A körhinta lovai_5. fejezet: A Vidámság-Centrumban, 6. fejezet: Felfedezőúton.

5. A Vidámság-Centrumban

A Vidámság-Centrum, nevével ellentétben inkább szomorkás hangulatú volt, csak néha-néha tévedtek be látogatók, akik aztán hamar távoztak is. Hiába festette magát nevetős bohóccá reggelente Helén, nem tudott mosolyt csalni a látogatók arcára. Ütött-kopott körhintáját naponta egyszer, ha elindíthatta. Ma is csak Noella kedvéért indult a hinta. A kislány kiválasztotta az egyik falovat, elhelyezkedett a hátán. De bizony inkább rémálomnak tűnt az a pár kör, amit megtettek, mint szórakozásnak! A hintaló oldalából szálkák szúrtak a lábába, a kezét a vasrúd rozsdái horzsolták fel. Örült, amikor végre megálltak és biztos talajt érzett a lába alatt. Most már értette, miért ilyen néptelen a vidámpark. A többi hinta Helénéhez hasonló állapotban, tétlenül várta az idevetődő látogatókat.

Miután kitisztította a sebeit, a környék felfedezésére indult Noella. Kihozta a kocsijukból a nyergét, feltette Petya hátára, és már fel is pattant a pónira. Úgy gondolta, ma Poroszka Petya, a fekete mén lesz a legjobb kísérője. Óvatos duhajnak is hívták a cirkuszi lovászok, mert ő mindig higgadtan lépegetett, az ügetése is lassabb volt a társainál. A hátán ülve biztos minden fontosat látni fog a környéken. Azért jobbnak látta, ha szól a tervéről Karolának, akinek nem volt ellenvetése, elengedte egy órácskára.

Időközben a tanácskozó Rosszcsont-trió meghozta döntését. Elhatározták, hogy munkára fogják a pónikat. Ha már itt vannak, vegyék valami hasznukat. Helén lovas körhintájába – amit „volt szerencséje” Noellának kipróbálni –, tervezték befogni őket. Neki is láttak tervük kivitelezésének. Egész délután a rozzant körhintán dolgoztak. Leszerelték róla a sérült falovakat, megerősítették a szerkezetet, át is festették, hogy a rozsdafoltok ne éktelenkedjenek olyan feltűnően.

6. Felfedezőúton

Noella lassan távolodott a táborhelyüktől. A vidámpark sivár területét elhagyva szépen gondozott legelőket, szántóföldeket látott. Távolban pedig épületek körvonalai rajzolódtak ki. A földúton lassú ügetést beszélt meg Petyával. A lovacskának is jól esett a hosszú ácsorgás után ez a testmozgás. Egy fakerítéssel körbevett tanyához közeledve újra lépést diktált a lovának Noella. Közelebb érve egy takaros farmot látott, a kapu felett nagy betűk hirdették „Patkós Farm – lótenyészet, lovagoltatás, lovas kocsizás, takarmányeladás”. Megállította Petyát, hogy jobban szemügyre vegyék a gazdaságot. Ekkor a kerítés lécei közül egy szőke kislány feje bukkant elő, kíváncsian bámulva az ismeretlen lányt a póni hátán. Noella is észrevette, kissé megszeppent, de illemtudó módon köszöntötte.

– Szervusz! Éppen most ismerkedem a környékkel, azért vagyok itt. Noellának hívnak, és szeptembertől itt járok majd iskolába.

– Hányadikos vagy? – kérdezte a szöszi lány, aki szintén bemutatkozott. Elmondta, hogy Patkós Panka a neve és itt lakik, mivel ez az édesapja gazdasága. Noella megörült, mikor megtudta, hogy Panka is most fejezte be a második osztályt. Lehet, hogy osztálytársak lesznek ősztől? Megkérte Petyát, hogy a közelben legelésszen egy kicsit, amíg ő beszélget ezzel a kislánnyal. Pankának tetszett, hogy ilyen ügyesen bánik az idegen lány a lovával, ezért szívesen beszédbe elegyedett vele. Egyébként is az állandó csacsogásáról volt híres Patkósék leánykája. Így aztán rövid idő alatt mindent megtudott Noella a városi iskoláról, ami a Széna téren van. A másodikosok tanítójáról, Hédi néniről és a családjáról is mesélt Panka. Elmondta, hogy apukája a környék leghíresebb ménesgazdája, a szülei végeznek minden munkát a farmon. A bátyja, Pityu már ötödikes lesz, és néha lovas kocsival mennek iskolába, máskor meg biciklivel. 

Noella is elmesélte, hogy eddig egy cirkuszban éltek, de mostantól itt laknak a közeli vidámparkban parkoló lakókocsijukban az anyukájával. Panka kissé félrehúzta a száját, mikor Helén nénit is megemlítette, mert egy-két hintaló-szálka nyomát még most is a lábán viselte. De ez a helyes lány tetszett neki, jól elbeszélgettek, így nem tett megjegyzést a vidámparki állapotokra. Közben Petya jóllakott a finom friss fűvel. Fehér orrfoltját Noella hátának böködve jelezte, hogy most már indulniuk kell, mert a kapott egy órácska vége felé jár az idő. A póni, gazdája kedvéért megengedte, hogy az idegen kislány megsimogassa az oldalát és a fejét a kerítésen keresztül. Tetszett neki Panka, mert jó lószagú keze volt. A lányok elköszöntek egymástól, megbeszélték, hogy a nyáron majd többször játszanak együtt.