A művelt pók

A művelt pók.

Ring két faág közt fonalán a pók,

mesét szőtt az imént, olvasni valót.

Csillan a sok betű, büszkén tekint szét

mind a nyolc szemével, szemléli művét.

Elégedett nagyon, bevégeztetett.

Most árnyékból lesi a műértő legyet.

Nem kell sokat várni, zümmög a csend,

izgalmában a pók kínosan feszeng.

Első olvasója repül most feléje,

vajon mit szól majd élete művére?

Nézi a légy, olvasná a sok csillogó betűt,

de távolról nem lát jól, hát közelebb repült.

Lendületből landolt, közepére ment,

nehogy szemét elkerülje a happy end!

Utána indult a pók, vágyván a véleményt,

de a mese fonalát megszakította a légy,

s azon lendülettel se szó, se beszéd

elrepült, ott hagyva a mestert, s művét.

Morog a pók, látván hálójával mi történt:

Na, ez is csak egy szemtelen piaci légy!

Lásd, kivel állsz szemben, elárulom:

Bár tönkretetted művem, nem haragszom!

Az én mesém egyetlen tanulsága te légy:

Szorosabbra kell fűznöm a cselekményt!

Maradjunk annyiban, félre ne értsd, bár

engem műveletlenséged megsért,

Téged, ma hatalmas szerencse ért!