Vörös cica kalandjai 6. rész: Apró cica segít

Vörös cica kalandjai 6. rész: Apró cica segít.

Apró cica segít

Két főhősünk el is indult élete legnagyobb kalandjára, azonban előtte még mind a ketten haza mentek, hogy finomságokkal megrakodva kezdjenek neki a hosszú útnak.

Vörös cica néhány szárított halat csomagolt be kis batyujába, míg Apró cica egy kisebb üvegbe tejet öntött, hogy valami finom innivalójuk is legyen.

Miután mindketten összepakolták a legfontosabb dolgokat, ami egy ilyen kalandhoz kell (mint például egy távcső, egy nagyító, egy kisebb darab kötél és egy kispárna is), a rét végében találkoztak.

Az ösvény a nap vége felé már nem tűnt olyan hívogatónak, mint korábban, amikor a Nap még magasan járt, azonban Apró cica és Vörös cica sem merte bevallani a másiknak, hogy el szeretnék halasztani az egész kalandot, mert félnek. Ehelyett bátran nekivágtak az útnak, és egyik mancsukat tették a másik után, nem törődve az egyre fokozódó sötétséggel és a levelek ijesztő susogásával sem.

Már egy jó ideje sétáltak a sötét ösvényen, amikor mindketten úgy érezték, hogy egy lépést sem tudnának megtenni a fáradtságtól. Szerencsére éppen egy olyan fa tövében álltak meg, ahol rengeteg moha nőtt, így Vörös cica kispárnájával egészen kényelmes kis fekvőhelyet csináltak éjszakára.

A két jóbarát épphogy elhelyezkedett a moharengetegen, már el is nyomta őket az álom. Egyikőjük sem ajánlotta fel, hogy őrködik, mert annyira fáradtak voltak az egész napos sétálástól az iskola után. Szerencsére azonban nem is kellett vigyázniuk, mert az erdő biztonságában senki sem bánthatta őket.

Éjszaka az erdő állatai észrevétlenül osontak a fák között, vigyázva, nehogy valaki meghallja őket, hiszen mindenki úgy tudta, hogy a macskákon kívül senki sem lakik a környéken. A sötétben viszont minden kisebb és nagyobb állat előbújt a rejtekhelyéről, és lelkesen kutatott élelem után vagy nyújtóztatta ki fáradt végtagjait az egész napos pihenés után.

Másnap reggel azonban mindebből Vörös cica és Apró cica semmit sem vett észre, amikor a puha mohapárnákon megreggeliztek. A sós halra tökéletes választás volt Apró cica tejecskéje, amivel a két új barát hamar csillapíthatta szomját.

Szükségük is volt az energiára, hiszen még hosszú út állt előttük. Ugyan azt sem Vörös cica, sem pedig Apró cica nem merte kimondani, mégis mindketten tudták, hogy Pillét a király emberei ejtették fogságba. Hiszen ki másnak állhatott volna érdekében bezárni egy pillangót, mint annak, aki azt a törvényt hozta, hogy a macskákon kívül senki más nem élhet a szigeten?

–Szerinted Pille jól van? –kérdezte Vörös cica, miközben egy kisebb kavicsot rugdosott arrébb az ösvény közepéről.

–Szerintem igen –felelte Apró cica. –De azért jobb lesz, ha sietünk –javasolta.

Vörös cica egyetértően bólintott, majd ő is Apró cica után sietett, aki közben meggyorsította lépteit.

A két barát szótlanul ballagott tovább az ösvényen. Nem azért, mert nem tudtak volna egymásnak mit mondani, hanem azért, mert a palotához közeledve nem szerették volna, ha bárki is megtudja, mi járatban vannak erre. Az ugyanis senkinek sem lett volna jó, ha a király egyik macskája meghallja, hogy Vörös cica és Apró cica barátjuk kiszabadítására sietnek. Pláne, hogy a tervhez pedig még az is hozzátartozott, hogy betörjenek a palotába.

Ez a cseppet sem veszélytelen kaland főhőseinket is megrémisztette, azonban Vörös cicának volt egy ötlete, hogyan tereljék el az őrök figyelmét, és hogyan jussanak be a palotába. Egész úton ezen gondolkozott, és ezért is örült annyira, hogy Apró cica sem szeretne beszélgetni, miközben a palota felé igyekeznek.

–Szerintem megérkeztünk –állt meg Apró cica az egyik fa tövében.

–Miből gondolod? –kérdezte Vörös cica.

Apró cica nem felelt, csak maga elé mutatott.

Végre Vörös cica is felpillantott, és meglátta a bokrok között a királyi palotát. Egy pillanatra még a lélegzete is elakadt a hatalmas épülettől. A dombon ugyanis egy tornyokkal díszített kőpalota állt, szép fákkal és egy virágos réttel körülvéve.

–Ugye, milyen szép? –kérdezte Apró cica, aki barátjával együtt még sosem járt a palota közelében.

–Igen –felelte Vörös cica, akit nem is a látvány, hanem sokkal inkább az lepett meg, hogy olyan érzése támadt, mintha ő már járt volna itt. Ez az érzés azonban hamar elmúlt, és Vörös cica inkább azon kezdett el gondolkodni, hogyan valósítsa meg a tervét, és hogyan jussanak be Apró cicával együtt a palotába.

–Gondolom, van egy tervünk is –nézett Apró cica a barátjára.

–Persze, hogy van –húzta ki magát magabiztosan Vörös cica. –És ha minden jól sikerül, Pille is hamar szabad lehet.