Lila, a késve induló fecske


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Lila, a késve induló fecske
 
A fecskék, mint minden évben tavasszal, hosszú útjukra készülnek, hogy átkelve a nagy folyókon, a sivatagokon, a tengeren, Közép-Afrikából Európába érkezzenek, ahol nyár végéig maradnak.
Egy nagyon kora reggel az össz...

Kép forrása: pixabay

Lila, a késve induló fecske

 

A fecskék, mint minden évben tavasszal, hosszú útjukra készülnek, hogy átkelve a nagy folyókon, a sivatagokon, a tengeren, Közép-Afrikából Európába érkezzenek, ahol nyár végéig maradnak.

Egy nagyon kora reggel az összes fecske útrakelt, csak Lila nem. Ő egy fiatal madár volt, akinek először kellett szembenéznie a hosszú utazással.

– Ma egy nagyon fontos nap van, izgatott vagyok – mondta –, még egyet fordulok az ágyikómban, aztán felkelek.

Igen ám, de nem csak fordult, hanem el is aludt, s  amikor később felébredt, meglepődve látta, hogy senki sincs a közelében, minden fecske elrepült. Csupán egy orrszarvú közeledett a folyóhoz.

– Nem tudod, hol vannak a barátaim, a szüleim? – kérdezte  az orrszarvút.

– Nagyon korán reggel mind elindultak a hosszú útra, északra  – válaszolta a nagy állat.

A kis fecske elsírta magát.

–  Egyedül maradtam, senki sem tudja, hogy merre induljak el, hogyan fogom utolérni őket?

– Én nem tudom, de talán a nagy teknős, Gea tud segíteni – mondta az orrszarvú.

Gea százéves, hatalmas teknősbéka volt, nagyon bölcs és jól ismerte az Afrikában élő állatok szokásait. Lila megkérte őt, hogy mutassa meg neki az utat.

– Ne aggódj, Lila, igaz, hogy az út nagyon hosszú, de ha azt teszed, amit mondok, látni fogod, hogy te is megérkezel majd. Éjszaka a sarkcsillagot kell követned, nem tévedhetsz, mert az a csillag jobban ragyog mint az összes többi. Nappal viszont ott kell repülni, ahol nem süt a nap, ahol nem nyugszik és ahol nem kel fel.

Lila értette is meg nem, de tele volt reménnyel. Megköszönte a segítséget, majd elrepült. Átkelt a szavannán, a sivatagon, elfáradt, úgy döntött, hogy megpihen egy kaktuszon. Egy éhes kígyó, aki már régóta nem evett, látta a gyönyörű és jámbor fecskét, odakúszott és be akarta kapni, ám Lila felébredt a szunyókálásból.

– Csúnya kigyó, mit akarsz, tán csak nem akarsz engem megenni?

–  Bevallom, eredetileg ezt terveztem, de kíváncsivá tettél, mit keres egyetlen egy fecske a sivatagban? Ti általában csapatokban repkedtek.

Lila elmesélte a kígyónak, miként maradt le a nagy útról, és most mindennel egyedül kell megbirkóznia. Végül a csúszómászó megsajnálta, és úgy döntött, hogy nem eszi meg.

– Ha jövőre is errejársz, gyere, és látogass meg! – köszönt el a kígyó, és új ennivaló után nézett.

Lila tovább repült,  elérte a Földközi-tengert, ismét megpihent, majd repült Szicilia szigetére. Mielőtt odaért volna, a vízből szökőkútszerű csobogások törtek elő, két delfin vígan játszadozott.

– Hello, kisfecske, hová mész egyedül? – kérdezték.

Lila elmesélte nekik a történetét.

– Ne aggódj, már Európában vagy.

– Valóban?

– Igen, persze. Az ott már Szicilia szigete, ami Olaszországhoz tartozik. Olaszország pedig Európában. Jó úton haladsz, meglátod, megtalálod a társaidat!

A fáradt kis madár végül megérkezett Palermo városába, elbűvölve figyelte, milyen szép nagyváros, templomokkal, palotákkal, hatalmas kertekkel.

Egyik háztetőn egy galamb üldögélt.

– Szia, fecske, a nevem Poldi, postagalamb vagyok, aki délről északra utazik, vagy északról délre, üzeneteket és híreket szállítok.  És te ki vagy?

– A nevem Lila, és szeretném utolérni a társaimat. Sajnos nem ébredtem fel időben, és nélkülem indultak el.

– Jöhetsz velem, ha akarsz,  épp észak felé tartok.

Lila boldogan ment Poldival, mert már  nem volt egyedül, s mivel a galamb sokkal nagyobb volt, mint ő, ezért biztonságban érezte magát vele. Átkeltek több városon, új barátokat szereztek, és kettesben kevésbé volt fárasztó és unalmas az utazás.

Végül megérkeztek egy nagy térre, volt ott egy templom  gyönyörű harangtoronnyal, fákkal, ahol sok fecske pihent. Lila azonnal tudta, hogy az övéi

–  Itt vagyok, Lila vagyok! – kiáltotta feléjük, és a többi fecske örömmel üdvözölte.

–  Örülünk, hogy megérkeztél te is – mondta a mamája – Aggódtunk érted. Fecskeapád azt mondta, jönni fogsz hamarosan, és igaza lett!

Lila megköszönte Poldinak, hogy segítségével megtalálta a családját, a barátait. A galamb szárnyaival megölelte kis barátját, és elrepült Torinó irányába, ahová üzenetet vitt.

A kis fecske nagyon boldog volt, örömében többször is körberepülte a harangtornyot. Következő nap közösen folytatták a hosszú utat, végül elérkeztek Magyarországra. Megkeresték a régi fészküket,  vagy akinek már nem volt meg, azok újat építettek maguknak, és csodálatos nyári hónapokat töltöttek ott.

 

Fontos, hogy higgy magadban, a bátorság és az elszántság segít megtalálni a helyes irányt.

 

Fodor Gyöngyi, Író - regények, novellák, mesék

Régóta írok. Első megjelent mesém a Nők Lapjában volt, Utazás seprűnyélen címmel, majd megjelent egy mesekönyvem A királykisasszony fogyókúrája, magyarul és német nyelven is . A német nyelvű kiadás a Frankfurti Könyvvásáron mutatkozott be 2007-ben. Nemrég jelent meg egy meseantológia, Hétmérföldes mesék a címe, melyben A két vörösbegy c.mesémmel én is benne vagyok. Ugyancsak benne vagyok egy mesémmel...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!