A lila Füles meséi - Cirmi, a könyvtáros macska

A lila Füles meséi - Cirmi, a könyvtáros macska.

Gréti kíváncsian fordult a lila fülesfotelben kötögető nagymamájához:

– Nagyi, te szoktál könyvtárba járni? Az oviban mondta Bea néni, hogy a tavasszal elmegyünk majd könyvtárba. Mi az a könyvtár, nagyi? Milyen könyveket tárolnak ott? És mi az a tárolás?

– Hu de sok kérdés ez így egyszerre, kicsim! Tudod a könyvtár az egy olyan hely, ahol mindenféle könyv megtalálható, azokat haza lehet vinni, aztán otthon kiolvasni, majd visszavinni és újakat hazavinni… Jó dolog ez, én már nagyon régóta járok könyvtárba. De holnap éppen jön hozzám Vera barátnőm, ő könyvtáros. Tőle többet is megtudhatsz erről a témáról.

Így is történt, másnap délután látogatóba jött Vera néni Grétiékhez. A kedves vendéget a lila fülesfotelbe ültették, mert az volt a legkényelmesebb hely a szobában.

– Ez az a bizonyos „egyik fülén be, a másikon ki” fotel, Gizuskám? – érdeklődött Vera néni.

– Igen, ha akarod, kipróbálhatod, hogy neked is súg-e mesét Füles – javasolta nagyi.

– Gyere csak, Grétikém! Súgd meg Fülesnek, hogy mire vagy kíváncsi! – hívta unokáját Giza mama.

A kislány elsuttogta, hogy ő bizony minél többet meg akar tudni a könyvtárról, mire odamennek az ovisokkal.

– Már hallok valamit, csak nagyon halkan modja… – jelezte Vera néni. – Aha, most már tisztán értem, mondom is neked, hogy mit mesél Füles.

„A Kerekdomb nevű városka könyvtáráról szól ez a történet. A város közepén áll egy régi épület, melynek földszintjén alakították ki a könyvtárat. A gyerekeknek szánt rész egy tágas, napfényes terembe került. A polcokon sok-sok könyv sorakozott pont olyan magasan, hogy elérjék az apróságok is. A falakat színes, vidám festett képek, gyerekrajzok díszítették. Az ablakokban szebbnél szebb növények zöldelltek. Minden sarokban süppedős babzsákfotelek, párnák voltak. A bejárattal szemben egy nagy asztalnál ült Mici néni, a könyvtáros. És volt ott még valaki, az asztal mellett egy nagy kosárban egy szürke cirmos cica. A könyvtárba járó gyerekek jól ismerték Cirmit – ez volt a becsületes neve a cicának. Tudták, hogy ő itt lakik, sőt dolgozik a gyermekkönyvtárban. A munkája főleg éjszaka zajlott, mivel egérelhárítóként alkalmazta Mici néni Cirmit. Nagy szükség volt a cica munkájára, mert az utóbbi időben egyre több könyv sarkán mutatkoztak az egérfogak nyomai.

Mostanában azonban újabb sérülés mutatkozott néhány könyvön, méghozzá karmolásnyomok. Mici néni rövid gondolkodás után rájött, hogy ezek bizony Cirmitől származnak. A különös az volt, hogy ilyen nyomok csak cicás könyveken voltak. A legtöbb A három kiscica borítóján.

Ugye tudjátok, hogy fontos helyeken, mint a boltok, iskolák szokott lenni kamera. Ebben a könyvtárban is volt egy az egyik felső sarokban. Mici néni kitalálta, hogy éjszakára bekapcsolva hagyja. Gondolta nem árt egy kicsit ellenőrizni Cirmi éjszakai műszakját.

Záráskor a könyvtáros néni gondosan becsukta az ablakokat, kitette Cirminek az ivóvizet, aztán egy-két simivel elköszönt a cicától.

– Jó éjszakát, jó munkát Cirmikém! Aztán csak ügyesen azokkal a cincogó rágcsálókkal! – azzal már kattant is a lakat a könyvtár ajtaján.

Másnap reggel nyitáskor kisebb felfordulás fogadta Mici nénit. A mesekönyveknél néhány képeskönyv a padlón hevert, sőt egy-két apró egérnyom is volt körülöttük.

– Na lássuk csak azt az éjszakai műszakot, Cirmi! – fordult a szunyókáló cicához és már indította is a kamerafelvételeket. Szeme-szája tátva maradt attól, amit ott látott.

A távozása után nem sokkal az addig békésen durmoló macska igencsak megélénkült. Néhány nyújtózkodás után elindult a mesekönyvek irányába. A polc előtt állva figyelmesen vizsgálódva nézte a könyveket, majd egy határozott mozdulattal lerántotta a „Sz” betűs résznél lévő egyik mesekönyvet.

– Ez bizony A három kiscica! – csodálkozott a könyvtáros. – De minek kellhet ez Cirminek? – töprengett Mici néni.

Erre is hamar fény derült. A cica addig ügyeskedett mellső lábaival, míg ki nem nyitotta a mesekönyvet. Aztán elmélyült figyelemmel nézte a színes rajzokat, szorgosan lapozgatott. Annyira elmerült a képekben, hogy még azt sem vette észre, mikor mögötte három egérke ólálkodott. Azok is kíváncsian nézték, hogy mit bámul annyira Cirmi.

- Szabad a pálya! – cincogta a legidősebb rágcsáló. – Gyertek utánam, tudom hol vannak a legpuhább, legfinomabb újságok! – azzal már szaladtak is az újságos állvány irányába.

Cirmit ez sem zökkentette ki, hosszasan nézegette, lapozgatta kedvenc olvasmányát. Majd amikor már eleget látott, visszasétált a kosarához. Egy kevés vizet lefetyelt a tálkájából, aztán mint aki jól végezte dolgát, álomba merült. A három egérke pedig megtöltötte pocakját a legfrissebb Dörmögő címlapjával.

Mici néni meg is találta a megrágott újságot, pont ott, ahol a felvétel mutatta a falatozó egereket.

– Na, Cirmi, most aztán mi legyen veled? A munkádra nem számíthatok, hiszen jobban érdekelnek a könyvek, mint az egerek. Tudod mit? Kinevezlek helyettes könyvtárosnak és továbbra is lakhatsz itt, mert tudom, hogy a gyerekeknek nagyon hiányoznál, ha hazavinnélek.”

Grétinek igen tetszett Cirmi cica története. Megköszönte Mici néninek, na meg Fülesnek is a mesét.

– Ha elmegyünk a könyvtárba, én is megkeresem és kikölcsönzöm A három kiscica mesekönyvet, Cirmi kedvencét – ígérte meg a kislány a nagymamájának.

Dósa Judit illusztrációja