A Március

A Március.

A tavasz bekukkantott az ablakon. Széles vigyor terült el az arcán, amikor látta, hogy Marcika felébredt.

– Sziasztok! Megjöttem! – kiáltozott a Március, ahogy kapaszkodott a fénylő Nap sugaraiba. Ott hintázott a napsugáron és kacagott, csak kacagott. Jó pár napon át hintázgatott már az ablak előtt, amikor egyszer csak Marci az ablakhoz szaladt és boldogan kiáltott fel.

– Anya! Nézd! Süt a Nap, ki lehet menni bicajozni.

– Bizony, megérkezett a március, kezdődik hamarosan az igazi tavasz és a jó idő. Mostantól sokat fog sütni a napocska, és meleg sugaraival vitamint rak a bőrünkre. Gyere Marci reggelizni, aztán kimehetsz biciklizni utána.

Amíg Marci bent evett a házban, a Március tovább kacarászott kint az udvaron.

– Mit nevetgélsz? – Kérdezte tőle a nagy fenyőfa, az udvar szélén.

– Ha-ha-ha! Hi-hi-hi! Na nézd csak! Nem látod, amit én? Hiszen kibújtak a nárciszok a földből. Hát nem örömteli esemény ez? Látom a tulipánok leveleit is és addig nevetek rájuk, amíg ki nem nyílnak. Gyönyörűséges lesz a tavaszi virágoskert. Az aranycserje sárgája és a krókusz színes virágai – felelt a Március.

Azzal tovább szaladt, és nevetett, csak nevetett nagy vidáman.

– Még ilyen bohém Márciust! Télen nincs ilyen jókedvű hónap. Csak Mikulás van és Karácsony, meg hideg. Ő meg itt meleget nevet a világra – dohogott az öreg fenyőfa.

Márciust ez nem érdekelte, kacagva szökkent körbe a vidéken és nagy örömmel köszöntötte a gólyákat.

– Visszajöttetek drága madárkák! Miattam jöttetek haza kincseim – ölelte át az első gólyát, aki régen épített fészkére kuporodott éppen.

Aztán látta, hogy Marci biciklire pattan az udvaron, hát oda toppant.

– Veled tartok Marcika, vigyázok rád. Gyere, menjünk, megmutatom a gólyákat és a virágokat is neked.

Marci örömmel tekert és mikor a gólyafészekhez ért, megállt. Rácsodálkozott a gyönyörű fehér tollú, piros csőrű nagy madárra.

– De jó, hogy hazahívtad, Március! Nagyon szeretem a gólyákat.

– Füvet nevelek, virágokat keltetek, madarakkal fészket rakatok, magyaroknak nemzeti ünnepet hozok – felelte a Március és szaladt április elé, hogy kiteljesedhessen a pompás tavasz.