A három gesztenye

A három gesztenye.

A három gesztenye

Egy zöld tüskés burokban három gesztenye volt, három ikertestvér. Nőttek, nőttek, egyre jobban nyomták a tüskés burkot, végül  „pakk”  az  szétnyílt, és egymás után hullottak ki belőle a gesztenyék.

Kettő közülük szép nagy volt, gyönyörű, fényes és ívelt háttal,  azonban a harmadik kicsike maradt és csúnya volt. A nő, aki gyűjtötte őket, felvette a két szép nővért, a picurkát  ott hagyta.

A két gyönyörű kistestvér körbejárta a világot. Az egyik a serpenyőben megsült, aranyló és illatos lett. Egy kapzsi gyerek elvette, kinyitotta a száját és hamm, bekapta. Volt gesztenye, nincs gesztenye.

A második egy cukrász kosarába került, aki meghámozta, cukorban megfőzte, és száradni hagyta. Nagyon édes és csillogó lett. Egy rózsaszín ruhás kislány vette meg. Négy darabba vágta egy késsel, majd a kis darabkák egyenként szépen eltűntek a szájában. Volt gesztenye, nincs gesztenye.

A harmadik szegény gesztenye, aki egyedül maradt az erdőben, a tücsköknek és a sünöknek panaszkodott.

• Drága nővéreim járják a világot, én meg itt vagyok egyedül ebben a hideg téli erdőben, jön majd a hó, betakar, és megrothadok a levelekkel együtt.

Elmúlt a tél, és a kis gesztenye érezte, hogy valami mintha nőne belőle, és észrevette, hogy egy fehér gyökér nyomul lefelé a földbe, és egy zsenge zöld növényke kezdett kihajtani felfelé, keresve a napfényt. Pompás gesztenyefa lett belőle, tele madárfészkekkel.

A csúnya kicsi gesztenye élete így nem ért véget.

Fgy