Dina és az elvarázsolt erdő

Dina és az elvarázsolt erdő.

Dina és az elvarázsolt erdő

Dina szerencsés kutyának mondhatta magát, mert egy szép vidéki házban élt az embermamájával és az emberpapájával, akik nagyon szerették, simogatták és törődtek vele.

Minden nap kimehetett  a hatalmas kertbe futkosni, ahol a zöld fű között virágok illatoztak. Ismert már minden sarkot kint is, bent is. De egy nap valami varázslatos dolog történt. Dina vidáman kergette a pillangókat, amikor a kert végében egy erdő magasodott.   – De  hogy kerültek ide ezek a nagy fák? Biztos vagyok benne, hogy tegnap még nem voltak itt! – kiáltott fel meglepetten.

Mivel Dina egy kíváncsi kutya volt, azonnal határozott, hogy megnézi azt az erdőt közelebbről is. Az erdőben kicsit sötét volt, de nem félt, ugrabugrált előre. Kis idő múlva hangokat hallott.

• Dina, isten hozott a tündérek és a manók erdejében – mondta egy kis tündér, akinek fényes átlátszó szárnyai voltak, és ide-oda repkedett a levegőben.
• És te ki vagy? – kérdezte tőle a kutya. – Honnan tudod a nevemet?
• Én Missi vagyok, egy tündér, aki itt él ebben az elvarázsolt erdőben, ezért tudom a nevedet. Gyere velem, bemutatom neked a testvéreimet!

Dinának nem kellett kétszer mondani, azonnal követte a kis tündért. Mialatt egyre beljebb haladtak az erdőben, Dina kicsi, gomba alakú házat látott, ahol a tündérek és a manók laktak, akik boldogan táncoltak és énekeltek. Már nézni őket is maga volt a boldogság. Missi megállt egy nagy fa előtt, ahol a fű olyan zöld volt, mint a smaragd, és halványrózsaszín virágok nyíltak egy gombaház körül, melyen egy tábla hirdette, hogy itt lakik Missi, Trissi és Lissi.

• Gyertek be – hallattszott odabentről.

Beléptek a házba, ahol a két másik tündér énekelve terítették meg az asztalt, melyen különféle gyümölcsök, bogyók, de még száraz kutyaeledel is volt, és a kedvenc kutyakeksze is ott illatozott, mintha tudták volna, hogy Dina érkezni fog ebédre. A vidám énekszóra megjelentek a szitakötők, a pillangók, a katicabogarak, két mókus és egy béka is, mindannyian találtak maguknak eledelt az asztalon.  Olyan vidám volt a hangulat, hogy az egyik mókus behívta a hódot táncolni. Dina  lelkesen csóválta a farkát, a hetedik menyországban érezte magát.

Ám ekkor hangokat hallott. Ismerős hangokat, az embermama hívta őt.

• Dina, ébredj hétalvó, vacsoraidő van! -  egyik szemét kinyitotta, kilesett, majd hirtelen a másik szeme is kinyilt, mert meglátta, hogy az  ő meleg pléddel bélelt foteljában fekszik, és az embermama éppen letette az illatozó vacsoráját a tálcára.

Ekkor értette meg, hogy csak álmodta az elvarázsolt erdőt, de csodálatos álom volt. Amikor felkelt, és elhaladt a tükör előtt, valami különlegeset látott. Egy foltocskát a farka végén, ami olyan alakú volt, mint egy “M” , ahogy Missi.