Miért szaladt el Röfike?

Miért szaladt el Röfike?.

Hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent Röfike. Mindenki kíváncsian fordult feléje, miközben ő többször toppantott a négy kicsi lábával...

- Azt hittem, hogy sose érek ide… - sóhajtotta és közelebb ment a gyöngycsibékhez.

- Szia, Röfike! – köszöntek rá a gyöngycsibék.

- Sziasztok, és csókolom Kata néni! Nagyon elfáradtam az úton – közölte a kismalac.

- Miért? Hiszen ugyanolyan messze laksz, mint régen? - állapította meg Babi.

 - Igazad van Babi, valóban ugyanolyan messze lakom, de alig tudtam jönni ebben a nagy hóban. Szinte a hasamig ért és nehéz volt emelgetnem a lábamat – magyarázta a gyöngymalacka.

- Emelgetted a lábadat? – kérdezte kuncogva Lali.

- Igen, emelgettem… Miért kérded?

- Csak azért, mert nem is látszódik a lábnyomod – felelte Lali.

Röfike visszanézett és akkor látta, hogy olyan az út, mintha hókotró ment volna végig. Igaz az út két szélén, mintha magasabban lenne a hó.

- Nem értem, hogy hová tűnt a lábnyomom – állapította meg letörten.

- Semmi gond a lábnyomoddal. Csak az történt, hogy picit tudtál emelni a lábadon, ezért inkább csak odébb toltad a havat – magyarázta Kotyi Kata.

- Ne búsulj Röfike! Így könnyebben találsz majd haza – vigasztalta Cili.

- Igazad van, és már megyek is vissza, mert majdnem elfelejtettem, hogy elő kell készítenem a csizmáimat… - és már ott se volt.

- Mit kell csinálnod? Milyen csizmákkal? Neked van csizmád? Hány csizmád van? Négy? Biztosan 4, hiszen 4 lábad van – záporoztak a kérdések, de ekkor Röfike már messze járt.

A gyöngycsibék csak álltak és csalódottan néztek Röfike után.

- Anya! Te tudod, hogy miért szaladt el Röfike? – fordult Kotyi Kata felé Babarózsa Babi.

- Igen, tudom.

- Mondd el nekünk is! – kérték, miközben Kata köré gyűltek a kiscsibék.

- Tudjátok az embereknek van egy különleges napjuk a naptárban, és ezen a napon a Mikulás meglátogatja a gyerekeket.

- Meglátogatja valaki a gyerekeket? – kíváncsiskodott Cili.

- Igen, meglátogatja valaki őket, és ő a Mikulás.

- Ezért szaladt el Röfike? Vagyis miért szaladt el és milyen csizmáról beszélt? – sorolta kérdéseit Kari.

- Kezdjük elölről és figyeljetek! Minden évben december 6-án reggelre mire felébrednek a gyerekek, az ablakukba kikészített szép tiszta csizmájukba meglepetés ajándékokat kapnak, csokit, narancsot, diót...

- De jó nekik! – sóhajtotta Rozi.

- De nem minden gyerek kap ilyen finomságokat! Csak az, aki jó gyerek! A rosszaknak virgácsot tesz a csizmájukba, ezzel jelzi nekik, hogy nem érdemlik meg az ajándékot – folytatta Kata.

- Mi az a virgács? – kérdezte halkan Lali.

- A virgács tulajdonképpen 8-10 vékonyabb faágacskából álló „csokor”, ami össze van kötözve…

- Milyen rossz lehet annak, aki ilyen virgácsot kap – mondta együtt érzően Lali.

- Miért sajnálod? Ha rossz volt, akkor azt érdemli! – közölte határozottan Cili.

- Igeeen, de nem lehet mindig csak jónak lenni. Senki se hibátlan! Aki kicsi, az még most tanulja, hogy hogyan csinálja jól a dolgokat… - érvelt tovább Lali.

- Igazad van, de vannak olyan gyerekek, akikkel mindig gond van! Akkor ők kapjanak csak virgácsot! – toppantott a lábával Cili.

