Rénszarvas Rudolf igaz története

Rénszarvas Rudolf igaz története.

Fodor Gyöngyi -  Rénszarvas Rudolf  igaz története

A rénszarvasok ott fenn északon laknak, ahol a téli éjszakák nagyon hidegek és a hó nagyon fehér. Ott élt egy rénszarvas család is öt kicsi gyerekükkel. A legkisebbet Rudolfnak hívták, és amikor boldog volt, vagy mérges, vagy meghatódott valamitől, az orra pirossá vált, mint egy paradicsom, és ráadásul világított is. A szülei és a testvérei  imádnivalónak találták  és különösen szerették ezt a különlegességet, de az óvodában nevetség tárgyává vált, és csúfolták:

-  Rudolfnak vörös az orra! Rudolfnak vörös az orra!  - kántálták és újjal mutogattak rá, kinevették, és sajnos az iskolában sem lett jobb a helyzet. Rudolf minden módon próbálta titkolni, még le is festette fekete festékkel, de  a fény azon is átütött. Nagyon rosszul érezte magát, sokat sírt, sem a szülei, sem a testvérei nem tudták megvigasztalni.

Az évek mentek, Rudolf erőssé és gyorssá vált,  ezért jelentkezett a válogatásra, mert Télapó szánhúzóiba kellett volna két fiatalabb rénszarvas.  Rudolf  amint meglátta Télapót közeledni, teljesen izgatott lett, és az orra vörösen világított.

 - Nagyon szép van, fiatal barátom, nagy és erős, de sajnos nem választhatlak téged, mert a kisgyerekek megijedhetnek tőled az orrod miatt  -  mondta Télapó. Nem tudjátok elképzelni azt a szomorúságot, fájdalmat, amit Rudolf érzett, mérges is volt, és elvágtatott a közeli erdőbe.

- Nézzétek -  mutatott az orrára. -  Senkinek sincs szüksége egy rénszarvasnak ezzel az orral  -  sírt a mókusoknak, s csak  órák múlva tért haza. Szülei és a testvérei már  nagyon várták, mert hallották, hogy mi történt.Hiába ölelték  szorosan, Rudolf vigasztalhatatlan maradt.

Idővel aztán megnyugodott, próbált nem gondolni a történtekre, és gyakran ment az erdőbe a mókusokhoz, akik olyan kedvesek voltak vele.   A karácsony egyre közeledett, és egyre rosszabbra fordult az idő, Télapó pedig aggódni kezdett,  mert  szentestére csúnya havazást jósoltak.

-  Hogyan fogom megtalálni az utat a gyerekekhez, ha  ílyen erősen havazik,? Még a szán elé fogott rénszarvasokat sem fogom látni!  -  egész éjjel nem aludt, gondolkodott, amikor eszébe jutott az a fiatal, erős állat,  akinek a piros orra úgy  világított, akár egy lámpa. Másnap reggel elindult a rénszarvasok falujába, hogy megkeresse.

-  Emlékszel rám, kisbarátom? -  kérdezte tőle, amikor megtalálta.

-  Persze, hogy emlékszem. Azt mondtad nekem, hogy a világító orromtól megijednek a gyerekek.

-  Igen, de azóta rájöttem, hogy ez  egy különleges tulajdonság. Ha van hozzá kedved, gyere velem, te leszel az első a sorban, akik húzzák a szánomat. A te orrodnak köszönhetően akár szakadó hóban is odatalálunk a gyerekekhez, mert megvilágítod a legsötétebb éjszakát is.  Mit gondolsz?

Rudolf orra  még vörösebbé változott az izgalomtól, és olyan erősen világított, hogy el lehetet látni a jegesmedvék barlangjáig is, ami  egy napi gyalogjárásra volt onan.  Télapó tudta, hogy jól döntött.

    -  Igen, szívesen leszek a szánhúzóid között, s külön megtiszteltetés, hogy első leszek a sorban! -  felelte boldogan Rudolf.

 –  Akkor holnap este találkozunk  -  köszönt el Télapó.

Látni kellett volna a többi fiatal rénszarvas arcát, amikor mindezt látták és hallották. Mindig kinevették Rudolfot az orra miatt, erre ő lesz a szánhúzók között az első, éppen az orra miatt. Néhányan irigykedtek ugyan, de a többiek büszkék voltak rá.  

Másnap este csúnya idő volt, de hála a piros világító orrnak, a hatalmas hóviharban sem tévedtek el, és minden gyerekhez időben megérkeztek.

 Másnap este nagy bulit szerveztek a rénszarvasok falujában. Úgy ünnepelték  Rudolfot, mint egy hőst, aki örökös tagja lett Télapó rénszarvasainak,  és soha többé senki sem csúfolta a piros orra miatt.