A kisfiú, aki mesélt a holdnak

A kisfiú, aki mesélt a holdnak.

A kisfiú, aki mesélt a holdnak

Valamely város egyik épületében élt egy kisfiú,  aki egyedül érezte magát, mert nem voltak testvérei, és az épületben sem voltak más gyerekek, akivel tudott volna játszani. 

Így hát egy este, amikor magányosabbnak érezte magát, mint máskor, kinézett szobája ablakán, és érdeklődve bámulni kezdte a teliholdat.

Egyszer csak egy hernyó jelent meg  a holdon,  kicsit màszott, majd összegömbölyödött, szemet formázott, és úgy tűnt, hogy a holdnak csak egy szeme van, és mindez mosolyra késztette a gyermeket.

Másnap és a következő napokban is a  gyerek mindig a holdat nézte, aztán észrevett egy újabb hernyót, aki megformálta annak másik szemét, majd egy újabb napon érkezett egy harmadik hernyó is, aki mosolygós arccá változtatta a hold arcát, s ettől a gyereknek is mosolygós kedve lett. Elhatározta, hogy mesél neki egy történetet.

• Volt egyszer egy kívánságvonat, ami nagyon hosszú utat tett meg , és mindegyik országnak, amelyiken áthaladt, különleges neve volt: barátság, boldogság, szeretet, tisztelet, öröm, . Minden állomáson, ahol megállt, teljesített egy kívánságot. Szájról szájra járt a híre, és soha sem voltak rajta üres helyek. JÓ lenne – mondta a gyerek nagyot sóhajtva -, ha valóban létezne egy ilyen vonat!

A hold figyelmesen hallgatta a történetet, majd megkérdezte a gyerektől, hogy mi a legnagyobb kívánságod.

• Soha több ne érezzem, hogy egyedül vagyok - válaszolta a kisfiú.
• Nem vagy egyedül. Nézd! – mondta a hold, s a gyerek látta, hogy a többi épület ablakaiban is felgyúlnak a fények, és gyerekek integetnek neki. – Tudod, én is nagyon egyedül éreztem magamat ezekben a napokban, nem voltak a közelemben csillagok. Aztán jöttél te, és megmosolyogtattál!
• Látod, már te sem vagy egyedül! Itt vagyok neked én, és gondolatban küldtem neked három hernyót is – nevetett a gyerek, hiszen a három hernyó nem volt más, mint képzeletének eredménye. – És nézz kürül, többezer csillag ragyog körülötted!

Így történt, hogy a kisfiúnak számos barátja lett a környéken, soha többé nem érezte magát egyedül, s amikor felnőtt, ő lett a legkedvesebb vonatvezető a világon.