A körhinta lovai_29. fejezet: Minden elrendeződik.

29. Minden elrendeződik

A következő napokat reggeltől estig a Patkós birtokon töltötte Noella. Természetesen állandóan a pónik között és körül serénykedett. Hamarosan megbarátkoztak a lovak a két Patkós gyermekkel és az édesapjukkal is. Hálásan mozgatták a fejüket, a fülüket minden finom falatért, friss vízért.

A negyedik napon aztán egy ismerős teherautó állt meg a farm kapujában. Noella már a hangjáról megismerte a Celesztin Cirkusz szállítóautóját. Nem más, mint maga a direktor vezette. Patkósék és Noella is a vendég elé mentek. Celesztin meglepődött, de örült is mikor meglátta Noellát. Kedvelte a kislányt, mert dolgos volt, és igazán értett a pónikhoz. Örömmel, bár kissé értetlenül üdvözölte a gyermeket. Ő elmesélte, hogy miután elköltöztek a cirkuszból, a közeli vidámparkban telepedtek le.

– De hol vannak a pónik? Az utóbbi egy hónapban már annyi helyre hívtak, és mindig csalódnom kellett. Hadd lássam, érdemes volt-e ennyit utaznom?

A hátsó udvar felé vezették a vendéget a házigazdák. Celesztin ismerős hangjára a pónik felkapták a fejüket, és a közeledő embercsapat felé fordultak. Mikor meglátták egykori gazdájukat, kitörő örömmel kezdtek nyeríteni, szaladgálni. Az igazgató boldogan köszönte meg, hogy idehívták. Rögtön látta, hogy milyen gondos tartást kaptak a pónik, egészségesen, élénken viselkedett mindegyik.

– Nagyon köszönöm, hogy megtalálták és gondjukat viselték az elkóborolt lovaimnak. Ahogy ígértem, hoztam a megtalálói jutalmat is – azzal egy köteg pénzt vette elő Celesztin a kabátja zsebéből és átnyújtotta Patkós Pálnak.

– A jutalom Noellát illeti. Az ő nyomait követve jutottak ide hozzánk a pónik. Ő talált rájuk és terelte be ide hozzánk a lovakat. Mi csak a megőrzést vállaltuk erre a néhány napra.

– Akkor legyen a tiéd ez a megtalálói díj, Noellám! Azt tudod, hogy bármikor szívesen látlak a cirkuszban. Ha pedig felnősz és nálam szeretnél majd dolgozni, annak is nagyon örülnék. Add át üdvözletemet édesanyádnak és Ábrisnak is! Sok szerencsét kívánok nekik az új munkájukhoz! – ezzel köszönt el Celesztin direktor.

Noella nehéz szívvel, de most már megnyugodva búcsúzott a lovaktól. Tudta, hogy a legjobb kezekben lesznek ezentúl. Egyenként megölelte mind a nyolc pónit, aztán egy kis paskolással a teherautó rámpája felé irányította őket. Azok engedelmesen szálltak fel a jól ismert szállító kocsira.

Pál gazda és a sírdogáló Noella együtt csukták be a farm kapuját a távozó cirkuszi autó után.