A kislány és a Könyvtündér

A kislány és a Könyvtündér.

Amikor Ella az őszi szünet első napján felébredt ahelyett, hogy örömet érzett volna szomorú lett. Szomorkodott, mert a legtöbb osztálytársa izgatottan készült valahova, környező országokba, vagy a nagyszülőket látogatták meg, de őt nem vitték sehova, mert a szülei annyira elfoglaltak voltak. Azzal vigasztalták, hogy majd nyáron bepótolják, ami azt jelentette, hogy a Balatonon lógázzák majd a lábukat. Mivel Ella már a tizenkettedik életévét is betöltötte a szülei ellátták sok jó tanáccsal, aztán enni-innivalóval, majd egyedül hagyták azzal, hogy ha valami történne, írjon nekik a messengeren, vagy szaladjon át a szomszédokhoz. Ella rábólintott mindenre, de már oda sem figyelt, annyiszor hallotta ezeket az intelmeket. Ahogy így egyedül szomorkodott a reggelije felett, egyszer csak valami zizegés-szerű hangot hallott, majd mintha egy könyv esett volna le a földre. Beszaladt a szobájába és ott, a matematika könyve tetején csücsült egy helyes kis valaki és lapozgatta Ella matek füzetét.

Szia!-szólította meg Ellát az idegen. Ne ijedj meg, én a Könyvtündér vagyok.

Könyvtündér?-visszhangozta a kislány. Azt hittem, hogy csak Fogtündérek vannak. Ja, de a Fogtündér, az nem is tündér, hanem egy egér, mert itt nálunk Magyarországon, amikor kihullik a tejfoga a gyerekeknek, azt mondják nekik, hogy elvitte a kisegér! Így már senki sem hisz bennük.

Ez így igaz, de a Könyvtündér, na ő, ha nem tudnád a tündérek tündére,- és ekkor a tündérke magára mutatott,- mert egy: okos, kettő: ő tanítja meg a gyerekeket olvasni, három: ő indítja el őket a tudás útján….

Most is azért jöttem, hogy megtanítsak egy hatéves kisfiút olvasni. Ő biztosan az öcsikéd, mert ezt a címet küldte el nekem az iskola!

És ezzel a könyvtündér elővett egy jegyzetfüzetet és megmutatta Ellának, hogy egy bizonyos Theó nevű kisfiút kell meglátogatnia, mert iszonyúan lassan halad az olvasással, így nem biztos, hogy decemberben a nagy, nyilvános olvasási versenyen részt tud venni.

Nekem nincs testvérem, de a szomszédunkban lakik 2 kisfiú, egy 8 éves, meg egy 6 éves. És igen, a kisebbiket Theónak hívják.

Nahát! Akkor őt keresem, ez már bizonyos. Biztosan elnéztem a címet.

De kedves Könyvtündér most csalódott leszel, mert a fiúk nincsenek otthon, elutaztak Hollandiába a nagyszüleikhez.

Hm, hát ez pech, de amire mégis jó, hogy akkor egy órácskára szabad vagyok.

Itt maradhatsz nálam kedves Tündér, úgyis egész nap egyedül vagyok.- s Ella majdnem elsírta magát.

És nem örülsz? Annyi könyvet olvashatsz, amennyit csak akarsz és általuk elrepülhetsz különleges helyekre, megismerkedhetsz olyan emberekkel, lényekkel, tündérekkel és óriásokkal, akikkel csak az találkozhat, aki jól tud olvasni.

A Könyvtündér látva Ella szomorú kis arcát a következő javaslattal állt elő:

Mivel most van egy kis időm beavatlak egy titokba, akarsz részt venni az olvasás bingó versenyben?

Hát az meg micsoda?

Ez egy kihívás, amit a szünet végéig kell teljesíteni!

Állok elébe!-mondta Ella megvidámodva, csillogó szemekkel.

Szóval az első napon, mivel holnap Halloween lesz, láttam a bejáratotok előtt egy óriás tököt, neki kell felolvasnod egy mesét.

És a tökről kell szólnia?

Igen!

És te is meghallgatod?

Igen és a tök is beszámol nekem. Holnap visszajövök a következő feladattal, de most várnak a kis könyvmolyaim, hűséges segédeim. És ezután huss, eltűnt a Könyvtündér, akinek még a nevét se kérdezte meg Ella. Amikor megint egyedül maradt elgondolkozott a tündér által adott feladaton: Még hogy egy töknek meséljek!-így zúgolódott magában. Az emberek majd azt hiszik, hogy nem vagyok normális, de aztán mivel jobb dolga nem akadt, felvette a kabátját és kiment a házuk elé. Ahogy nézegette a tököt, az hirtelen megelevenedett és mókás képeket kezdett vágni.

Majd öblös hangon megszólalt:

Hé kislány gyere közelebb! Ella ijedtében akkorát ugrott, hogy majdnem elesett. A tök nagyot nevetett. 

