Kekko, a szárnyas krokodil

Kekko, a szárnyas krokodil.

Kekko, a  szárnyas krokodil

Volt egyszer egy hosszú, hosszú folyó, mely legalább száz országon átkelt. A folyó vize minden reggel megtelt emberekkel. A férfiak horgásztak, a nők ruhát mostak, a gyerekek pedig fürödtek. A közelben élt egy krokodil család, krokodilpapa, krokodilmama és 4 gyermekük, melyek közül az egyik szárnyakkal született,  s emiatt minden állat kerülte. Fura szerzeménynek tartották, még ki is csúfolták.

– Hé, szárnyas szörnyeteg, szeretnél velünk játszani?  – kérdezték tőle gyakran a többiek.

– Igen, persze -  válaszolta Kekko, és örült, hogy meghívták a csapatba.

–  De nem ma ! – kiáltották kórusban, még a nyelvüket is kiöltötték rá.

 Szegény Kekko  sokat szenvedett, bánatában elment egy öreg sashoz, akivel már máskor is sokat beszélgetett.

–  Hogy lehet ez? Nem vagyok én olyan rossz, mint gondolják és szívesen játszanék velük – mondta szomorúan.

– Türelmesnek kell lenni – válaszolta a nagy madár. – Sas vagyok, messzire látok, meglátod, neked is eljön a megfelelő időd! Menj, meglátod, hogy holnap egy gyönyörű nap fog virradni.

A kis krokodil  elköszönt és hazament.

Másnap a fiatal krokodilok csapata a folyóban ugrándozott, egymást kergették, amikor a nádas sűrűjéből hirtelen előbukkant egy nagy anakonda. Azonnal az egyik gyerek után vetette magát.

–  Elmúlt dél, éhes vagyok, te leszel az ebédem  -  sziszegte, és már tátotta is ki a száját.

Kekko mindent látott, felrepült és az utolsó pillanatban megragadta a  rémült kis krokodilt, mielőtt az anakonda szája becsukódott.

Három-négy szárnycsapással elérték a partot, ahol letette a fűbe.

–  Mindenki nevében elnézést kérek tőled. Rossznak tartottunk téged a szárnyaid miatt. Az, hogy most élek, csakis neked és a te szárnyaidnak köszönhető. Mától  csapatunk tagja leszel, és együtt fogunk játszani.

–  Ugyan, te is megtetted volna értem – szabadkozott Kekko, feledve a korábbi sérelmeket.

A közeli fán az öreg sas üldögélt és figyelte az eseményeket.

–  Sas vagyok, messzire látok.  Tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.