Kép forrása: Czékmány Szandra
Mary csodás viráglekvárja.
Mary csodás viráglekvárja
Volt egyszer egy házikó ez erdő közepén, ott élt egy kislány Mary, aki imádott lekvárokat készíteni. A hozzávalókat az erdőben, a mezőkön gyújtötte össze. Apukáját megkérte, készítsen neki egy fapolcot, azon tárolta a különlegességeket tartalmazó üvegeket.Egyik nap, Mary macskája, Herbert össze-vissza ugrándozott a szobában, még a lekváros polcra is felugrott, és leverte az ott sorakozó üvegeket. Valamennyi összetört, s a tartalmuk kifolyt a padlóra összekeveredve az üvegcserepekkel. Mary sírva fakadt, mert napok óta arra várt, hogy az apukája megkóstolja az ő lekvárjait.Sajnos a férfi beteg volt, lázasan feküdt már három napja. Favágóként dolgozott az erdőn, egy nagy fatörzs kivágása közben megsérült a keze, és a seb elfertőződött. A betegsége előtt sokat volt távol, reggel korán elment, későn ért haza, keveset tudott lenni a kislányával, de nagyon szerették egymást.
Mary, miutàn kisírta magát, elindult az erdőbe, hogy hozzávalókat gyűjtsün az új lekvárhoz. Ahogy ott sétált, egy nagy fához érkezett, melynek aljánál csodaszép illatozó virágok nyíltak. Lehajolt, letépett egyet, és az orrához emelte, hogy jobban érezze az illatát.
- Ki vagy te? Még soha sem láttalak errefelé - mondta valaki a fa ágai közül.
Mary felnézett, és meglátott egy sárgaruhás tündért, akinek zöld haja hosszú lófarokba volt kötve, és szárnyait ide-oda mozgatta, miközben ezüstszínű csillámpor szállt szerteszét.
- Mary vagyok - felelte a kislány. - Te ki vagy?
- Glória a nevem, és tündér vagyok. Láttam, hogy leszedtél egy fehér virágot. Tudod, hogy hívják?
- Igazából nem, de nagyon jó illata van. A beteg apukámnak szeretnék lekvárt főzni és ahhoz keresek hozzávalókat - mondta Mary és elmesélte, hogy Herbert ugrándozásai miatt minden addigi munkája odaveszett.
- Nagy sajnálom, Mary. Ezt a fehér virágot kutyarózsának hívják, gyógynövény, erősíti az immunrendszert - magyarázta Glória. - Mi baja van az apukádnak?
- Láza van, az orvos azt mondta, hogy a seb miatt, amit favágás közben szerzett.
- Akkor talán valami erősebb növényke kell. Várj, hadd gondolkozzak egy pillanatra. Igen! Megvan! Cickafark kell nekünk. Az erdőben azt tartjuk, hogy igazi patikaszer, kiváló a fertőzések kezelésére. Csak egy a baj, a világ leggonoszabb medvéjének barlandjánál lehet találni. Nem lesz könnyű leszedni. Készen állsz erre a kalandra? – kérdezte a tündér.
- Nem tudtam, hogy a közelben van medvebarlang - szólt Mary -, de készen állok, igen. Szeretnék segíteni apukámnak a gyógyulásban.
Ezek után elindultak. Glória észrevette, hogy a kislány kicsit fél.
- Ne aggódj! Itt vagyok veled, és segítek neked. Meglátod, minden rendben lesz.
Amikor a barlang közelébe értek, hallották, hogy valaki nagyokat horkol.
- Bár mélyen alszik a medve – súgta a tündér a kislánynak.-, ennek ellenére óvatosan kell megközelíteni, nehogy felébredjen. Ott mögötte van pár cickafark. Azok a fehérek, látod? Sok kis apró virág alkotja azt a nagy, lapos virágot a tetején.
A kislány bólintott, azonban amikor közeledett, véletlenül megbotlott, és hozzáért a medve hátához. Az állat felébredt, máris nagyot csapott a levegőbe Mary felé, azonban Gloria előkapta a varázspálcáját a sárga ruhája zsebjéből, mormogott valamit, amitől a medve két lábra állt és táncolni kezdett. Nagyon mókás volt, máskor szívesen elnézegették volna, de most sietni kellett. Mary gyorsan leszedte a virágokat, aztán elrohantak onnan
.-Mire a medve magához tér a varázslatból, mi már messze járunk - magyarázta a tündér, s miutàn megèrkeztek a kutyaròzsàkhoz, elköszönt a kislánytól.
Mary megköszönte a segítséget, szedett ebbõl a viràgbòl is pàrat, és rohant haza. Örömmel látta, hogy az apukája felkelt az ágyból, és kicsit jobban érzi már magát. Gyorsan nekiállt a tennivalóknak, kiment a konyhába, tálakat szedett elő, és elkészítette a lekvárt a varázslatos virággal. Apukája megkóstolta, azonnal erősebbnek érezte magát, s pár nap múlva már teljesen meg is gyógyult.
- Maradj sokáig gyerek - mondta Mary anyukája, amikor mindezt elmesélte neki a kislànya-, mert nektek, gyerekeknek hatalmas fantáziátok van. Legközelebb engem is vigyél el egy ilyen kalandra! jó?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Fodor Gyöngyi Író - regények, novellák, mesék
Régóta írok. Első megjelent mesém a Nők Lapjában volt, Utazás seprűnyélen címmel, majd megjelent egy mesekönyvem A királykisasszony fogyókúrája, magyarul és német nyelven is . A német nyelvű kiadás a Frankfurti Könyvvásáron mutatkozott be 2007-ben. Nemrég jelent meg egy meseantológia, Hétmérföldes mesék a címe, melyben A két vörösbegy c.mesémmel én is benne vagyok. Ugyancsak benne vagyok egy mesémmel...