Mi az te undok tök, kinevetsz, amikor majdnem baleset ér?

Csillapodj kislány, hallottam fél füllel, hogy a Könyvtündértől azt a feladatot kaptad, hogy rólunk Halloween tökökről készíts egy mesét!

Igen, jól hallottad!-mondta Ella. Nos, én tudok egyet. Hozzá segíthetlek, hogy megnyerjed az olvasás bingót. Akarod?

Hát persze!- felelte Ella, kalandra éhes szemekkel. 

Akkor induljunk a Hóbortos erdőbe. És így is lett. Az út az Elláék háza melletti kis ösvényen keresztül felfelé vezetett a Hóbortos erdőbe. Útközben találkoztak egy bádog madár ijesztővel, aki Ella nagy meglepetésére a tök érintésétől megelevenedett és csatlakozott hozzájuk.

Út közben aztán a tök elmesélte, hogy a Hóbortos erdő elvarázsolt földjén él egy Vanda nevű boszorkány, aki minden, csak nem egy tipikus, félelmetes boszorkány. Vanda ért ahhoz, hogy varázslatokat és bájitalokat keverjen a hangulatos házikójában, de a varázslatai legtöbbször nem egészen úgy sikerülnek, ahogyan azt eltervezi.

Nos, kíváncsi vagyok, hogy ma mit művel, hiszen nagyon készül már Halloweenra, hogy megtréfálja a gyerekeket.

És a késő őszi, napsütéses délelőttön, amikor Ella a tökkel és a Madárijesztővel Vanda kertjébe lépett, körülötte színes virágok és pajkos tündérek röpködtek. Vanda csillagokkal és holdakkal díszített hegyes kalapot viselt, fekete macskája, Bajusz, pedig lustán heverészett a napon.

„Ma egy új varázslatot fogok kipróbálni!”-jelentette ki Vanda, és a szeme csillogott az izgalomtól. Felkapta a pálcáját, ami valójában egy csillogó lila kanál volt, amit egy roncstelepen talált, és elkezdett kántálni egy varázsigét, amit egy poros, régi könyvben olvasott.

"Zibbity zab, zibbity zab, változtasd ezt a tököt pörköltté! ” - mondta nagy lendülettel, és a kanalával a tökre mutatott.

De ahelyett, hogy a tökből pörkölt lett volna, az hirtelen szárnyakat növesztett, és őrült kacagással repkedni kezdett a kertben. Bajusz felpúposította a hátát, és fújtatva nézett a repülő zöldségre.

„Jaj, ne már megint!- sóhajtott fel Vanda, és megpróbálta elkapni a tököt, ahogy az elszállt a feje mellett. Engem ugyan nem kapsz el!-nyújtott nyelvet a tök a boszorkára.

Hirtelen egy hang kiáltott fel a kert széléről. "Hé, Vanda! Mi ez a lárma?"

Kiderült, hogy Vanda legjobb barátja, egy Wilburg nevű varázsló jött, aki szivárványszínű köntöst és folyton alakot változtató kalapot viselt.

„Wilburg, épp tökfőzeléket akartam főzni, de úgy tűnik, helyette elszállt a tök.” mondta Vanda, nevetve a helyzet abszurditásán.

” Hát, így is feldobhatjuk a reggelt!- kuncogott Wilburg, és meglengette a pálcáját, amely egy, a Vandáéhoz hasonló, de zöld és aranyszínű örvényekkel festett kanál volt. Együtt sikerült elkapniuk a repülő tököt, és visszafordítaniuk eredeti formájába. Miközben leültek egy csésze teára Vanda kertjében, a két barát Ellával és a Madárijesztővel, na meg az okos tökkel elbeszélgetett, és megosztották velük a legutóbbi varázslatos baleseteik történeteit. A nap ragyogóan sütött a fejük felett, meleg fényt árasztva a Hóbortos Erdőre, ahol bármi lehetséges volt, különösen, ha Vanda és Wilburg a közelben voltak. Ella nem is sejtette, hogy varázslatos kalandjai csak most kezdődnek, még több varázslat, bájital és nevetés vár rá. S miközben a Hóbortos Erdő földjén, ahol a tökök repkedtek és a macskák beszéltek, a bolondos boszorkány és a szeszélyes varázsló elindult Halloween körútjára, immáron Ellával és a bádog madárijesztővel, örömet és káoszt vittek magukkal, amerre csak jártak.

Ahogy a nap lebucskázott a horizonton, narancsos és lila árnyalatúvá festve az eget, Ella rájött, hogy a Tök úrral való közös kalandja véget ért. Gyorsan hazasietett, nehogy a szülei aggódni kezdjenek. Aztán este korán ágyba bújt, amin a szülei igen csak csodálkoztak, mert normálisan fél tízig is fenn kakukkolt, de Ella már alig várta, hogy leírja az aznap átélt kalandját a tökkel, a madárijesztővel no meg Vandával és Wiburggal!