Vajon ki kap virgácsot? 

Ezek után percekig arról beszéltek, hogy mennyit szabad rosszalkodni, hogy még meglepi csomagot kapjanak, és ne virgácsot. Kata hallgatta a beszélgetést, de nem szólt közbe. Látta, hogy a lányok ragaszkodnak ahhoz, hogy mindig jónak kell lenni. A fiúk pedig próbálják bizonygatni, hogy „kicsi” rosszaság még belefér. Azt is látta, hogy Lali egyre halkabb és szomorúbb… Kotyi Kata tudta, hogy most már közbe kell szólnia.

- Most egy picit legyetek csendben! – szólt rájuk.

A gyöngycsibék feléje fordultak, de a lányok még mindig beszéltek…

- Cili! Ugye a jó gyerekek nem beszélnek, amikor a felnőttek megkérik, hogy figyeljenek? – szólt rá Cilire Kata.

- De csak azt akarom mondani Karinak, hogy…

- Cili! Legyél egy kicsit csendben!!! – szólt rá Babi is.

- Rendben – egyezett bele a csibelány.

- Köszönöm, hogy mindenki rám figyel. Lalinak igaza van. Nem egyszerű dolog, mindig jónak lenni. Vannak olyan gyerekek, akik könnyen szabálykövetők, de vannak olyanok is, akiknek ez nem megy. Őket ekkor figyelmeztetni kell és megmagyarázni, hogy mit csináltak rosszul – magyarázta Kata a gyöngycsibéknek.

- Ezt értem, de van olyan gyerek, aki sokszor követi el ugyanazt a hibát! Ő már rossz! – mondta határozattan újra Cili.

- Ezt nem tudjuk eldönteni, csak akkor, ha tisztában vagyunk a történtekkel. Legyetek türelmesek egymáshoz! Segítsétek egymást, és akkor az, akinek nehezen megy a szabálykövetés, hamarosan szabálykövető lesz – kérte őket Kata.

Mindenki elgondolkodott, de igazából már a Mikulásra gondoltak.

„Vajon ők is kapnak csomagot? Vajon hány csomag lesz? Mindenki jó volt? De nincs is csizmájuk, akkor hogyan lesz csomagjuk? És, ha csak 5 csomag lesz? Vagy csak 4… Honnan fogjuk tudni, hogy ki nem kapott csomagot? - kavarogtak a kérdések a gyöngycsibék fejecskéiben, de tudták, hogy válaszokat csak holnap fogják megtudni.”

Kata megígérte nekik, hogy lesz csizma, és biztosan őket is meglepi a Mikulás, de most már későre jár és le kell feküdni. Kata és Kázmér körülnézett, hogy hol találnak legalább egy csizmát, amibe pakolhat a Mikulás. Az egyik sarokban találtak egy nagy csizmát, csak egy kicsit poros volt. Kázmér legyezgetett kicsit a szárnyával és már tiszta is volt a csizma. Ketten oda húzták a bejárathoz, hogy könnyen rátaláljon a Mikulás. Igazából ők is izgultak, hogy idén vajon őket is meglátogatja a Mikulás.

Lali is nehezen tudott elaludni, nagyon izgult, hogy ő kap-e ajándékot, hiszen „vele mindig történt valami”, de ő igazából nem akart rossz lenni…

Ezen a reggelen mindenki korán ébren volt és kíváncsian tekingettek jobb-balra, vajon van-e csizmájuk és a csizmában van-e valami? És, ha van csomag, akkor hány csomag érkezett? Meglátták az óriási csizmát, amelyben egy hatalmas csomag volt és mellette 6 kicsi csomag.

A kiscsibék boldogan rohantak oda a csomagokhoz, Kata és Kázmér mosolyogva nézte a gyöngycsibéket.

Kedves Gyerekek!

Legyen mesés az álmotok!
És reggel ti is sok meglepit találtok majd a letisztított csizmátokban... 

:D