri vagyok – mondta a festegető nyuszi.

- És ő kicsoda? – mutatott a fűben csendben csücsülő nyuszira Babi.

- Ő Nyuszi Gyuszi, a kisöcsém – felelte Gyuri.

- Mindig ilyen csendes? – érdeklődött Cili.

- Csak akkor, ha töri valamin a fejét – válaszolta Gyuri, miközben pöttyöket festett a cakkos rész alá.

- Ez nagyon szép! – dicsérte a munkáját Cili.

- Köszönöm! Kicsit izgulok, mert még sosem festettem tojást – válaszolta Gyuri.

- Miért festettétek be a mi tojásunkat? – érdeklődött Babi váratlanul.

Nyuszi Gyuri kérdően nézett rá…

- Ez a mi tojásunk, néhány órája tűnt el a fészerből – folytatta Babi.

- Még mindig nem értem. Apa azt mondta, hogy itt van ez a tojás, és a húsvéti ünnepekre ki fogjuk festeni, mert a gyerekek szeretik a szépen festett tojásokat – magyarázta Nyuszi Gyuri.

- De akkor is, ez a mi tojásunk! – ismételte kissé emelt hangon Babi.

- Én is szeretnék festeni! – szólalt meg Nyuszi Gyuszi halkan. Ekkor mindenki feléje fordult.

- Igen, én is szeretnék festeni, mert van egy jó ötletem. És mindegy, hogy kié a tojás, mert ebből egy szép hímes tojás lesz! – felelte határozottan és a többiek úgy meglepődtek , hogy csak döbbenten álltak…

Ekkor Gyuszi kivette a szótlanul álló Gyuri kezéből az ecsetet, és folytatta a festést. A többiek még mindig nem szóltak, csak nézték, hogy mit csinál Nyuszi Gyuszi.

- Ez neked egy jó ötlet? – szólalt meg Gyuri – ez csak egy hullámos vonal!

- Igen, de majd lesz folytatás is – felelte festés közben Gyuszi.

A csibelányok már meg is feledkeztek arról, hogy kié is a tojás, csak Gyuszit figyelték, aki ügyesen „körbe hullámozta” a tojást.

- Így ni! – letette az ecsetet, egy másikat vett a kezébe és belemártotta a kék festékbe.

Gyuszi folytatta a festést és minden hullám alá és fölé nagyon szép kék virágokat pingált. A többiek csak ámultak, hogy milyen ügyes…

- Ez nagyon szép virág – kezdte a dicséretet Babi.

- Ez a kék nefelejcs virág. Ez a kedvencem – és festette tovább a virágokat a kicsi nyuszi.

- Én biztosan nem fogom elfelejteni, mert olyan szép – gyönyörködött benne Cili.

- Köszönöm a dicséretet – és már a túlsó felén járt a tojásnak.

- Valóban nagyon ügyes vagy - ismerte el Nyuszi Gyuri.

- Köszi! – kiáltotta Gyuszi a tojás másik feléről.

- Nem is tudtam, hogy te ilyen ügyes vagy – folytatta a nagyobbik nyuszi.

- Tudom, azt hitted, hogy azért, mert ilyen kicsi vagyok, nem is tudok rajzolni, festeni…

- Valóban, de úgy látom, hogy tévedtem – ismerte be Gyuri.

- Semmi gond! – mondta nevetve Gyuszi, miközben elkészült a mintával, és újra lecsücsült a fűbe egy kicsit messzebb a tojástól.

Közben megérkezett Nyúl Nándi az újabb adag piros festékkel, mert mindig az fogy el legelőször.

- Nagyon szép lett ez a tojás, főleg a virágok csodaszépek! Nagyon ügyes vagy, Gyuri fiam! – szólt Nándi, amikor meglátta, hogy elkészült a tojás.

Mindenki feléje fordult, de csak kicsit később szólalt meg Gyuri.

- Köszönöm Apa a dicséretet… - felelte, de ekkor már minden szem rászegeződött.

Nyúl Nándi nem értette, hogy mi ez a nagy csend újra, és mit keresnek ott a gyöngycsibék. Éppen meg akart szólalni, amikor Gyuri folytatta.

- Apa! A dicséret igazából nemcsak nekem jár – kezdte a mondókáját.

- Nemcsak neked? Kinek jár még dicséret?

- Annak jár még dicséret, aki a kék nefelejcset festette – felelte csendesen Gyuri.

- Nem Te festetted? Akkor ki festette? Talán a csibelányok? - kérdezte nevetve Nyúl Nándi.

- Nem, nem ők festették – mondta lassan a nyuszi gyerek.

- Nem te festetted, nem ők festették… Akkor ki festette?

