Márti titkos doboza

Márti titkos doboza.

Márti kisiskolás korában néhány alkalommal fűzött gyöngyöt a technika órákon. Nagyon tetszett neki, és terveket szőtt, hogy mi mindent fog fűzni. Sajnos tervei nem váltak valóra, mert a következő évben a tanító néni elkerült az iskolából, és az új tanító néni már nem kedvelte a gyöngyöket, így tőle nem tudott további segítséget kérni. 

Álmait nem adta fel. Gyöngyöt és gyöngyfűzésről szóló könyveket kért születésnapjára anyukájától. Átlapozgatta a könyveket, és kiválasztotta, hogy mit fog fűzni. Próbálkozott, de vagy elakadt, vagy nem tetszett neki az, amit fűzött. Mivel az első alkotásait segítséggel készítette, és nem volt elég önbizalma, egy idő múlva csak halogatta a gyöngyfűzést. Voltak tervei, de az álmai nagyobbak voltak, mint a tudásszintje, így néhány kudarc után bepakolt mindent egy dobozba, és eltette a szekrény legmélyebb zugába.

Múltak az évek, a doboz nem került elő. Márti férjhez ment, gyermekei születettek. Kislánya, Luca második osztályba jár. Kisfia, Bence pedig nagycsoportos óvodás. Ügyes kezű, kreatív gyerkőcök. Gyakran alkotnak együtt az anyukájukkal. Így mindig különleges ajándékok születtek egy-egy ünnepi alkalomra.

Egyik nap a gyerekek bújócskáztak a lakásban, és Luca bebújt az egyik szekrénybe. A szekrény alján több doboz volt egymásra rakva, és véletlenül leborította mindet. A nagy hangra Bence is odaszaladt.

- Rakjunk gyorsan rendet, mielőtt anya még meglátja! – mondta sürgetve Luca Bencének.

Elkezdték visszarakni a dobozokat, amikor észrevették, hogy az egyikben zörög valami, és belekukkantottak. Gyöngyöket és könyveket találtak benne, lehasaltak a szőnyegre és elkezdték lapozgatni. Anyukájuk, Márti bejött az udvarról, és nem értette, hogy mi ez a nagy csend. Végigjárta a helyiségeket, végül a hálószobában megtalálta csemetéit, egy könyv fölé hajolva.

- Ilyet is csináljunk! Ilyet is! És ezt is! – mondogatták lapozás közben Bencéék.

- Mit csináltok? – kérdezte Márti.

- Anya! Nézd mit találtunk! – kiáltották szinte egyszerre.

Márti közelebb lépett, és ekkor látta meg a régen elfelejtett gyöngyös dobozát. Leült a gyerekei mellé, és közösen kipakolták a doboz tartalmát: a gyöngyöket, és azokat az apróságokat, melyeket még kisgyerekként fűzött. Volt benne kettő kis virág, egy pillangó, egy egérke és egy „csúnya” pók.

- Ezeket ki készítette? – érdeklődött Luca.

- Én - felelte Márti halkan.

- Anya! Csináljunk mi is ilyeneket!!! – kérték a gyerekek.

- De én nem tudok, ilyet fűzni! – mondta lassan Márti.

- De anya, azt mondtad, hogy te csináltad! – figyelmeztették a gyerekek.

- Igen, de az már nagyon régen volt, és sajnos elfelejtettem, hogy kell gyöngyöt fűzni - felelte tétován Márti.

- Próbálj visszaemlékezni! – biztatták.

- Jó, de most pakoljunk össze! – mondta Márti, és közben azon törte a fejét, hogy mit is csináljon. Akkor se tudott továbblépni, most meg már semmire sem emlékszik. Hogyan mondja meg ezt a gyerekeknek?

Néhány óra múlva megérkezett Dénes, az apuka. A gyerekek örömmel mesélték, hogy mit találtak. Dénes nem értette, hogy miről is beszélnek szinte egyszerre, amikor Luca beszaladt a szobába és kihozta a rég elfelejtett gyöngyös dobozt.

- Kié ez a doboz? – érdeklődött Dénes?

- Anyáé! - kiáltották egyszerre a gyerekek.

