A hangya és az elefánt

A hangya és az elefánt.

Afrikában összeszaladtak a hangyák.

– Mi vagyunk a legszorgosabbak és a legerősebbek. Mi vagyunk a legtöbben. Hívjuk ki az elefántot egy mérkőzésre! – kiáltott a vezérhangya.

– Hurrá! – kiáltották a többiek, akik ott nyüzsögtek körülötte.

Meghallotta ezt a koronás sas és nevetni kezdett.

– Ó, ti kis ostobák! Mit terveztek? Az elefánttal akar megküzdeni egy hangya? Hát, mit tudtok ti, amire egy elefánt nem képes?

Képzeld el sas, te szépséges nagy madár, mi más rovarokat is fogyasztunk és nem halunk éhen, pedig sokat eszünk. Gondozzuk a levéltetveket, méztejet fejünk belőle és kétszázötven fajta más rovarnak is adunk belőle, és sok madár, emlős, hüllő, kétéltű, ragadozó rovar és pók is fogyasztja.

Erre már a rézkakukk is bólogatott, aki épp ekkor szállt oda. A hangyavezér folytatta.

– Beporozzuk a virágokat, hogy még több virág lehessen. Növényi magokat szállítunk és elterjednek így a növények. És tudod sas, mi a tápanyag körforgásban fontosak vagyunk. Lebontói vagyunk az elpusztult rovaroknak, na meg a kis testű állatoknak is. Rendszeresen átforgatjuk a talajt, amit az elefánt csak letaposni bír. Mi lazítjuk és szellőztetjük a földet.

– c,c,c – szólt a sas. Erre vágtok fel annyira, hogy megküzdenétek az elefánttal? Hiszen titeket fal fel számos verébalakú madár. Nem beszélve a zöld küllőről és a hamvas küllőről. A kis bábjaitokat, a kicsi hangyababáitokat megeszi a nyaktekercs. A medve is. Nem akartok inkább a medvével harcolni?

– Nem, nem – rettentek meg a hangyák. – A hangyászsünnel sem és a harkályokkal sem akarunk megküzdeni, csak az elefánttal. Hívd ide nekünk az elefántot! Kérünk téged.

– Na és mi lesz a küzdelem célja? Birokra keltek az elefánttal? Persze ha mind a kétszázan megtámadjátok, akkor lehet, hogy még győzni is tudtok – töprengett a madár.

– Dehogy. Egyetlen hangya fog kiállni ellene. 

– Kakukk! – hökkent meg a rézkakukk.

– Súlyemelés lesz – jelentette ki büszkén a hangya. – Ha az elefánt is felemeli a szájával a saját súlyának ötvenszeresét, akkor ő nyert. Mert én, a hangya a saját súlyom ötvenszeresét is elbírom.

– Akkor most ötvenegy elefántot hozzak ide nektek? – döbbent meg a koronás sas.

– Á, dehogy. Elég lesz egy is – felelt a hangya.

Kitárta hatalmas szárnyait a sas, és felemelkedett a levegőbe. Még reptében is kacagott a hangyákon. Pedig a hangyák, bizony képesek a saját súlyuk ötvenszeresét is elcipelni, de hát, na. Azért egy elefánttal? Megküzdeni? Mégis csak vicces.

Kisvártatva dübörögni kezdett a föld, a rézkakukk felrepült a fára. Szaladt az elefánt, hátán ült a koronás sas. Aztán a madár lerepült az elefánt hátáról, hogy megkeresse a hangyákat. Meghökkenve fordult az elefánthoz.

– Nem lesz viadal, elefánt.

– Már, miért ne lenne? – trombitált bátran az elefánt.

– Csak azért drága barátom, mert eltapostad a hangya bojt.