Dina és a talált tojás

Dina és a talált tojás.

Dina és a talált tojás

Dina, a breton kutya minden nap miután megreggelizett, kiment a hatalmas kertbe játszani a barátaival. Hogy kik voltak a barátai?  Teo, a veréb, aki hangos csiripeléssel fogadta őt.  Aztán Betti, a kecske, aki néha megkergette. A legszórakoztatóbb barátja azonban nem volt más, mint Róza,  a tyúkanyó. Dina gyakran nézte, ahogy Róza üldögél a tojásokon, és hiába is hívta játszani, azt mondta, most nem mehet, mert akkor kihülnek a tojások.

Egyik délután, amikor Dina felébredt az alvásból, észrevette, hogy nyitva van az ajtó.

• Milyen szerencsés vagyok ma, kicsivel tovább lehetek kint a kertben, nem kell megvárnom, hogy kiengedjenek – mondta,  és boldogan futott ki a fűbe.

Ahogy ott hempergett, észrevett  a közelben valami fehéret. Egy darabig csak nézte, aztán közeledett feléje, hogy megnézze mi az.

• Egy tojás! Talán tyúkanyó Róza elvesztette. Megyek és megkeresem! – s már futott is körbe-körbe, de sehol sem találta Rózat. – Nem hagyhatom itt ezt a tojást a fűben -  gondolta, és óvatosan a szájába vette, bevitte a házba,  és betette az ő meleg helyére, ahol aludni szokott. – De most mit csináljak?  Ha bent van egy kiscsibe, megfázik, megbetegszik, és nem tud majd kijönni a tojásból.

Eszébe jutott, hogyan ült melengetve a tojásait az ő tyúkanyó barátja, ezért óvatosan rűült, vigyázva, hogy ne törje össze, és a szőreivel melengesse azt. Elérkezett a vacsora ideje, embermama többször is hívta őt vacsorázni, de ő úgy tett, mint aki alszik.  Órák teltek el, Dina már fáradt volt és éhes, de hallotta, hogy a tojás apró hangokat ad, mintha valaki kopogtatná a héjat. Lassan, lassan, kopogtatott,  majd hamarosan kibújt egy picike kis csibe. Dina gyengéden nézte  és kezdte nyalogatni, mintha egy kis kölyökkutya lenne.

• Szalmácskának fogom hívni, mert olyan a színe, mint a kertben a szalmaboglyának – határozta el.

A kiscsibe kezdett csipogva sírni, Dina azt gondolta, talán éhes. Elrágott nagyon nagyon apróra, szinte már porrá pár száraz kutyatápot, és eléje tette. Amikor a kiscsibe már nem sírt, testével körbefogta, melengette, és mindketten elaludtak.

Másnap amint nyílt a ház ajtaja, óvatosan szájába fogta Szalmácskát, és rohant megkeresni tyúkanyó Rózat, aki már kétségbeesetten kereste a tojást, amelyet előző délután elvesztett.Nagy öröm volt, amikor rájött, hogy Szalmácska az ő egészséges kicsije, aki Dina melengetése és gondviselésének hála kikelt a tojásból. Örömtáncot járt köszönetképpen, ami nála az volt, hogy körbe-körbe fogott és föl-le mozgatta szárnyait.

• Akkor most megyek reggelizni  -  köszönt el Dina, és berohant a  házba, ahol embermama már letette a tálkáját a reggelivel.