A szomorú jegesmedve

A szomorú jegesmedve.

A szomorú jegesmedve

Az Északi Sarkon élt egy jegesmedve, aki mindig nagyon szomorú volt, mert nem szeretett fehér színű lenni. Teljesen beleolvadt a havas, jeges tájba, és azt akarta, hogy kitűnjon onnan. Más akart lenni!

A Hótündér gyakran látta őt, amint egy jégtáblán mélabúsan merengett, és megsajnálta őt.

–Tennem kell valamit! Nem nézhetem tovább ezt a végtelen szomorúságot.

Egy napsütéses reggelen, amikor a jegesmedve felébredt, és inni ment, meglátta magát egy jégtáblában visszatükröződni. Szinte megkövült a meglepetéstől, mert  barnamedve lett belőle.  

Ugrált és kiabált örömében, végre valóra vált az álma! Rohant a testvéreihez, barátaihoz, de senki sem ismerte fel, és féltek tőle.

• Ki vagy te és mit keresel itt a jegesmedvék között? Honnan jöttél? Menj vissza oda, ahol voltál, ez itt a mi ősi környezetünk, te itt idegen vagy!

Senki sem akart vele beszélni, játszani, mindenki azt akarta, hogy elmenjen, és szegény egyedül találta magát, magányosan. Hiába gondolta azt, hogy a sokszínűség feldobja a csapatot, ez senkit sem érdekelt. Amikor újra próbálkozott náluk, többen harciasan viselkedtek, szinte menekülnie kellett.  Sokáig csak futott, félt, hogy utolérik, de akkor meglátott egy kisebb jégbarlangot, ahol meghúzta magát. Sírni kezdett.

–Olyan akarok lenni, amilyen voltam. Nem akarok ilyen sötét színű lenni, vissza akarom kapni a fehér bundámat, a testvéreimet, a barátaimat, a szüleimet.

A Hótündér meghallotta,  és ismét teljesítette a kívánsátát, fehérré változtatta, még fényesebbé, mint korábban volt.

Ettől kezdve a jegesmedve boldogan élt, elfogadta magát olyannak, amilyen.