A kívánságcsillag

A kívánságcsillag.

Hol volt, hol nem volt, valahol messze Csillagfényország. Itt élt egy királylány, akit Szofiának hívtak. Ezt a különleges országot, olyan emberek lakták, akik szerették a csillagászatot, ezért minden házban volt távcső. A gazdag családoknak saját csillagvizsgálójuk is volt.

Szofia és családja gyakran látogattak el olyan előadásokra, ahol a csillagokról lehetett hallani. Hatalmas könyvtáruk nagy részét is olyan könyvek képezték, melyek az égitestekről szóltak. A király az országban minden évben nagy ünnepet tartott, melyet Csillagnapnak nevezett. Az uralkodó azért kötődött ilyen nagyon a fénylő pontokhoz az égen, mert lánya születését is ezek jóslatából tudta meg.

Mivel a királylány szépségétől csak kedvessége volt nagyobb, ezért minden alattvaló tisztelte és szerette őt. A tizennyolcadik születésnapjára egy fekete lovat kapott tőlük, melynek a Csillagpor nevet adta. Szülei egy gyémánt nyakéket ajándékoztak neki, amit egy csillag alakú medál díszített.

A lány minden nap kilovagolt egy közeli vízeséshez, ahol képes volt több órán át gondolkodni az élet dolgairól. Az egyik nap amikor épp odafelé tartott, meglátott egy herceget, akibe azon nyomban beleszeretett. A fiú nem vette észre, de az ő szíve majd kiugrott a helyéről és arra gondolt, bárcsak egyszer meghódíthatná. Egész éjjel nem jött álom a szemére, mert a herceg körül forogtak a gondolatai. Felkelt és az ablakhoz ment, szerelmesen merengett a fénylő pontok felé az égen. Egyszer csak megpillantott egy kívánságcsillagot, amint épp átsuhant az égen. Nagyon megörült, hogy kívánhat valamit a hullócsillagtól. Kezeit összekulcsolta, szemeit becsukta és erősen arra gondolt, hogy a fiú szerelme az övé legyen. Ezután már nyugodt szívvel hajtotta álomra a fejét, mert bízott a kívánságcsillagban.

Másnap, amikor a vízeséshez ért, meglátta a herceget, aki épp megpróbálta lefesteni a tájat. Szofia nagyon izgatott lett ettől a találkozástól. Gyorsan megigazította a koronáját és kedvesen megszólította a fiút:

• Milyen szép ez a festmény! – szólt a királylány.
• Köszönöm! Ez az egyik kedvenc helyem, ezért szeretném megörökíteni. János herceg vagyok Holdfényországból. Téged, hogy hívnak? – kérdezte.
• Szofia királylány vagyok Csillagfényországból. Örülök, hogy megismerhetlek!
• Számomra szintén nagy öröm!

Egész alkonyatig beszélgettek és megígérték egymásnak, hogy minden nap újra eljönnek majd a vízeséshez, hogy találkozhassanak.

Amikor a csillagok megjelentek az égen, Szofia hálás szívvel mondott köszönetet, hogy vágya valóra vált.

Egy teljes évig minden nap találkoztak, míg az egyik tavaszi napon, amikor virágillat úszott a levegőben, a herceg feleségül kérte a királylányt. Szofia számára ez volt a legboldogabb nap. Családjaik is nagyon örültek az ifjú pár boldogságának. Esküvőjük után alig egy évvel, az égen egy csillag újabb jóslatot hozott. Gyermekáldást. Megszületett szerelmük gyümölcse, Eliza, aki örökölte édesanyja szépségét. A csillagok utáni rajongás ugyan úgy az ő életét is meghatározta, mint az anyukájáét, akárcsak a Hold tisztelete is, mint az édesapjáét. Két ország iránti szeretet egyesült a Földön Eliza által: a Csillagok és a Hold fényei ezután még fényesebben világították meg az éjszakákat.