Barion Pixel

A legkisebb angyal


http://mocorgohaz.hu/

            A felhők fölött, a Földön túl, ott, ahol arany fényben úszik a mindenség, Angyalország lakói már nagyon készültek a karácsonyra. Egész évben a gyerekekre vigyáztak, pontosan tudták mindegyikről, hogy mit szeretne a fenyőfa alatt látni.
      ...

Kép forrása: Werling Ildikó https://www.facebook.com/werlingildikoakvarell

            A felhők fölött, a Földön túl, ott, ahol arany fényben úszik a mindenség, Angyalország lakói már nagyon készültek a karácsonyra. Egész évben a gyerekekre vigyáztak, pontosan tudták mindegyikről, hogy mit szeretne a fenyőfa alatt látni.

            A sok kedves arcú, barátságos angyalka az ajándékozás tudományára tanítgatta a kisebbeket. Ez bizony nagy odafigyelést, sok időt és fáradtságot igényel, amit szeretettel megtelt szívvel a legkönnyebb csinálni. Nem csak azt mondták el, hogy a másik iránti érdeklődés mennyire fontos, hogy időbe telik, míg a titkos vágyaikat kifecsegik a gyerekek, ezért folyton résen kell lenni, hogy meghallják azokat, hanem azt is, honnan kell beszerezni az ajándékokat, és hogyan kell őket becsomagolni, majd elszállítani.

Angyalországban sok áruház épült, legalább három városonként. Ezekben a polcok roskadásig tele voltak játékkal, édességgel, ruhával, cipővel, és minden elképzelhető tárggyal. A fiókokban rengeteg jókívánság lapult. Ezeket az ajándékok mellé adták minden gyereknek. Jól kellett ismerni őket ahhoz, hogy tudják, melyiket érdemes elővenni. Gyakran húzgálták köszönöm a „ Légy kedves” , „ Fogadj szót”, „ Tanulj szorgalmasan” , „ Köszönj szépen” , „ Légy erős” feliratú fiókokat, de mellette sok másikat is, ezekből gyakran mellékeltek a tárgyak mellé. Az angyali kívánságok minden évben halkan bekúsztak a gyerekek fülébe, és addig ki nem szálltak onnan, amíg nem teljesültek. Ezért a Földön csupa jó kislány és jó kisfiú lakott minden karácsony után.

A legkisebb angyal csodálkozva nézte, mennyi mindent kell tenni azért, hogy az ünnep tökéletes legyen. Eddig még nem vett részt egyiken sem, ezért az ő várakozása még izgalmasabban telt, mint a többieké.

Végre eljött Szenteste napja. A városok Főterén hatalmas karácsonyfák álltak, az ágakon sok fénylő dísszel. Az utcák színes fényekben pompáztak, karácsonyi dalok szóltak a hangszórókból és a gyerekek korcsolyáztak a templomok előtt készült jégpályákon. Ennek a napnak a délutánjára azonban elnéptelenedtek a terek. Mindenki otthon, a családjával készült az ünnepre. Sült a mákos és diós beigli, főtt a töltött káposzta.

Az angyalkák indulásra készen álltak, hogy egy óvatlan pillanatban beröppenjenek a házakba, és letegyék a csomagjaikat a feldíszített fák alá. A legkisebb angyal egy szép, aranyhajú, idősebb angyal mellett toporgott. Tőle szerette volna megtanulni az ajándékosztást. Végre halk szárnysuhogások kíséretében elindultak a Földre. Mikor földet értek, bekukkantottak az első ház ablakán. A legkisebb angyal egy kislányt és egy kisfiút látott a konyhában, az anyukájuk adogatta nekik a tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, azokat rakták az asztalra. Tovaröppentek, és benéztek a kisszobába. Ott éppen Apa emelte ki a kiságyból a legfiatalabb családtagot, aki néhány hónapos lehetett.

– Gyere, menjünk a nappali felé, szerintem nyitva hagyták nekünk a szülők az ablakot! – szólt az idősebb angyal, és már emelte is a szárnyait.

Valóban, a résnyire nyitott ablakot egy kicsit benyomták, és már a karácsonyfa alatt pakolhatták az ajándékokat.

