A piknik

A piknik.

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl, élt egyszer nyuszi. Egy hatalmas háza volt, ahol egyedül élt egy virágokkal teli rét közepén. De hiába volt meg mindene, a nyuszi mégis nagyon–nagyon magányos volt. És szomorú. Nem vidította fel sem a kellemes tavaszi szellő, ami az arcát simogatta, sem pedig a finom saláták, amik a kertjében termettek. Az esti sétáin is mindig szomorúnak érezte magát, és lassan, óvatosan ment az erdőben.

Egy szép tavaszi este is így ment, mendegélt, amikor egyszercsak egy hangra lett figyelmes.

–Segítség!– kiabálta valaki. –Segítség!

Nyuszi a hang irányába sietett, ahogyan csak a lába bírta. Nem sejtette, kinek van szüksége segítségre, azt azonban nagyon jól tudta, hogy az erdőben a vadászok elrejtenek csapdákat, és azok az állatok, akik belelépnek, nem szabadulnak ki onnan. A vadászt pedig senki sem akarta megvárni.

Nyuszi hamar oda is ért a hanghoz, és megállt. Egy hatalmas fa alatt találta magát, azonban senkit sem látott. Őt viszont látta a bajba jutott valaki, és így szólt:

–De jó, hogy jöttél. Kérlek, segíts rajtam, nyuszi! –kiáltotta valaki a fa tetejéről.

Nyuszi óvatosan felnézett, és meglátott egy hatalmas hálót, amiben egy süni mozgolódott. Szegény már teljesen beleakadt a tüskéivel a hálóba, és esélye sem volt rá, hogy kiszabaduljon.

–Segítek neked –ígérte a nyuszi. –Csak még ki kell találjam, hogyan.

Nyuszi a fa körül lassan elkezdett járkálni, és hamar az az ötlete támadt, hogy egy nagy kupacba rak egy jó adag füvet, hogy a süni, ha kiszabadul, puhára essen. Arra azonban semmi ötlete sem volt, hogyan szabadítsa ki bajbajutott társát. Nemsokára azonban erre is talált megoldást. Az erdőben ugyanis kis idő múlva arra járt egy egérke és egy madár is. Nyuszi megállította őket, és a segítségüket kérte.

A madár hamar ki is találta, hogyan szabadítsák ki a sünit. Az az ötlete támadt, hogy felrepül a hálóhoz, a csőrével eloldozza a csapdát, majd amikor a süni beleesik a puha fűkupacba, az egérke az éles fogaival elrágja a hálót.

A terv szerencsére sikerült is, és a süni nemsokára szabad volt. Nem győzött hálálkodni új barátainak, akik megmentették őt a vadásztól. Hálából meg is hívta a többieket egy piknikre. Az ő kis odúja azonban túl kicsi lett volna négy állatkának, így végül nyuszi volt az, aki a gyönyörű rétre meghívta a többieket.

Mindenki hozott valami finomságot: friss salátát, ropogós magokat, répatortát és gyümölcsöket is. Az egérke, a süni, a madárka és a nyuszi pedig jóízűen falatoztak a kellemes tavaszi időben. Beszélgettek, nevettek. Annyira jól érezték magukat, hogy megbeszélték, hogy sokszor összeülnek még egy piknikre. És így is történt. A nyuszi pedig soha többet nem volt magányos ezek után.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!