Csintalan csengő


http://mocorgohaz.hu/

            Egy toronyház legfelső emeletén lakott egy üzletember, aki folyton kimutatásokat készített. Mindig nagyon sok munkával tért haza, a családja lábujjhegyen járkált otthon, hogy ő csendben dolgozhasson.
            A házba kaputelefont szereltek be, ...

Kép forrása: pixabay.com

            Egy toronyház legfelső emeletén lakott egy üzletember, aki folyton kimutatásokat készített. Mindig nagyon sok munkával tért haza, a családja lábujjhegyen járkált otthon, hogy ő csendben dolgozhasson.

            A házba kaputelefont szereltek be, de náluk a kagylót félre tették. Mind a három gyerek és az anyukájuk mobil telefonját lehalkították. A bejárati ajtó csengőt kikapcsolták. Senki és semmi nem zavarhatta őt a munkavégzésben.

Lakott a földszinten egy kisfiú, aki naponta többször vitte sétálni a kutyáját. Történt egyszer, hogy a kutyus az egyik ilyen alkalomkor nem az utca irányába, hanem a liftbe szaladt be. A gyerek még sosem utazott vele, pedig kíváncsi volt, milyen érzés fel-le liftezni. Megnyomta a gombot, és már száguldottak is a századik emeletre. A gyomra mintha lesüllyedt volna egy kicsit induláskor, de aztán helyreállt a világ rendje. Mikor megérkeztek, az liftajtó kinyílt, és a kutyus kiszaladt rajta. A kisfiú utána eredt. Leesett az álla, olyan szép látvány fogadta. A legfelső emeletről az egész városra rálátott. Még sosem volt része ehhez foghatóban. A házak, mint apró makettek, úgy sorakoztak. A folyó csak egy sötétkék csíknak látszott, a hidak, mint vékony vonalak, úgy szelték át őket. A kutyus boldogan csóválta a farkát, és olykor vakkantgatott. Ezek a hangok behallatszottak az üzletember lakásába, és a legkisebb gyereke, egy kislány kikukucskált az ajtón. Mikor meglátta a nézelődő gyereket és a kutyáját, kiszaladt hozzájuk. Végre volt egy kis érdekesség az estében! Itt nem kellett csendben maradni, szabadon lehetett nézelődni, játszadozni. Hamarosan kijött a két bátyja is, és a három testvér a földszinti kisfiúval és kutyájával beszélgetésbe elegyedett. Néhány perc után halkan szólt az édesanyjuk, hogy jöjjenek be, mert az apjuk elakadt a munkában, mert zajt hallott kintről. A gyerekek lehorgasztott fejjel besomfordáltak.

A kutyus ezentúl minden nap liftezni szeretett volna. A gazdájának sem volt ellenére, ezért vele tartott. Rövid idő alatt megbarátkozott a századik emeleten lakó testvérekkel, ezért becsengetett az ajtón, hogy kihívja őket. A csengő azonban nem szólalt meg, hiába nyomkodta.

– Kikapcsoltak, hogy senki ne zavarja a lakásban dolgozó üzletember apukát! – mondta a kutyusnak.

Egy szép napon azonban a csengő arra gondolt, hogy milyen boldogan játszottak a gyerekek a lépcsőházban, mikor egyszer kiszabadultak. Ezért mikor meglátta a kutyust és a kisfiút, anélkül, hogy megnyomták volna, megszólalt. Halkan, de határozottan jelezte, hogy vendég érkezett. A család megdöbbent, hiszen náluk sosem szólt, hiszen kikapcsolták. A gyerekek rohantak, és arcuk azonnal felderült, mikor a kutyust és gazdáját meglátták. Amint kiértek, a csengő elhallgatott. Beszélgettek, játszottak a hatalmas lépcsőfordulóban, csodálták a kilátást. A csengő boldogan nézte őket. Az anyukájuk azonban kisvártatva megérkezett, de látva kipirult, örömteli arcukat nem volt szíve beparancsolni a gyerekeket. Állt az ajtóban, és neki is jó kedve kerekedett. Hozott egy kicsi, puha szobalabdát, és odadobta a kutyusnak. Ő elkapta, majd a szájában tartva visszavitte neki. Az üzletember bent a lakásban mérgelődött. Akkora zajt csaptak, hogy nem tudott dolgozni. Kiment a lépcsőházba ő is, és döbbenten tapasztalta, hogy a családja ott labdázik a földszinti lakókkal. Már éppen rájuk akart szólni, mikor a csengő megszólalt. Úgy gondolta, figyelem elterelésre van szükség. A csintalan csengő csak csengett és csengett, egyre hangosabban. A gyerekek kacagtak és kacagtak egyre jobban. Az apjuk arca rég nem látott mosolyra derült. Gondolt egyet, és beállt közéjük. Dobálták a labdát a kutyának, aki gyorsan szedte a lábát, hogy visszahozza nekik. Mikor elfáradtak, akkor a kilátást csodálták az ablakból.

– Nem tudok dolgozni! – kiabált valaki a kilencvenkilencedik emeletről.

A csintalan csengő csengeni kezdett. Ha lehet, akkor még hangosabban, mint eddig, hogy az alattuk lakók is hallják. Azok kirontottak az ajtón, majd elkapta őket is a játék öröme, mert a lépcsőn legurult a labda, elkapták, felvitték a századik szintre és hamarosan mind együtt szórakoztak.

Lassan teljesen beesteledett, akkor mindannyian visszatértek az otthonaikba.

– Holnap hívjam a szerelőt, hogy javítsa meg a csengőt? – kérdezte Anya.

– Hagyd, szeretném, ha be tudna jönni hozzánk az, aki minket keres! – felelt az üzletember.

            A csintalan csengő minden szót hallott. Ezentúl mindig csak akkor szólalt meg, ha megnyomta valaki. Felpezsdült az élet a századik emeleti lakásban. A kutya és gazdija gondoskodtak róla, hogy esténként gyerekzsivaj törje meg a csendet.

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!