A nagy zokni rejtély és a Zokni polip

A nagy zokni rejtély és a Zokni polip.

Egy hangulatos kisvárosban, ahol a felhők mindig vidáman úsztak az égen, élt egy tizenegy éves kislány, akit Matildának hívtak. Röviden, Tildának becézték, göndör, fekete haja volt, és hatalmas szemüvege, plusz egy különös szokása: imádta a zoknikat. Nem is akármilyen zoknikat, hanem a legőrültebb, legszínesebb zoknikat, amiket csak el lehetett képzelni,-pöttyöseket, csíkosakat, sőt még olyanokat is, amelyeken apró, táncoló lámák voltak!

Egy napsütéses délután, amikor Tilda a zoknis fiókjában turkált, hogy melyiket vegye fel aznap, megdöbbentő felfedezést tett. „Jaj, ne!” „Eltűnt az összes bal lábas zoknim! Hol lehetnek?” És hitetlenkedve csapta össze a kezét.

Tilda eléggé rendetlen kislány volt, így nem volt meglepő, hogy az összes bal lábas zoknija eltűnt. „Mivel nem létezik zoknitolvaj talán egy állatka gyűjthette össze és ezekből építette meg a vackát? Vagy a szüleim dugták el, mert így akarnak megleckéztetni a hanyagságom miatt.”-tűnődött magában.

Tilda tudta, hogyha elárulja a szüleinek, hogy nem találja a ballábas zoknijait, akkor megdorgálják, így hát elhatározta, hogy egyedül fogja megoldani a Nagy Zokni Rejtélyt. Felvette kedvenc pár össze nem illő zokniját,- az egyik kék, sárga kacsás volt, a másik lila, zöld flitteres csillagokkal díszített, aztán felhúzta a tornacipőjét, és a szennyestartóhoz ment a fürdőszobába, hátha ott megtalálja, ha nem is az összes hiányzó zoknijának a párját, de legalábbis párnak. De nem járt sikerrel. Aztán a mosógépet kutatta át, hátha már az édesanyja kimosta. De ott sem volt egyetlen árva zoknija sem. Kilépett a ragyogó napsütésbe. Az első hely, ahol talán pótolni tudná a hiányzó zoknik párját a RingyRongy nevű bolt volt, amely különleges zoknijairól volt ismert. Ahogy lefelé ugrált a bolthoz vezető lépcsőkön, megpillantotta barátját, Bencét, aki mindig olyan pólót viselt, amelyen egy napszemüveges krumpli volt látható.

Bence! Segítesz nekem? Bence megvakarta a fejét. Mi baj?

Eltűntek a balos zoknijaim!

A balos zoknijaid? Azt hittem, azokat jobbos zokniknak hívják! De láttam korábban egy óriási szürke gémet, amint valami bolyhos dologgal a csőrében járkált peckesen a patakban. Lehet, hogy érdemes lenne követni!

Te most komolyan beszélsz vagy csak ugratsz? 

Nem tényleg, komolyan. Tényleg láttam az előbb egy szürke gémet elrepülni a fejem felett és lelógott a csőréből valami színes. Lehet, hogy a zoknid volt, valamelyik.

Ez tényleg érdekes megfigyelés. Rendben, menjünk le a patakhoz, mert ott szokott vadászlesben állni a szürke gém. Leszaladtak a Bükkös patakhoz. Hirtelen hangos rikácsolást hallottak. Majd meglátták a hang tulajdonosát: Ott volt – egy különösen nagytermetű szürke gém! Egy zokni lógott a csőréből, és úgy csapkodott a szárnyaival, mintha egy tehetségkutató versenyre jelentkezett volna.

Elnézést, Szürke Gém úr!-szólította meg a madarat Tilda, majd csípőre tett kézzel folytatta-„de az a zokni az enyém!”

A gém megállt, oldalra billentette a fejét, és válaszul így rikoltozott: „Szeretném megtartani, mert olyan jó puha! Egyébként is, miért hordjátok ti emberek ezeket az izéket a lábaitokon?”

Tilda nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. „Mert melegen tartják a lábunkat! De visszakaphatnám a zoknimat, kérem?”

A gém egy pillanatra elgondolkodott, majd hirtelen drámai táncot lejtett, a szárnyaival csapkodott és pörgött. „Ha meg tudsz nevettetni, visszaadom a zoknidat!”- jelentette ki, miközben a farktollait csóválta.

Tilda és Bence egymásra néztek, majd bólintottak. És elkezdték egyszerre eltáncolni a kacsatáncot. A gém, ha tudta volna hasát fogta volna nevettében, annyira tetszett neki a gyerekek produkciója. Így visszaadta Tilda zokniját.

„Köszönöm, Szürke Gém úr!” –mondta Tilda, és eltette a zokniját. A Szürke Gém felegyenesedett, csillogott a szeme, miközben így szólt: „Na, ha még több balos zoknit keresel, menj a patak partján lévő boltocskához, ott megtalálod a Zoknipolipnál!”

A Zoknipolipnál? Az meg mi?”-kérdezte Tilda kíváncsian.

