Pötyi malac meséje

Pötyi malac meséje.

Egy héttel a Gyöngybagoly meséje után, a mesenagykövetnek egy fura külsejű küldönc nyújtott át egy levelet, melyet, mint kiderült egy bizonyos Pötyi malac írt, a Kőhegyről. Miután figyelmesen elolvasta a kissé bepiszkolódott levelet, mivel nagyon tetszett neki, hívatta hírnökét, Sylvette-t, a rókát, aki azt a feladatot kapta, hogy menjen azonnal a Kőhegyre, és ellenőrizze Pötyi malac történetének hitelességét! És Sylvette így is tett, míg ő utána jár a dolognak, olvassuk el mi is Pötyi malac levelét!

Íme a történet:

„A Kőhegy egy elvarázsolt, sziklás erdőségben keletkezett az évszázadok során, ahol valaha egy óriási vaddisznó lakott. Ez a félelmetes fenevad, rettegésben tartotta a vidéket. Amúgy egy Ilka nevű öreg banya tulajdonában volt, aki maga is meglehetősen rossz hírnévnek örvendett, s faragatlan modora miatt a hegy lábánál elterülő falu lakóitól a "Tuskó banya" nevet kapta. Ilka asszony a Kőhegyen, egy fogadót nyitott, de aki oda betévedt, az alaposan megjárta, mert a banya a vendégeiből csúf tréfát űzött. Például, ha az áldozata nagy termetű volt és kilógott a lába az ágyból, akkor miután olcsó borral leitatta, és az illető mély álomba zuhant, behajlította a lábát és összekötözte, hogy éppen csak beleférjen az ágyba. Másnap aztán a vendég szörnyű kínokra ébredt. Ha alacsonyak voltak a vendégei, akkor egy herkentyű segítségével addig nyújtotta a testüket, míg az ággyal azonos hosszúságúak nem lettek. A lényeg az volt, hogy soha senki sem fért be pontosan az ágyába, mivel Ilka asszonynak titokban két ágya volt, amit egy masina segítségével cserélgetett.

Ilka ezen felül kifosztotta a vendégeit, de senki nem mert ellene semmit tenni, mert volt három segítője, három gonosz fia, így sajnos sokáig uralták a vidéket. 

Az első fiú, Fenyőhajlító Sebők volt, aki a nevét onnan kapta, hogy arra kényszerítette az erdei munkásokat, favágókat, vagy csak pusztán az arra haladókat, hogy segítsenek neki a fenyőfákat a földig hajlítani, majd amikor elérte, amit akart, váratlanul elengedte a fát, és az áldozatokat a levegőbe katapultálta. Ő meg a hasát fogta nevettében.

Sándor, a második fiú, a Kőhegyi barlangban lakott. Jobbik esetben csak kirabolta a sziklánál időző kirándulókat, rosszabb esetben, amikor azok éppen áhítattal gyönyörködtek a kilátásban, halkan mögéjük lopakodott, majd egy hirtelen mozdulattal a szikláról a mélybe taszajtotta őket. A szerencsésebbek, a közvetlenül a szikla alatti kalapos gomba alakú terasz képződményre estek és így túlélték a végzetes zuhanást. 

A harmadik fiú, Péter a mohalepte, kőből rakott lépcsőn át csordogáló Bükkös-patak partja mellett lakott, aki mivel a bunkósbotját, vagy buzogányát mindenhová magával vitte, a Bothordozó jelzőt kapta. Szintén útonálló, bandita volt és akik keresztezték az útját, vagy csak a pataknál át akartak haladni, azokba bele kötött, harcot provokált, melynek során legtöbbször ő győzött, és a földbe döngölte az ellenfeleit. 

Pár méterrel tovább haladva azonban egy újabb elágazáshoz érve, ahol egyre szebb az erdő, ott a vadregényes Cseresznye-hegy oldalában tevékenykedett a kis Ördögmanó. Hogy miért választotta ezt a szokatlanul vad, 10 méteres sziklafalak közé zárt szűk, sötét szurdokot? Nos, azért, mert itt zavartalanul dolgozhatott. Az Ördögmanó, ugyanis egy jóságos erdei manó volt, onnan kapta a nevét, hogy ördöngős növényeket, zöldségeket termesztett, és azzal vette fel a harcot a gonosz emberek és elemek ellen. Ilyen növény volt például az ördögszekér, ami egy tüskés levelű és virágzatú gyomnövény volt, de Ördögmanó finom édességeket tudott készíteni a gyökerükből. Az eperhabos piskóta tekercsétől, amit heti kétszer a piacon árusított, mindenki elalélt a gyönyörtől. Nem győzött annyit sütni, hogy mindenkinek a kedvére tegyen. Az ördögszekér fiatal leveleiből és hajtásaiból meg a spárgához hasonló salátát, főzeléket készített. Ezen kívül ördögszekér gombát termesztett, ami nem csak a legdrágább luxuscikknek számított, de azzal gyógyította a beteg állatokat, hajtotta ki belőlük a férget. És majd még meglátjátok, hogy mire jó az ördögszekér…