A legkisebb angyal áhítattal nézte, hogy a család milyen szépen feldíszitette a fát. A sötétzöld tűlevelek kikandikáltak az ezüst, arany és fehér gömbök közül. Látott az ágakon sárga kiscsibét, hosszú csőrű gólyát is, melyeket csiptetővel tettek fel rájuk. Az égőket bekapcsolták, ezek színesen világítottak.

– Gyere, siessünk! Nehogy észre vegyenek! – suttogta az idősebb angyal.

– Nem szeretnék elmenni! Szeretnék itt élni! Akkor én is fogok ajándékot kapni! – felelte a legkisebb.

– Maradj nyugodtan! Persze akkor elesel a legnagyobb ajándéktól, amit mi kapunk karácsonykor! – felelte az idősebb, és közben elrendezgette a csomagokat, mellé rakott néhány jókívánságot is.

– Mi a legnagyobb ajándék? – kérdezte kíváncsian a legkisebb angyal.

– Gyere, megmutatom! – hívta az idősebb angyal majd megrázta az aranycsengőt.

Lágy fenyőillat kíséretében kiröppentek az ablakon, és az ujját a szájára tette, jelezve, hogy csendben kell maradni.

– Gyerekek, hallottátok a csilingelést? – kérdezte Apa.

– Itt jártak az angyalok! – mondta Anya.

A két nagyobb gyerek izgatottan beszaladt a szobába, és megtorpantak a karácsonyfa előtt. Anya a karján a pici babával megállt mögöttük, mellette Apa egy karácsonyi dalt kezdett énekelni, amit a kislány és a kisfiú is ismert, így együtt daloltak. Mikor befejezték, mindannyian kibontották az ajándékokat, és az örömtől sugárzott az arcuk. A játékok és a könyvek éppen azok voltak, melyekre oly régen vágytak. Közben jókívánságok kúsztak a fülükbe, melyek azonnal valóra váltak, boldogságot, egészséget és sok szeretetet kaptak ajándékba. 

A legkisebb angyal szeme az ablakon túl úgy csillogott, mint a gyémánt, arca kipirult, egész lelkét melegség járta át.

– Ugye ez a legnagyobb ajándék, amit most érzek? – kérdezte a legkisebb angyal.

– Igen. Ez akkor jelentkezik, ha másoknak örömöt szerzel – felelte az idősebb.

– Inkább veled maradok! – döntött a legkisebb angyal.

– Az emberek is tudnak egymással jót tenni! – felelte az idősebb angyal.

– Ez igaz. De én mindig ajándékokat és jókívánságokat szeretnék osztani! Ezt csak akkor tehetem, ha veled maradok! – suttogta a legkisebb angyal.

A legidősebb angyal mosolygott.

– Rendben van! Maradj velem, menjünk a következő házba!

            A legkisebb angyal és a legidősebb addig szálltak egyik otthontól a másikig, míg az összes ajándék elfogyott. Azután visszarepültek Angyalországba, ahol a többiek már várták őket.

– Sikerült a legkisebb angyalt betanítani? – kérdezték a legidősebbet.

– Kicsit később érkeztünk mint ti, mert sokat beszélgettünk, de végül azt hiszem, csodásan sikerült ez az este! – felelte a legidősebb angyal, és átadta a legkisebbnek az aranykulcsot, mely annak a kisbabának a szívéhez vezetett, mely abban a családban élt, ahol a legkisebb angyal először ott szeretett volna maradni.

– Te fogsz rá vigyázni! Segítesz neki, hogy boldog gyerek legyen! Jövő karácsonykor te viszed neki az ajándékot! – mondta.

A legkisebb angyal örömmel szorította magához az aranykulcsot, és biztos volt benne, hogy mindent megtesz a kicsiért, kísérni fogja őt egész életében.

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

PRÉMIUM Kovácsné Demeter Monika Iringó Prémium tag

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Danku-Szabó Bernadett

2023-11-26 23:03

Nagyon szép mese!

Lilimó kalandozó

2024-02-28 12:47

Nagyon tetszett ez a mese, köszönjük!