Ez egy óriás polip, ami imádja összegyűjteni a maradék zoknikat, mert szerinte azokból lehet a legjobb dolgokat készíteni.

Ez csak a RingyRongy&RipszRopsz nevű boltocska lehet. –kiáltottak fel a gyerekek. Irány a bolt! A gém csapkodni kezdett a szárnyaival, és búcsút rikácsolva elrepült.

Találkozás a Zoknipolippal

Tilda és Bence követték a patakot, ami a RingyRongy&RipszRopsz bolthoz vezetett, ott egy fura táblára, amiről zoknik lógtak le, az volt ráírva, hogy Zokni-ház. „Ez elképesztő!” Hogy nem vettük eddig ezt eddig észre? De a gém nem valami zoknipolipról beszélt? 

Nini, ott van a kirakatban!-kiáltott fel Tilda, amikor felfedezte a polip lábain pár zokniját. A Zoknipolip nyolc hosszú, színes csápjával, amelyek mindegyike össze nem illő zoknikkal volt díszítve, úgy nézett ki, mint egy divatkatasztrófa, de Tildának mégis nagyon tetszett! Vissza kell szereznem a zoknijaimat! -felkiáltással Tilda belépett a boltba, Bence meg utána.

Üdvözöllek benneteket! –mondta egy barátságos hang egy varrógép masina mögül. Kiderült, hogy ő volt a bolt tulajdonosa, Donna Bella, aki valaha az Operaház varrónője volt. Amikor bezárt a színház megnyitotta zokni és kesztyű kereskedését. 

Hamarosan azt is megtudták, hogy Bella asszony segítői különböző madarak és mókusok meg kutyuskák, akik összeszedegetik neki az utcán elhagyott kesztyűket, zoknikat és ő azokból készít csodálatos dolgokat. Volt a boltban zokninyuszi, zoknimajom, zoknimaci, kígyó, malac és persze zokni polip is, aztán kesztyűből mókus, elefánt, galamb, kakas, és malackák.

A Zoknipolipom, a bal zoknik őrzője!-szólalt meg ekkor egy kb. Tildával egyidős kislány, aki egy széken ülve csendesen varrogatott. Ő volt a boltos kislánya, Zorka.

És mégis, hogy kerültek hozzátok a fiókomból a bal lábra való zoknijaim? 

Tilda előre lépett, a szemei tágra nyíltak a csodálkozástól, amikor felismerte a polip lábain a legtöbb balos zokniját. Ja, még be sem mutatkoztunk én Tilda vagyok, ő pedig Bence.-nyújtotta a kezét Zorkának. Az eltűnt bal zoknijaimat keressük.

Hát igen, lepottyantottak a szarkák pár szép zoknit, meg a varjak is a tegnapi napon.-válaszolta Bella asszony miközben a kezébe vette a Zoknipolipot, majd bábunak használva a gyerekek felé nyúlt a csápjaival. „De előbb meg kell oldanotok a rejtvényemet,-különben örökre megtartom a zoknijaidat!”

Tilda és Bence buzgón bólogatott. „Készen állunk rá!”

A Zoknipolip (mármint Bella asszony) drámaian megköszörülte a torkát. „Vannak kulcsaim, de zárat nem nyitok. Van helyem, de nincs szobám. Van arcom, de nincs szemem. Mi vagyok én?”

Tilda erősen gondolkodott. „Hmm... úgy hangzik, mint... egy billentyűzet!”

„Helyes!” -kiáltott fel a Zoknipolip, (alias Bella asszony), és úgy tett, mintha a polip összecsapná mind a nyolc csápját. „Te aztán okos vagy! Most pedig megkaphatod a zoknijaidat!

És ekkor Bella asszony egy halom bal oldali zoknit hozott elő, egyik feltűnőbb volt, mint a másik. Tilda felsikoltott örömében, mert köztük volt egy élénkzöld, lila pöttyös zokni, a harmadik kedvenc zoknija.

A zokni divatbemutató

Éppen indulni készültek, amikor Bella asszony azt javasolta:- Várjatok! Ha már ennyi zokni gyűlt össze, tartsunk egy zokni-divatbemutatót! Bemutatom a legszebb zoknijaimat, és ti megítélhetitek őket!”

Tilda és Bence izgatott pillantásokat váltottak. „Nagyon örülnénk neki!”- mondta Tilda.

És Bella asszony kislánya, Zorka elkezdte a divatbemutatót. Volt egy élénkpiros, csillámos zokni, amely úgy nézett ki, mintha a Karácsony tündéré lenne, és egy hosszú, csíkos zokni, amelyet valószínűleg hálózsáknak lehetne használni!

„És most jöjjön a nagy finálé!”- jelentette be a kislány, és úgy pörgött, mint egy balerina. Egy szivárványszínű zoknit dobott a levegőbe, és ahogy földet ért, Zorka drámaian úgy tett, mintha elájult volna, amitől a gyerekek nevetésben törtek ki.

Te nyertél! Te vagy a legjobb zoknimodell!” -mondta Tilda, és tapsolt.