Végül, a sok rémtörténet és áldozatok panaszai hallatán a falu elöljárói, és a Kőhegyi Vadásztársaság úgy döntött, hogy a vaddisznótól, a banditáktól és gonosztevőktől meg kell szabadítani az erdőt! Ebben sietett az Ördögmanó segítségére a helyieknek, mert még tavasszal, szarvasgomba spórával oltotta be sok fa gyökérzetét, így ezek alatt a fák alatt rohamos gyorsasággal elkezdtek szaporodni a szarvasgombák. És láss csodát, Ördögmanó szarvasgombája miközben magában hordozta a szarvasgomba-félék jellemzően erős illat és aromaanyagát, tízszer édesebbek lettek a cukornál is. Persze Ördögmanó minden fórumot felhasznált, hogy Ilka banya fülébe eljusson, hogy az idén különösen sok fekete gyémánttal, azaz fekete szarvasgombával lesz teli az erdő. Mesterszakácsok, akik megkóstolták a szarvasgombával ízesített süteményeit máris gasztronómiai csodaként emlegették. Ördögmanó tudta, hogy a kapzsi Ilka banya, az első őszi napon szarvasgomba vadászatra indul majd a nagy profit reményében.

A csel bevált, egy ködös szeptemberi nap hajnalán Ilka banya szarvasgomba vadászatra szólította fel a fiait, és persze magával vitte hűséges társát, a vaddisznót is, mivel csak az ő segítségével tudta felkutatni a föld alatt termő méregdrága szarvasgombákat.

De nem tudta, hogy szeptember végén a hím szarvasok már feltúrták az erdő talaját, s rátaláltak az értékes csemegére, melyek elfogyasztása után hatalmas erőre kaptak és kitört belőlük a vad, harci vágy.

És ekkor elérkezett a cselekvés pillanata, Ördögmanó, a vezér gímszarvas hátán lovagolva Ördögcérnát, azaz szúrós iszalagot dobott a 3 gombászó fiú nyakába, amelytől az arcuk hirtelen égni kezdett, mintha ezer darázs csípte volna meg őket. A vadászok meg összegyűjtöttek egy csomó ördögszekeret, melyeket egy hirtelen támadt szél felkapott. Ezer ördögszekér gurult a földön, a fiúk ugrálva próbálták kikerülni a rendkívül szúrós növényt, de persze nem tudták. Ilka banya megpróbált a vaddisznaja hátán elmenekülni, de az ledobta magáról, ekkor egy nagy gímszarvas odavágtatott, a szarvával felkapta, elrohant vele és a Gomba szikláig meg sem állt, majd onnan lehajította. A fiúk, akik a szúró és csípő érzéstől már őrjöngtek, üvöltöttek, hamarosan önként megadták magukat, pedig Bothordozó Péter még párszor erőtlenül hadonászott a husángjával, de a túlerővel szemben nem volt semmi esélye, elhurcolták és a bíróságon felelősségre vonták mindhárom gonosztevőt.

És a szörnyű vaddisznó, akiről azt hitték, hogy félelmetes ellenfél, meghunyászkodott és kezes bárányként követni kezdte Ördögmanót. Kiderült, hogy Ilka banya bűbájt bocsájtott rá, és attól vadult meg. De miután Ördögmanó pár ördögszekér gombával megetette, a vaddisznóról lehullt az átok és attól kezdve elválaszthatatlan barátok lettek. 

Ő volt az apám!”-fejezte be történetét Pötyi, a vaddisznó, -de most már mennem kell, mert ütött a Disznók órája és várnak a kicsinyeim.

Üdvözlettel:

Pötyi és hét zebracsíkos malaca"

Ez érdekes történet volt!-mondta Sylvette, amikor visszatért Kőhegyi terepszemléjéről. És minden igaz is volt!-tette hozzá a nagykövet felé biccentve,- de különben is, aki nem hiszi, az járjon utána, mint ahogy én is tettem!