A mesék birodalma

A mesék birodalma.

Viktória nagyon szerette a meséket. Gyakran járt édesanyjával könyvtárba és sok mesekönyve volt otthon is. Kedvenc története az Óz, a nagy varázsló volt. Sokszor beleképzelte magát a mesébe, hogy ő is eljut egy varázslatos világba mint Dorothy, a mese főszereplője.

Minden este lefekvéskor anyukája estimesét olvasott neki. Legtöbbször az Óz, a nagy varázslót. A lányka nagyon szerette még a hercegnős meséket is. Azok közül a kedvence Csipkerózsika volt. Hitt abban, hogy ő is átélhet olyan varázslatos élményeket, mint a mesekönyvek szereplői. Csak nagyon erősen kell hinnie ebben.

Egy tavaszi délután  a könyvtárba ment anyukájával. Útközben azon morfondírozott, milyen könyvet válasszon. Ilyenkor mindig aznap este abból olvasott fel neki édesanyja. Odaértek a könyvtárba. Viktória már tudta hol vannak a mesekönyvek így rögtön oda is szaladt. Megállt a hatalmas polc előtt ami telis-tele volt könyvekkel. Becsukta a szemét és csukott szemmel kihúzott egyet a sok közül. Mindig így választott könyvet. Sokkal érdekesebbnek  találta ezt így, mintha minden könyvnek elolvasná a címét és rövid ismertetőjét. A most választott könyvnek az volt a címe, hogy: A mesék birodalma. Viktória gyorsan kinyitotta és megnézte benne a szép színes képeket. Mindig ez volt az első amit megnézett a könyvekben. Ebben a könyvben rengeteg színes kép és rövid történetek voltak. Nagyon megtetszett a kislánynak ez a könyv. Azonnal odarohant anyukájához és megmutatta neki.

-Nézd anya mit találtam! -  kiáltott fel és odaadta anyukájának a könyvet.

Mindkettőjüknek megtetszett, ezért ki is kölcsönözték. Hazaérve a kislány arra kérte anyukáját, hogy olvasson neki az új könyvből.

-Sajnálom kislányom, most nem érek rá. Meg kell főznöm az ebédet. Kérd meg apukádat talán ő ráér most! - javasolta az elszomorodott gyereknek.

Megkérdezte apukáját is, de nem járt sikerrel mert ő is a következőt mondta:

-Kislányom nem érek rá. Most nagyon sok a munkám, mert holnap fontos megbeszélésem lesz. Talán majd kicsit később.

         Viktória  nagyon elszomorodott, hogy most senkinek nincs ideje. Bement a szobájába és leült az ágyra. Elővette a könyvet és újra megnézte a képeket. Volt egy közöttük, ami különösen megtetszett neki. A képen egy kislány  a kiskutyájával egy szép virágos réten szaladgált. Kicsit olyan volt ez a kép mint a kedvenc könyvében. A kutyus nagyon aranyos volt, ezért a lány megsimogatta és nagyon erősen koncentrált. Hirtelen nagy fényesség támadt. Viktória bekerült a mesekönyvbe. Amikor végre ki tudta nyitni a szemét, körülnézett. Megijedt, mert nem tudta hol van és hogyan került ide. Ekkor még alaposabban körülnézett és egy szép virágos rétet látott maga körül. Aztán megpillantotta a kiskutyát is amit olyan aranyosnak talált. Eszébe jutott minden ami történt és rájött hogy a mesekönyvben van. Elindult a réten, mert úgy döntött megnézi milyen történetbe keveredett. Észrevette a történetbeli lányt, aki most nem tűnt olyan vidámnak mint a képen. Nagyon kétségbeesettnek nézett ki. Viktória odament hozzá és kedvesen köszönt neki, aztán megkérdezte mi a baj.

- Elvesztettem szeretett kiskedvencemet! – zokogta.

Szilvia elmondott neki mindent. Elmondta hogy a kutyáját keresi, aki az előbb még vele volt és együtt játszottak, most pedig sehol nem találja és nagyon aggódik érte.

-Segítek megkeresni, biztos itt van a közelben. - mondta Viktória.

Sok időbe telt, de megtalálták Mázlit, a kiskutyát, aki egy pillangót kergetve kóborolt el a gazdijától. Miután előkerült, sokat játszottak vele. Hamar eltelt az idő, beesteledett és Viktóriának haza kellett mennie. Megölelte új barátját és így máris a szobájában találta magát. Mesebelei kalandjának minden percét nagyon élvezte! Szilviától még egy karkötőt is kapott, hogy ne felejtse el a találkozásukat. 

Az ékszernek varázsereje volt. Ha a lány levette, majd háromszor feldobta a levegőbe, visszatérhetett a barátjához.

Alig gondolta végig azt ami történt, kopogtattak a szobája ajtaján. Gyorsan ajtót nyitott. Szülei léptek be a szobába. Megölelték, elmondták neki, hogy most ráérnek és olvasnak neki egy mesét. Viktória boldogan vette elő a könyvet és élvezettel hallgatta ahogy mesélnek neki. Közben pedig repesett a szíve a titoktól, melyet féltve őrzött attól a naptól kezdve.