- Apa! Azt mondta anya, hogy ha eszébe jut, hogy hogyan kell csinálni, akkor mi is fűzhetünk ilyeneket – mesélték reménykedve.

Dénes hol Mártira nézett, hol a gyerekekre, mert érezte, hogy valami nem stimmel.

- Gyerekek! Most mindenki lefekszik, aztán majd holnap beszélünk róla! – küldte aludni a gyerekeket Márti.

A gyerekek nagy nehezen lefeküdtek, de kihallatszott a szobából a suttogásuk, mintha ők is terveket szőttek volna…

Márti elmesélte Dénesnek a doboz történetét, és tanácsot kért tőle, hogy hogyan vallja be, hogy már egyáltalán nem tud gyöngyöt fűzni.

- Márti! A gyerekek lefeküdtek, még nincsen késő, ülj a gép elé, és keress olyan oldalakat, ahol meglehet tanulni újra a gyöngyfűzést! – tanácsolta Dénes.

- Igaza van Dénesnek – gondolta Márti – hiszen a gyerekek azt gondolják, hogy „Anya mindent tud!”, akkor nem állhat elő azzal, hogy akkor tudta, most meg nem. Nem akart csalódást okozni gyerkőceinek, így nekiállt kutakodni…

Már több, mint 2 órája keresgélt, és kezdte feladni, mert azokon az oldalakon nem a gyerekeknek való gyöngyfűzési ötleteket talált. Ami tetszett neki, ahhoz meg kevés volt a segítség, hiszen nem ismerte a különböző fűzési technikákat, és nem tudta leolvasni a rajzokat. Már kezdte feladni a kutakodást, amikor…

- Megtaláltam! – kiáltott fel.

- Ne kiabálj! Alszanak a gyerekek… – szólt rá Dénes suttogva.

- Gyere ide! – hívta Márti – Idenézz! Ez az! Ilyet kerestem, itt sok segítség van – lelkendezett.

- Mutasd! - Dénes ránézett a monitorra és látta, hogy sok-sok kép, és segítő szöveg van rajta. Elkezdték olvasni, nézegetni a sok-sok gyöngyös fűznivaló leírását.

- Itt annyi segítséget találsz, hogy még én is kedvet kapok a gyöngyfűzésre – mondta nevetve Dénes.

- Ez igaz! De még mindig van egy gondom: gyöngyöm van, de drótom nincs – állapította meg Márti.

- Lesz az is! Beszélek Józsival, ő gyakran dolgozik rézdróttal, biztosan ad néhány métert, akár többfélét is – ajánlotta fel Dénes a barátja segítségét.

- A blog nevét jegyezd fel, hogy nehogy újra kelljen keresgélni! – tanácsolta Dénes.

- Nem felejtem el! Megjegyeztem: www.bigyi-bogyo.hu – mondta izgatottan Márti.

Azután együtt átnézték a blogot, és kiválasztották, hogy mi legyen az első közös alkotás. Mivel Kati mama születésnapja közeledett, a  csillagvirág fűzése mellett döntöttek, amelynek segítségével megtanulhatják az alapokat is.

- Holnap ezt megbeszéljük a gyerekkel – mondta Márti.

Másnap Dénes felkereste a barátját, Józsit. Ő lelkesen segített, és különböző vastagságú rézdrótot adott át neki. Dénes sietve ment haza, hogy délután már alkothasson a család.

- Aztán én is kérek majd 1-2 szál virágot! – kiáltotta a barátja utána Józsi.

- Rendben! Felvettem a rendelést! – szólt vissza nevetve Dénes.

Márti a gyerekkel már lelkesen válogatta a gyöngyöket, és nagyon örültek, amikor apa megérkezett.

- De jó, hogy megérkeztél! Vágjál nekünk drótokat! – kérte Luca.

- Hány cm-es darabok kellenek? – érdeklődött Dénes?

- Nézzünk meg a „Bigyi-Bogyó” blogon! – ajánlotta anya és bekapcsolta a számítógépet…

A blogon megkeresték a leírást és elkezdődött a közös munka. Dénes darabolta a drótokat, Bence számolta a levágott drótszálakat. Márti és Luca pedig tanulmányozták a mintát.

Vajon milyen virágokat fog  kapni Kati mama?