- Nyuszi Gyuszi festette! –hangzott a válasz szinte egyszerre.

- Nyuszi Gyuszi?! - kérdezte hitetlenkedve Nyúl Nándi.

- Igen, ő festette! - vallotta be Gyuri.

- De ő nem is tud festeni… - csodálkozott a nyuszik apukája.

- De tud! Ezeket a virágokat is ő festette és még a hullámos vonalat is! – állt ki Babi a kicsi nyuszi mellett.

- Valóban te festetted? – fordult fia felé.

- Igen, én festettem – válaszolt csendesen Gyuszi.

- És mikor tanultál meg ilyen szépen festeni? – érdeklődött a kicsi fiától.

- Sokat nézegettem a kifestős könyveket, és néha megpróbáltam vékony bottal a homokba lerajzolni. Eleinte nem sikerült, de azután sokat gyakoroltam, és egyre szebb lett a rajzom – mesélte boldogan a kicsi nyuszi.

- És miért nem szóltál nekünk erről? – kíváncsiskodott az apja.

- Húsvéti meglepetésnek szántam… - mondta halkan Nyuszi Gyuszi.

- Ez a meglepetés nagyon jól sikerült, gratulálok kisfiam! – felelte vidáman Nyúl Nándi.

A nagy örömben csak ekkor vették észre, hogy Gyuri nagyon csendben lett, és szomorúan tekint maga elé.

- Mi a baj? – érdeklődött Cili.

- Én nem is tudok rajzolni! Az öcsikém sokkal ügyesebb nálam – felelte letörten.

- Ezért fölösleges szomorkodnod, majd segítünk, és megtanulsz rajzolni. Ti ketten lesztek a legügyesebb nyuszik! – biztatta Cili.

- Így van, én is segítek! – csatlakozott a beszélgetéshez Gyuszi – Majd együtt gyakorolunk tovább, mert ezek még nagyon egyszerű minták.

- Jaj, de jó! Jaj, de jó! Együtt fogunk festeni! – ugrándozott mindenki.

Ekkor Nyúl Nándi a csibelányok felé fordult.

- Ti kik vagytok, és hogyan kerültök ide?

- Jaj! Még nem is köszöntünk! Csókolom! – felelték szinte egyszerre a lányok.

- Mi Kukori Kázmér kiscsibéi vagyunk, Babarózsa Babi és Ciklámen Cili – mutatkoztak be a gyöngycsibék.

- Üdvözöllek benneteket! Mi szél hozott erre titeket?

- Apa! Apa! Azt mondták a csibelányok, hogy elvettük az ő tojásukat! – szólalt meg hirtelen Gyuri.

- Elvettük? – kérdezte döbbenten Nyúl Nándi.

- Igen, néhány órája tűnt el a fészerből – bizonygatta Babi.

- Itt valami félreértés van, ezt a tojást Pulyka Pankától kaptuk. Ez jóval nagyobb tojás, mint egy tyúktojás! Így sokat lehet gyakorolni rajta a festést.

A csibelányoknak elállt a szava, és csak lassan szólaltak meg újra.

- Valóban…, mintha nagyobb lenne, mint egy tyúktojás – ismerte be Babi.

- Bocsánatot kérünk a vádaskodásért. Már órák óta keressük az elveszett tojást, és azt hittük, hogy ez az – felelte csalódottan Cili.

- Semmi gond! – nyugtatta meg őket Nyúl Nándi – És biztosan elveszett egy tojás? Vagy csak rosszul számoltatok?

- Nem számoltam el, pontosan emlékszem, hogy 7 tojás volt a fészekben – mondta határozottan Babi.

- 7 tojás? Én 5-öt számoltam! – szólalt meg Cili.

- Akkor most nem is 1 tojás hiányzik? Jaj, mit fog szólni anya? – esett kétségbe Babi.

- Nyugodjatok meg! Menjetek haza és számoljátok meg újra a tojásokat! És ha még mindig „hiányzik”, akkor beszéljetek Kotyi Katával, ő majd segít megoldani ezt a „rejtélyt” – adta a jó tanácsot Nyúl Nándi. 

A kiscsibék megköszönték a jó tanácsot és elköszöntek a nyusziktól, akik megígérték, hogy nekik is festenek majd egy szép tojást. Cili és Babi kíváncsian a szaladt a fészerbe, hogy megszámolják a tojásokat. Kotyi Kata éppen rendezte a tojásokat…

- 1, 2, 3, 4, 5 és 6! Megvan mindegyik! – állapította meg.

Ekkor a kiscsibék nevetve továbbfutottak, most már tudták, hogy a matekot még egy kicsit gyakorolni kell.