Focilabda a mókus odúban

Focilabda a mókus odúban.

            A réten a katicabogarak megbújtak a virágok kelyheiben, és onnan kukucskáltak kíváncsian a két focikapu felé, melyek körül gyülekeztek az állatkölykök.

            Rókakölyök türelmetlenül felkiáltott:

– Mikor kezdünk már?

– Ne izgulj! Amint megérkezik Bagoly tanító bácsi, indulhat a játék! Tudod, hogy ő lesz a bíró – nyugtatta Farkaskölyök.

– A játékosok mind itt vannak, és a lányok is, akik drukkolnak majd nekünk! – állapította meg Rókakölyök.

– Igen, látom én is! Ott ülnek a pálya szélén – felelte a barátja. – Szerintem legyünk mi a csapatkapitányok! – tette hozzá.

– Ez nagyon jó ötlet! Szerinted beleegyeznek a többiek? – kérdezte Rókakölyök.

– Kérdezzük meg őket! – javasolta Farkaskölyök, és elkiáltotta magát:

– Focicsapat tagok, gyertek közelebb!

A két mackó, a két őzike a két borz, két róka és a két farkas odasietett.

– Azon tanakodtunk, hogy ki legyen a csapatkapitány – mondta Rókakölyök, és Farkaskölyökre mutatott.

– Természetesen ti! – szólt a világosabb bundájú borz.

– Akkor most felállítom a csapatokat! – határozta el Rókakölyök. – A világosabb bundájú farkas, róka, borz, őzike és mackó álljon oda Farkaskölyök mögé! – vezényelte a többieket.

– Nálad maradnak a sötétebb bundájúak! – állapította meg Farkaskölyök.

– Igen! Jól kitaláltad! – mosolyodott el Farkaskölyök.

– Látom felállítottátok a csapatokat! – érkezett meg nagy szárnysuhogással Bagoly tanító bácsi.

– Kezdhetünk? – érdeklődött izgatottan a világosabb bundájú mackó.

– Minél később kezdünk, annál később kapjátok a gólokat tőlünk! – szólt közbe a sötétebb bundájú mackó.

– Barátságos mérkőzést játszunk! A cél a mozgás! Ne ingereld a másik csapatot! – intette a bíró.

– Vicceltem! – feleselt a mackó, de mikor észrevette a közönség soraiban Medve buszsofőr bácsi rosszalló tekintetét, elhallgatott.

– Várunk még valakit? – kérdezte Rókakölyök.

– A mókusok még nem érkeztek meg! – kiáltotta a süni.

– Ők is szerették volna látni a mérkőzést! – tette hozzá Rókalány, és a mellette ülő Farkaslányra nézett.

– A mókusok gyakran késnek. Mi sokan vagyunk itt, mindannyian azt szeretnénk, ha elkezdődne a mérkőzés! Majd bekapcsolódnak később! – szólt Medve buszsofőr bácsi.

– Máskor pontosak lesznek! – bólintott Bagoly tanító bácsi és elindította az első félidőt. A róka, farkas, borz és süni lányok a pályára szaladtak, és előadtak egy vidám táncot. Színes labdákat dobáltak a magasba, közben pörögtek-forogtak, majd végül elkapták. Medve buszsofőr bácsi buzdító dalt énekelt hozzá.

„Táncoljatok lányok, míg a meccsre várok! Készüljetek srácok, gólzápor az álmom!”

Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, a Sünilány leejtette a piros pettyes labdát, és az nagyot pukkant, majd leeresztett a tüskéin.

– Ó, jaj, mit tettem! – fogta a fejét szegény.

– Ne bánd, ezzel a durranással indul a mérkőzés! – kiáltotta Kölyökfarkas.

Valóban, amint a táncosok elhagyták a pályát, a sötétebb szőrű csapat elindult a labdával az ellenfél kapuja felé. Bagoly tanító bácsi felrepült, és a magasban röpködve figyelte őket. Hosszú idő telt el, és nem talált kapuba egyetlen rúgás sem.

– Most figyeljetek! – kiáltott a világos szőrű mackó, és hatalmasat rúgott a labdába.

A nézők lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a foci nagy ívben száll a magasban, túl halad a kapun, majd egy közeli fa törzsében landol.

– Épp ott van a mókusodú! – huhogta a bíró, és sietve a labda után repült. Amikor odaért látta, hogy beragadt oda, és félig látszik ki a nyílásból.

