Május első vasárnapja

Május első vasárnapja.

Kéki Kari egy kis játékra szeretné hívni a gyöngycsibe lányokat. Már régóta keresi őket, de hiába…

 - Vajon hol lehetnek? - töprengett, amikor a tuják felé haladva meghallotta a hangjukat.

 - Halkabban, mert meghallják a fiúk… - mondta suttogva Cili.

 - Mi lehet az a titok, amit mi nem hallhatunk meg? – gondolkodott el Kari.

 - És ha énekelnénk is? - kérdezte Babi.

 - Babi! Énekelni csak te tudsz, nekünk nincs jó hangunk… - vetette el az ötletet Cili.

 - Igen, én tudok énekelni, ti pedig lá-láznátok, azt mindenki tud – folytatta Babi.

 - Ti milyen fellépésre készültök? – szólt közbe hirtelen Kari.

A lányok döbbenten fordultak meg…

 - Te miért hallgatózol? – kérdezte felháborodva Rózsa Rozi.

 - Nem hallgatóztam… na, jó… egy kicsit… - felelte Kari.

 - És mióta vagy itt? – folytatta a kikérdezést Rozi.

 - Pár perce jöttem, mert szerettem volna, ha játszunk egyet Röfiéknél – magyarázkodott a csibefiú.

 - Akkor se illik mások beszélgetését kihallgatni – oktatta tovább Rozi.

 - Csak véletlen volt… nem akartam – felelte csendesen Kari.

 - Rendben van! – szólt közbe Babi.

 - Kari! Kari! Merre vagytok? – kiabáltak Viliék.

 - Itt vagyunk a tujáknál! – válaszolta Kari.

 - Ennyit a titokról, most minden ki fog derülni – mérgelődött tovább Rozi.

 - Milyen titok? – kérdezte Lali, aki éppen megérkezett Vilivel.

 - Tudtam! Tudtam… - mondta dühösen Rozi.

 - Ne mérgelődj Rozi! Nincs semmi gond… Sőt szerintem avassuk be a fiúkat is, mert együtt könnyebb lesz terveket szőni! – javasolta Babi.

 - Jó, talán igazad van… - egyezett bele Rozi.

 - Mi az a titok? Eláruljátok végre? - türelmetlenkedett Lali.

 - Tudjátok milyen nap lesz holnap? – kezdte Babi.

 - Igen, tudjuk! Vasárnap lesz, ez nem titok – válaszolta Lali.

 - Igen, de ez különleges vasárnap lesz, mert ez anyák napi vasárnap – magyarázta Babi.

 - És ez mit jelent? – kíváncsiskodott Vili.

 - Azt jelenti, hogy a gyerekek egy kis meglepit készítenek anyukájuknak és az anyukák nagyon örülnek az ajándéknak, akármilyen apróságot kapnak - folytatta Babi.

 - Ezért akartatok énekelni? – érdeklődött Kari.

 - Igen, de ez még se jó ötlet… - állapította meg Babi.

 - Mi is csatlakozhatunk? Én is szívesen készítenék meglepit anyának… - mondta Lali.

 - Én is társulnék – szólt közbe Vili.

 - De jó ötlet! Együtt hamarabb megtaláljuk a megoldást! – örvendezett Cili.

 - Akkor csináljuk együtt! - egyezett bele végül Rozi is.

A hat gyöngycsibe összedugta a buksiját és elkezdték gyűjteni az ötleteket. Hosszas tanácskozás után megszületett a nagy ötlet és lelkesen nekifogtak a megvalósításának.

Amikor elkészültek a meglepivel, akkor Kari kiszaladt az udvarra, hogy Kukori Kázmért, vagyis az apukájukat is beavassa a titkos tervükbe.

- Rendben, úgy lesz, ahogy kérted. Menj vissza többiekhez és mi is hamarosan ott leszünk anyával – ígérte Kázmér Karinak.

- Mindjárt itt lesznek! Minden készen van? – kérdezte Kari a többiektől, amikor visszaérkezett a fészerbe.

- Igen! Igen! Mindennel készen vagyunk – felelte Rozi.

- Hol vannak már? Olyan soká érnek ide – türelmetlenkedett Cili.

Egyszer csak kinyílt a fészer ajtó és ott állt Kotyi Kata Kukori Kázmérral.

 - Mi történt? Az apukátok azt mondta, hogy nagyon fontos, hogy a fészerben találkozzunk – Kata kíváncsian nézett a gyöngycsibéire.

Ekkor a csibék félre álltak Kata elől és ő megpillantotta a meglepetést, ekkor örömében verdesni kezdett a szárnyaival.

 - Csak óvatosan, mert „eltűnik” a meglepetés! – szólt rá Kázmér.

- Boldog anyák napját kívánunk! – mondták szinte egyszerre a gyöngycsibék és Katát átölelték, aki a szárnyaival fogta össze a csibéit.

 - Köszönöm ezt a kedves meglepetést! Nagyon ötletesek vagytok és annak külön örülök, hogy búzaszemekből készítettétek a szívecskét, hiszen az a kedvenc magom – lelkendezett Kata.

 - Látjátok? Én mondtam, hogy búza legyen… - szólt Lali.

 - Nem kellett mondanod, hiszen ezt mindannyian tudjuk – jegyezte meg Rozi és a többiek is mosolyogtak.

 - Akkor most fogyasszuk el a meglepit közösen! Jobb oldalon a fiúk csipegetnek, a bal oldal pedig a lányoké – szervezkedett Kotyi Kata.

Kotyi Kata boldogan csipegetett a családjával és örömében nagyokat kotkodácsolt.