Zorka színpadiasan meghajolt. „Köszönjük! Majd elégedetten a következőket mondta. „Mivel ti ketten feldobtátok a napomat, oda adom nektek az összes megmaradt zoknit a gyűjteményemből!”

„Tényleg?” Tilda felsikoltott örömében. „Nagyon szépen köszönjük! 

A kalandos zokni keresés után Tilda és Bence búcsút intettek Zorkának és haza indultak, útközben Tilda mosolyogva fordult Bencéhez:

„El tudod hinni, hogy találkoztunk egy beszélő Szürke Gémmel és egy zoknigyűjtő varrónővel meg a kislányával?” Bence rábólintott. „És van egy csomó zoknink, amikkel kéne valamit csinálnunk! Amikor hazaértek, Tilda mindent egyszuszra el akart mesélni a családjának. Kiállította a megmaradt zoknijait, bemutatva a páratlan gyűjteményt, amit szerzett. Aznap éjjel beszélő zoknikról álmodott.

A zokni ünnepe

Másnap reggel Tilda frissen kipattant az ágyából, az össze nem illő zoknija még mindig a lábán volt. Ránézve elhatározta, hogy Zokniünnepet rendez, hogy megossza újonnan szerzett zokni kincseit a barátaival. Lerohant a földszintre, izgatottan közölte a családjával, hogy: „Anya! Apa! Ma Zokniünnepet rendezek!”

Az édesanyja Tilda homlokára tette a kezét, mert azt hitte, hogy lázas. „Zokni ünnepséget? Micsoda bolondos ötlet, Tilda!” - felelte az anyja. „De segítünk neked felkészülni!”

Pár órán belül Tildáék kertje zokniparadicsommá változott. A fákról színes zoknikból készült transzparensek lógtak, az asztalokon pedig zoknis témájú finomságok, például zoknis muffinok és zokni formájú sütemények voltak. Tilda még egy zokni dobálós játékot is készített a vendégeknek.

Bence feladata volt, hogy Zorkát is meghívja az ünnepségre, ők ketten elsőként érkeztek. Bence egy élénk narancssárga zoknis sapkát viselt, amelyet a Zoknipolip egyik alkotásából készített. „Nézzétek a sapkámat! Készen állok a Zokniünnepre!” - kiáltotta, és pózolt.

Tilda felnevetett: -Mesésen nézel ki! De Zorka téged is túlszárnyal! Ugyanis a kislány gyönyörű pipacsvirágos zoknijaihoz zöld tüllszoknyát viselt és egy kesztyűből varrt lepketáskát! Igazi műalkotás volt mindkettő. Tildának ajándékba egy szivárványszínű halacska táskát hozott, szivárványszínű zoknikkal.

Kezdődjön a buli!-kiáltotta el magát Tilda.

Miközben Tilda és barátai játszottak és élvezték a zokni témájú harapnivalókat, még egy versenyt is rendeztek, hogy ki tudja egyszerre a legtöbb zoknit viselni! Bence, aki mindenképpen győzni akart, egy valóságos zoknitornyot viselt, de inkább egy zoknivulkánt. Hasra is esett benne.

Aztán miután jól kiszórakozták magukat Tilda úgy döntött, hogy eljött az ideje a zoknigyűjteménye nagy leleplezésének. „Mindenki! Gyűljetek körém, hogy megnézzétek a legjobb megmaradt zoknijaimat!”-hirdette ki.

Bemutatta a kollekcióját, melyben a Zoknipolippal való kalandozása során összegyűjtött élénk színűek és a fura, különleges mintázatúak is sorra kerültek. A barátainak tágra nyílt a szemük a csodálattól.

„Hűha, Tilda! Ezek a zoknik elképesztőek!”- kiáltott fel az egyik barátnője. „Kaphatnánk mindannyian egy-egy zoknit, hogy emlékezzünk a zokni napra?”

„Hát persze!” Mondta Tilda, és mindenki választhatott a páratlanul maradt zoknikból. És tudjátok mit, szerintem készítsük el a saját zokni műalkotásainkat!”- javasolta, és a szeme csillogott az izgalomtól.

Hamarosan egy egész zokni állatkert tarkállott a kerti asztalon. Zorka megtanította a gyerekeknek a zokni polip készítését, melyhez varrni sem kellett, csak ki kellett tömni a zokni egy részét vatelinnel vagy más tömőanyaggal, egy zsinórral szorosra kellett kötni a fejrész alatt a zoknit, a szárát egy ollóval szélesebb csíkokra kellett vágni, a szemeit pedig egyszerűen ráragasztani. Sok szép állat vagy virág figura született a gyerekek ügyességének köszönhetően. Szerintem a zokni királynő Zorka! -kiáltotta ki az aznapi győztest Tilda, és a gyerekek körtáncot járva ünnepeltek. Tilda szülei nem győzték megörökíteni a szebbnél szebb zokni és kesztyű műalkotásokat.

Tilda, -Zorka és Bence kezét fogva érezte, hogy ez a nap a legcsodálatosabb kalanddá vált, és mindez egy hiányzó bal zoknival kezdődött.