A sündisznók

A sündisznók.

A sündisznók

A nyár folyamán egy süncsalád érkezett a ligetbe. Meleg volt, ezért a süngyerekek a fák alatti fűcsomókban játszottak, s éjszaka a csillagos ég alatt aludtak. Aztán beköszöntött az ősz, és fázni kezdtek, ezért téli menedékhelyet kellett keresniük. Egy öreg tölgyfa vastag gyökerei a föld felett húzódtak, s az alatta lévő üregben meghúzódtak. A szél egykettőre odahordta a száraz leveleket, ami olyan volt számukra, mint egy puha meleg ágy.  Eltelt kis idő, és egy nap, amikor felébredtek, esett a hó, hamarosan mindent fehér takaró takart.  Egyre jobban dideregtek, ezért tanácskozni kezdtek.

• Számos állat, hogy átvészelje a meleget, összebújik a társaival, és felmelegítik egymást – mondta az egyikük. – Mért nem teszünk így mi is?

Ezért, amikor jött az este, a sünök nagy lelkesedéssel  rohantak egymáshoz, hogy közel legyenek és felmelegedjenek. Igen ám, de hol innen, hol onnan hallatszott a siránkozás

• Jaj, olyan bökős vagy. Szúrsz!  -   s azonnal elhúzódtak egymástól, mert a fájdalom, amit egymásnak okoztak, rosszabb volt, mint a hideg.
• És ha megpróbálnánk finoman közeledni egymáshoz ahelyett, hogy egymásra rohannánk? – javasolta egyikük, és amikor eljött az este, óvatosan közeledtek egymáshoz, lassan átölelve egymást.

Azon az éjszakán kellemesen és békésen aludtak a közös meleg fészekben, másnap reggel pedig arra ébredtek, hogy a nap már magasan jár a horizont felett.  Attól kezdve minden hideg estén összebújtak, és soha többé nem fáztak.