– Segítség! Találat érte a házunk! – sírt a legkisebb mókus.

– Ne félj, ez csak egy focilabda! – nyugtatta a nagyobb testvére. – Gyertek ide! – hívta azonnal a többieket, akik még mindig a televíziót nézték, és nem törődtek semmi mással.

– Nézzétek, itt játsszák a meccset a mi odúnkban! Hiszen a labda az ajtónkat célozta meg! – kiáltotta a nagyobb mókus, és erre a kíváncsiság odahajtotta a három öccsét.

– Egyszerre nyomjuk meg belülről mind az öten a labdát! Mire hármat számolok, toljátok kifelé! – javasolta a nagy mókus. A többiek ezt nagyon jó mókának tartották, és nekiveselkedtek.

– Egy, kettő, há-rom! – kiáltotta, és mindannyian egyszerre nekidőltek a labdának. Bagoly bíró a másik oldalon állt egy faágon, és minden szót hallott. Közelebb röppent, és fejcsóválva látta, hogy nem bírják kinyomni a mókusgyerekek a labdát. Ezért két szárnyával átölelte, és kívülről húzni kezdte.

– Hoppá! Itt van nálam! – kiáltotta, mikor végre kiszabadult a foci. De nem tartott egy szemvillanásnál tovább, amíg a szárnyai között tarthatta, mert meglátta, hogy a legkisebb mókus zuhan lefelé. Eldobta a labdát, alászállt, és így a hátára esett a pici mókus. Visszavitte az otthonába, ahol négy döbbent bátyja hálásan fogadta.

– Hogyan történt a baleset? – kérdezte őket, mikor letette az öccsüket.

– Mikor a labda kiszabadult az ajtóból, ő még mindig nyomta, és így vele együtt lezuhant! – felelte a nagy mókus.

– Szerencsére elkaptam, és már minden rendben van – bólintott a bagoly. – Ti miért nem jöttetek el a meccsre? – érdeklődött.

– Arra gondoltunk, majd később bekapcsolódunk! – felelte a nagy mókus.

– Most van később, menjünk Bagoly tanító bácsival! – kérte a legkisebb mókus.

– Nagyon izgalmas lehet! Megyünk azonnal! – ígérte a nagy mókus, és készülődni kezdett. Mind az öten elindultak, és a bíró után néhány perccel megérkeztek.

– Végre itt vagytok! – mosolygott rájuk Rókalány.

– Hányadik félidő? – kérdezte a nagy mókus.

– Az első. Messzire repült a foci. Mostanáig vártunk! – felelte Rókalány.

– A mi ajtónkba talált! Éppen nyitva volt, még jó, hogy nem jött be a nappalinkba! – ismertette a helyzetet a nagy mókus.

– Hogyan vettétek ki? – érdeklődött Rókalány.

– Öten nyomtuk, Bagoly bíró húzta, aztán kiesett vele együtt az öcsém! – mesélte a nagy mókus.

– Bagoly bácsi elkapott! – tette hozzá a legkisebb mókus.

– Figyeljétek  a meccset! – intette őket Farkaskölyök.

– Miért késtetek? – suttogta Rókalány.

– Sosem vagyunk pontosak! – válaszolt a nagy mókus.

– Pedig jó lett volna elejétől látni a meccset! Nézzétek, milyen érdekes! – mutatott a pályára a legkisebb mókus, ahol az állatkölykök között már dúlt a verseny. A két csapat elszántan rohant a labda után, és mindketten hat-hat gólt lőttek. Mindenkinek sikerült eggyel eltalálni a kaput. A mérkőzés döntetlenül végződött.

            A katicabogarak a réten kapkodhatták a fejüket jobbra és balra, ahogyan záporoztak a gólok. Meghallották, amint Rókalány azt mondja Farkaslánynak:

– Holnap délután kerti partit rendezek a focizó fiúk tiszteletére. Remélem ott lesz mindenki, aki ezt a meccset látta.

– Segítek meghívókat készíteni! – ígérte Farkaslány.

– Mit gondoltok, mi is kapunk? – kérdezték a katicabogarak egymástól, és Rókalány orrára szálltak.

Állatkölykök

Rókakölyök az iskolabuszon

Rókalány bizalma

Állatkölykök az erdei úton

Focilabda a mókus odúban