A kutyus sétálni megy a cicával

A kutyus sétálni megy a cicával.

                Egy barátságos kis kertben egy fekete cica és egy fehér kutyus nagy egyetértésben éltek együtt. Gazdáik nap közben nagyon keveset voltak itthon, ezért ők sokat beszélgettek, szaladgáltak a virágok között.

             A rózsák sokféle színben pompáztak. A cica kedvence a bordó volt, a kutyusé pedig a lila. Tudták, hogy szúrós a tüskéje, ezért játék közben nem mentek túl közel egyikhez sem.

– Milyen jó nektek, hogy tudtok védekezni a töviseitekkel! – mondta egyik alkalommal a cica nekik.

– Neked pedig karmaid vannak! Azokkal tudod magad megvédeni! – felelt a vörös rózsa.

– Igen. A kutyus pedig meg tudja harapni a betolakodókat! – szólt a fekete cica.

A kutyus csodálkozva hallgatta őket. Ebben a kertben még soha senki nem bántotta sem a rózsákat, sem a cicát, és betolakodót sem láttak mióta itt élnek. Annak pedig már sok éve, hogy kicsi korukban a gazdi idehozta őket. A gyerekek akkor még kicsik voltak, gyakran játszottak velük, de mióta megnőttek, alig van idejük erre.

A kutyus úgy gondolta, hogy kellene egy kis változatosság az életükbe.

– Cica, gyere, menjünk el sétálni! – kérte.

– Rendben, járjuk körbe a kertet! – felelt a cica.

– Nem, nem itt szeretnék. A kapun kívül gondoltam – mondta a kutya.

– Én még nem jártam a kerítésen túl! – szólt a cica.

– Én szoktam sétálni a gazdival, tudom, hogy merre kell indulni!- nyugtatta meg a fehér kutya.

– Hogy jutunk ki? – kérdezte a cica.

–A kertkaput reggel nem zárták kulcsra, én ki tudom nyitni! Gyere, megmutatom! – azzal a kutyus odaszaladt a kilincshez, addig ugrált, míg lábával felkapaszkodott és lenyomta. A kertkapu kitárult.

– Ejnye, ebből biztosan baj lesz! – mondta a bársonyvörös szirmú rózsaszál.

– Ajaj, egy fekete macska az utcán, lesz nagy rémüldözés! – tette hozzá a halványlila szirmú szomszédja.

A kutyus magabiztosan elindult. Mellette a cica bizonytalanul lépkedett. Nagyon kíváncsi volt, hogy milyen a kerítésen túl a világ, így a kíváncsiság hamar elnyomta a félelmét és az óvatosságát, és egyre bátrabb lett ő is. Szednie kellett a lábát, ha a kutyussal tartani szerette volna a tempót. Ahogy mentek a kertváros utcáján előre, minden házba betekintett, ami mellett elhaladtak. Több kutyust látott, de egyik sem volt olyan kedves, mint az ő fehér kutyusa. Megfigyelte a virágokat is, de egyik rózsát sem találta olyan szépnek, mint az ő bordó rózsája. Az egyik udvarban tyúkok kapirgáltak.

– Kergessük meg őket! – mondta a kutyus.

– Az jó móka lenne! Menjünk! – felelte a fekete cica.

– Ha ki tudom nyitni az ajtót, akkor bemegyünk! – ígérte a kutyus. Addig-addig ugrándozott, amíg a kilincset le tudta nyomni, de az ajtó nem nyílt ki.

– Ezt kulcsra zárták! – mondta bosszúsan.

– Nem baj, majd kergetünk tyúkokat máshol! – mondta vigasztalóan a fekete cica. Amint tovább sétáltak, a szemközti oldalban egy baromfiudvar tűnt fel. A cica nem kérdezősködött, meggondolatlanul átrohant az úttesten a tyúkok irányába. A kutyus ijedten látta, hogy egy kerékpáros közeledik felé.

–  Vigyázz, elüt a bicikli! – kiáltott utána. A kerékpáros azonban lelassított, majd felhajtott egy kocsibejáróra. Ott aztán megállt.

– Jaj, átszaladt előttem egy fekete macska, szerencsétlenség fog történni velem! – mondta egy arra járó asszonynak.

A cica úgy megijedt, hogy elütik, hogy elfelejtette, hogy a baromfiudvarban szeretett volna kergetőzni. Ráadásul meghallotta, hogy a kerékpáros szerint ő szerencsétlenséget hoz rá.

Odament hát hozzá. Szomorúan nézett rá.

– Ne haragudj kérlek, hogy átszaladtam előtted. Figyelmetlen voltam. De nem értem, miért gondolod, hogy miattam téged baj fog érni!- szólt az asszonyhoz.

– Az, hogy a fekete macska szerencsétlenséget hoz, ha átszalad előtted, csak egy babona!- szólt a szomszédasszony.

A kerékpáros hitte is, nem is. Azt is szokták mondani, hogy a babonaság bolondság. Lehet, hogy ez az igazság.

–Mikor átszaladt előtted a cica, akkor félre tudtál kanyarodni, igaz? Nem állt a kocsibejáróban autó, meg tudtál állni ott, így van? Szerencséd volt, ugye? – kérdezte a kutyus.

– Igen. Erre nem is gondoltam az előbb. Nem hozott bajt rám a fekete macska, amiért átszaladt előttem – szólalt meg az asszony elgondolkodva.

– Ti mit kerestek a kapun kívül? – kiáltott rá a cicára és a kutyára a gazdájuk, aki éppen hazafelé tartott.

– Sétáltunk egyet! – felelt a kutya.

– Gyertek haza! – mondta a gazdi.

–Szerencse, hogy nem esett bajotok! – folytatta, és ölbe vette a cicát majd elindult a házuk felé. A kertkaput tárva-nyitva találta.

–Jó, hogy nem jött be idegen hozzánk! Máskor ne kóboroljatok el! – mondta, és letette a cicát. Ő a kedvenc bordó rózsája közelében összegömbölyödve meghúzta magát, szemben vele a lila rózsa tövébe a kutyus ült le.

– Nem megyek ki többet az utcára! Majdnem elütöttek! – mondta a cica.

– Ez is egy megoldás. De az is, ha mielőtt átmégy az úton, előbb jobbra, majd az út felétől balra nézel! – felelt a kutya.

– Ezen még gondolkodnom kell! – mondta a cica.

            Amíg a fekete cica gondolkodott, a gazdi vacsorát készített neki és a kutyusnak is. Mikor megették, a kert végében mindketten lefeküdtek, és a nyári égbolt alatt reggelig aludtak.