A macska, aki új otthonra lelt

A macska, aki új otthonra lelt.

Szombat délután volt, nagyon meleg, párás augusztusi  nap.   Az  asszony  hazafelé tartott a boltból. A zöld reklámszatyorban egy doboz jégkrém lapult. Szaporázva  szedte a lábait a rettentő hőségben, nehogy túlságosan felolvadjon a karamellás finomság. Alig nyitotta ki a kaput, amikor egy  cirmos  macska nagy örömmel futott eléje a kertben,  és azonnal a lábához dörgölőzött.

 - Hát te, ki vagy ? -  kérdezte tőle, mert nekik nem volt macskájuk. A négylábú persze nem válaszolt, de  követte az asszonyt egészen a bejárati ajtóig, és leült a lábtörlőre. Néha nagyon halkan elsírta magát, mint akinek megfázott a torka.

-   Várj itt, mindjárt hozok valami ennivalót !  - szólt az asszony  és bement a házba.

Hamarosan visszatért néhány szelet mortadellával, amit darabokra tépkedett és egy műanyag tálkában a macska elé tette.  A szőrös jószág nagyon éhes lehetett, mert szinte azonnal befalta és tovább  nyalogatta az üres tálat. Sóvárogva nézett az asszonyra, mint aki még várja a további finom falatokat, de csak egy vizes tál érkezett. Később az asszony férje is megnézte a jószágot, aki hagyta magát megsimogatni és többször is a férfi lábához dörgölőzött.

-  Elmegyek a boltba és veszek neki valami ennivalót -   mondta .A macska  a kapuig követte, majd leült a kertben, szemben a kapuval és ott várakozott.  Addig ült ott, amig a férfi vissza nem érkezett egy doboz száraz macskaeledellel és pár zacskó szaftos húsossal.

-  Vajon honnan jöhetett  ? -  töprengett az asszony -  ezen a környéken még nem láttam. Látszik, hogy volt gazdája. Talán elszökött a rossz bánásmód miatt.. Vagy valaki elhozta nyaralni , de haza már nem vitte.  De az is lehet, hogy elutaztak, s tudva, hogy itt az utca végén van egy macskakolónia, lerakták itt, hogy azokkal meglesz, amig visszatérnek.  Ki tudja?

   A férfi megállapította, hogy a jószág biztosan bolhás, mert sokat vakarózik, majd azt mondta:

-  Lehet holnap már tovább áll, de ha náluk marad, majd elvisszük az állatorvoshoz és veszünk  neki bolhaírtó nyakörvet is.

 A macska felköltözött egy fehér kerti székre,  azon aludt, vagy alatta hűsölt.  Ha az asszony a kertbe ment, leugrott a székről és ment mellette.  Amikor elgurult egy paradicsom, azzal jatszadozott vidáman. Mivel bakmacska volt, elnevezték Bandinak. A férfi megkérdezte a szomszédokat is, hátha ismerik a kandúrt, vagy  tudnak-e róla, hogy valaki esetleg keresné, de senki sem tudott semmit.  A buszmegállóba, az újságosnál, a bolt ajtajára, de még a gyógyszertár közelében is kiragasztott egy hírdetést, hátha meglátja a  gazdája, és tudja, hogy hol keresse.  Este újra  adtak neki enni,   és a fedett teraszon az asztal alá  egy műanyag ládába készítettek neki puha fekhelyet. Többször is belement, aludt kicsit, eltűnt, visszajött, újra belefeküdt. Így telt az éjszaka Bandi cicának. Reggel, amikor nyílt az ajtó, már a lábtörlőn üldögélt és nyugodtan várakozott. Az asszony örömmel nyugtázta a jelenlétét, és azonnal adott neki enni, inni, majd tette a dolgát. Bandi a kertben napozott, vagy hűssölt, vagy el-eltűnt kis időre, de mindig visszajött, és amikor éhes volt, leült a lábtörlőre. Így ment egész nap.  Másnap reggel azt mondta neki:

-  Sajnos ide is rosszkor jöttél, Bandi úrfi!   Mi holnap elutazunk  . Mi lesz veled? -  simogatta a macska fejét . - Nagyon sajnálom!

-  Rakunk ki neki bőven enni inni, van hol aludnia,  ha itt akar lakni, itt lesz akkor is, amikor megjövünk -  nyugtatta a férje.

 Másnap reggel az asszony izgatottan nézett körül   a teraszon, a kertben, de Bandi nem volt sehol. Arra gondolt, hogy talán örökre elment, csak átmenőben járt náluk. Sajnálta, mert  olyan jó volt gazdinak lenni. Régóta szeretett volna egy macskát.   A férje a munkája miatt  gyakran  van távol, nem érezné magát annyira egyedül, lenne kihez beszélnie olyankor.   De ahányszor csak szóba került, a férfi  mindig tiltakozott ellene, hogy nem akar semmilyen háziállatot.  Erre mit lát, jobban oda van Bandiért, mint ő. Teljesen beleszeretetett. A nyaralásunk alatt is többször szóba került a szőrös jövevény, vajon hol lehet, mit csinál, ott van-e még  a kertben, hempereg-e a citromfa alatt az árnyékban.  Izgatottan indultak  hazafele. Amikor  megérkeztek, és az asszony kiszállt a kocsiból, a kerti fehér műanyag széken meglátta a szőrős állatot.  

- Bandi, Bandi !  - szólította. A macska a hangot hallva felnézett, észrevette, párat nyávogott,  leugrott a székről, vidáman futott eléje.

     Az asszony is,  a férje is boldogan simogatták  az állatot, kicserélték a vizet, megették, és még a bőröndöt se vitték be a házba, csak macskáztak. Hoztak neki egy színes tollakkal, kis csengővel ellátott vesszőt, amit ide-oda huzogattak előtte, nagyokat nevetve azon, ahogyan el akarja kapni, meg akarja fogni. Néha még magasra is felugrott a siker érdekében.

- Én vagyok Bandi papa,  te vagy Bandi mama!  – nevetett a férfi és átölelte a feleségét.

     Mint amikor két boldog szülő  a gyerekükben gyönyörködnek, úgy nézték a  Bandi cicát, aki őket választotta új családjának.