Röfike és a hét napjai

Röfike és a hét napjai.

Röfike és a gyöngycsibék egész napos kirándulást terveztek a Locsogó patakhoz. A gyöngycsibék gyorsan felcsipegették a reggeli köles magvakat és már indultak is Röfikéhez. Tegnap megbeszélték, hogy a ház előtt találkoznak vele, de ott senkit se láttak. Az ablak alatt elkezdtek kiabálni…

- Röfike! Röfike! Hol vagy már? – de válasz nem érkezett.

Egyre hangosabban csipogtak, szólongatták, mire kinyílt az ablak és kinézett rajta Röfike.

- Miért kiabáltok? – kérdezte a kismalac álmosan.

- Miért? Miért? Azért, mert nem vagy a ház előtt, ahogy megbeszéltük – felelte türelmetlenül Lali.

- Csodálatos idő van, pont jó kirándulásra – folytatta Cili.

- Mit beszéltünk meg? Milyen kirándulásról beszéltek? A kirándulásunk csütörtökön lesz – felelte Röfike.

- Igen, csütörtökön… és ma csütörtök van. Azt se tudod, hogy milyen nap van ma? – kérdezte Kari.

- Már csütörtök van? Jaj! Mindig összekeverem a napokat… Azt hittem, hogy még csak péntek van – magyarázkodott Röfike.

- Péntek!? – kérdezte döbbenten Kéri Kari – péntek csütörtök után van. Röfike, neked fogalmad sincs a napok sorrendjéről – állapította meg a gyöngycsibe fiú.

- Nem mindegy, hogy milyen nap van ma? Az a lényeg, hogy kirándulni megyünk - szólt közbe Taréj Lali.

- Lali, ez nem mindegy, mert ha nem tudod a napokat, akkor nem tudsz időben ott lenni a találkozókon, mint pl. Röfike – magyarázta Kari.

- Megyek már, megyek! - kiáltotta a gyöngymalac – és már tudom, hogy csütörtök van, ez a kirándulásunk napja – és már ott is állt a gyöngycsibék előtt.

- Végre, indulhatunk! – örvendezett Kéki Kari.

- Álljatok libasorba, hogy elférjünk az útszélén! – rendezgetett Világ Vili.

- Libasor? De ti csibék vagytok, vagy tévedek? – érdeklődött Röfike.

- Nem tévedtél Röfike, de tudod, hogy mit értettem a libasor alatt – fordult vissza Vili.

- Tudom, tudom… - kuncogott Röfike és a többi csibe is.

- Nekem van egy ötletem… - szólalt meg Babarózsa Babi.

- Mire gondolsz Babi? – érdeklődött Cili.

- Tanítsuk meg Röfikével a napokat, mire a Locsogó patakhoz érünk, már ő is fogja tudni a napok sorrendjét – mondta Babi.

- De jó! Végre én is fogom tudni a napokat… - ugrándozott a kismalac.

- Akkor kezdjük is el! Hétfő, kedd, szerda… Ti is mondjátok velem! – kérte Babi.

- Rendben, kezdjük újra! – irányította őket Cili.

- Kezdem… hétfő, kedd… - csatlakoztak a többiek is Babihoz.

Hangosan haladt a libasor, és sorolta a napokat. A csibék egyre halkabban mondták,  és a végén már csak Röfike hangja hallatszott.

- Tudom! Tudom! Én is tudom a napokat! – ugrándozott a kismalac.

- Valóban, nagyon ügyes vagy – dicsérte Rozi.

- Hány napot is kellett megtanulnod? – kérdezte Lali.

- Hétfő az egy, kedd az kettő… Ez hét nap összesen – számolta össze Röfike.

- Jé, mi is heten vagyunk… - szólt közbe Cili.

- Osszuk ki a napokat, és szólaljunk meg egymás után! – javasolta Lali.

- Én leszek az hétfő, hiszen én vagyok az első – szólt hátrafelé Kari.

- Én kedd vagyok! – ugrált Vili.

- Szerda a kedvenc napom! – ujjongott Babi.

- Csütörtök az én napom – lelkesedett Cili.

- Pénteket imádom, mert már közeledik a hétvége – magyarázta Rózsa Rozi.

- Ujjé, a szombat az enyém lett! – visította Röfike.

- Kicsit halkabban Röfike! – szólt rá Cili a kismalacra.

- Vasárnap az én napom és ez a legklasszabb a hét közül, mert ekkor van együtt a család, és azok nagyon vidám napok – zárta a sort Lali.

- Rendben, akkor kezdjük újra a felsorolást Kari! – tanácsolta Babi.

- Hétfő

- Kedd

- Szerda…

A lelkes kis csapat elmondta egyesével a napokat, egyszerre is elsorolták és néha Röfike egyedül. Így mire a Locsogó patakhoz értek Röfike már hibátlanul tudta a napok sorrendjét.

Vajon te is fel tudod sorolni a hét napjait? Ha még nem sikerül, akkor olvassátok el újra a mesét és gyakoroljátok a gyöngycsibékkel és Röfikével!