Barion Pixel

A Méhraj-baj(28.) - Eszti-mami meséje


   A hetek lassan igaz, de múltak, és egyre jobban közeledett a szünidő. Lili és Zsuzsi már mindent megbeszéltek az utazással kapcsolatban. Hiszen most, hosszú időt töltenek a tanyán. Még hátra volt az évzáró, és a bizonyítvány osztás. Az osztályban a táblá...

Kép forrása: pinterest

   A hetek lassan igaz, de múltak, és egyre jobban közeledett a szünidő. Lili és Zsuzsi már mindent megbeszéltek az utazással kapcsolatban. Hiszen most, hosszú időt töltenek a tanyán. Még hátra volt az évzáró, és a bizonyítvány osztás. Az osztályban a táblára színes krétákkal felírták, hogy VAKÁCIÓ. A gyerekek ünneplőbe öltöztek, és virágot vittek Ági néninek. A tanító néni pedig mindenkinek adott egy színes lapot, amire mindenféle kedves gondolatot írt a tanulóknak. A bizonyítvány osztás után pedig, élményekben gazdag nyári szünetet kívánt.

A gyerekek zsongva kilódultak az iskolából. Otthon Lili odaadta a bizonyítványt Apának, és Anyának. Mindenki nagyon örült a szép eredménynek. Lali is megnézte, bár nem tudta elolvasni, de nagyon felnézett Lilire, hogy neki már ilyen fontos könyve van.

- Szóval gyerekek, kitört a nyári szünet! Holnaptól már nem kell korán kelnetek. - nézett Apa a gyerekekre. Viszont, egy újabb kaland indulhat Mamiéknál a tanyán! Holnap után indultok vonattal, Mami jön értetek, és ő kísér majd el benneteket!

- De jó! - örvendeztek a gyerekek. - Akkor most már pakolhatunk a bőröndökbe! Szép lassan minden bőrönd megtelt. Aztán eljött az indulás ideje is. Az állomáson csatlakozott hozzájuk Zsuzsi, szintén egy hatalmas bőrönddel. A vonat elindult, a gyerekek integettek a szülőknek, aztán átadták magukat az utazás élményének. Mami hozott házi pogácsát az útra, és saját készítésű limonádét is. A fák teljes lombozattal takarták az erdő mélyét, és a lakóit is. Még a nyári napsugár is nehezen szűrődött át rajta. Viszont, a vagon ablakain nagyon is át szűrődött, ezért néhány utas gyöngyöző homlokkal szemlélte a kilátást. A vonatról leszállva, a gyerekek keresték Pajkos kedves alakját. Papi sürgette, hogy siessenek felszállni, mert nagyon fontos elintézni való vár rá. A gyerekek egész úton azon tanakodtak, hogy mi lehet az a sürgős dolog.

- Szóval az úgy volt, hogy tegnap délután, nem várt látogatóink érkeztek. Kb. 20.000- en.

- Mennyien? - hüledezett Zsuzsi. - És hol vannak?

- Az öreg fa tetején. - mondta Papi.

- Nem tört ki a fa? - kérdezte hitetlenkedve Lali.

- Nem ám bizony! Mert egy méhcsaládról van szó.

- Mi is megnézhetjük? - kérdezte Lili.

- Majd csak nagyon óvatosan! - mondta Mami. - Remélem nem sokáig maradnak. De ha mégis maradnának, jön egy méhész, és ő fogja befogni őket.

És a méhecskék maradtak. Hangos zümmögésük jelezte, hogy tetszik nekik ez a hely. Fehér méhész ruhában jött egy kedves bácsi, aki elmondta, hogy ilyenkor új helyet keres magának a méhcsalád, a gyomrukban méz és nektár van, és ilyenkor nem jelentenek nagy veszélyt. De azért mindig nagyon óvatosan kell bánni velük. Hozott egy üres kaptárt, majd egy vödörrel a kezében felmászott a létrán, hogy elérje a több ezernyi méhecskét.

- Mi az a fején? - kérdezte Lali, a furcsa kalapra mutatva.

- Méhész kalap. Megakadályozza, hogy a méhecskék megszúrják a méhészt. - mondta Papi. Az egész nagyon izgalmas volt. A méhész bácsi feljutott, majd a kesztyűs kezével bele seperte a méheket a vödörbe. Lefelé jövet leesett a vödör, és kiömlött a méhraj a földre. Vagy ezernyien hemzsegtek ott.

- Juj! - szörnyülködött Mami.

- Semmi baj! - mondta a méhész. Majd kivett a kaptárból egy méhviaszos keretet, letette a kiömlött méhek ezrei mellé, amire szépen gyalogoltak fel a kis fullánkosok. Majd betette a kaptárba.

- Na, most ez izgalmas rész. Ha bekerült a kaptárba a méhkirálynő, akkor minden rendben, mert be gyalogolnak utána a többiek is. Ha nem, akkor kijönnek azok is akiket már betettünk, és vissza repülnek az ágra, a királynőhöz. Úgy tűnt, hogy a méhecskék befelé vonultak továbbra is az apró nyíláson, és nem repültek kifelé.

- De miért szöktek meg? - kérdezte Lali.

- Ez jó kérdés. Amikor túlszaporodnak,és kicsi lesz nekik a kaptár, sok dolgozó unatkozik. Ezért döntenek úgy, hogy új otthont keresnek maguknak.

- Ezért szokták azt mondani, hogy szorgalmas mint egy méhecske? Mert mindig dolgozik?

- Bizony ezért. Biztosan ti is ilyen szorgalmas méhecskék lesztek itt Papinál, Maminál.

- Igen, azok leszünk! - ígérték a gyerekek…  Este aztán örömmel beszélték meg a nap eseményeit, és hogy el sem hiszik, de most már indul a nyári szünet a tanyán!

Ui: A köv rész: A tanyán- Mi történt tavasz óta? (29.)

Eszti-mami, amatőr meseíró

PRÉMIUM Eszti-mami Prémium tag

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások