Barion Pixel

A kis róka és a hóesés


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

– Légy óvatos az erdőben, ne menj túl messzire, és sötétedés előtt legyél itthon! – mondta Rókamama. – Ha elkezd esni a hó, azonnal indulj vissza, és vigyázz a medvékkel! – folytatta, miközben egy meleg sálat tekert gyermeke nyaka köré.
 – Igen, anya, ne...

Kép forrása: Toller Alexandra

– Légy óvatos az erdőben, ne menj túl messzire, és sötétedés előtt legyél itthon! – mondta Rókamama. – Ha elkezd esni a hó, azonnal indulj vissza, és vigyázz a medvékkel! – folytatta, miközben egy meleg sálat tekert gyermeke nyaka köré.

 – Igen, anya, ne aggódj! – válaszolta a kis róka. Elköszönt, és elindult az erdő felé.

Boldogan és gondtalanul sétált, figyelte a tájat. A fák már ledobták a leveleiket, melyek színes szőnyeget alkottak a talajon. A fenyők viszont még mindig zöld színben pompáztak. A kis róka lelkesedése olyan nagy volt, hogy észre sem vette az idő múlását. A fény, mely besütött a fák közé, már kezdett halványodni, de ő vidáman szökdécselt, élvezte a száraz levelek roppanását a mancsai alatt. Ahogy ott ugrándozott, észrevette, hogy nincs egyedül.

– Jó napot, bagoly úr! – köszönt az egyik ágon ülő madárnak, aki őt figyelte.

– Umf – horkant fel a bagoly. – Jó napot neked is, kölyök! – Aztán elfordult.

– Anyukám azt mondta, nem illik hátat fordítani senkinek – szólt a kis róka.

– Mi baglyok vagyunk, nem szoktunk udvariaskodni – jegyezte meg a madár a homlokát ráncolva.

– Mindannyiunknak kedvesnek kell lennünk! – vágott vissza a kis róka, de a bagoly nem törődött vele, inkább jobban elfordult. – Anyukám azt is mondta, ha kedvesek vagyunk másokhoz, boldogabbak leszünk. Én boldog akarok lenni, ezért vagyok kedves mindenkivel. Viszlát, bagoly úr! – köszönt, és folytatta útját befelé az erdőbe.

Hamarosan találkozott egy kis mókussal, aki makkot gyűjtött a tölgyfák alatt.

– Szia, mókus! Szeretnél játszani velem?

– Szívesen játszanék veled, de segítenem kell az anyukámnak. Itt a tél, jön a hideg meg a hó, az éléskamrának tele kell lennie – válaszolta a mókus.

– De miért nem akarsz játszani?

– Nem lehet mindig játszani. Nagyon szép az erdő, igen, de amikor nagy hó lesz, nem találunk már élelmet. Most kell gyűjtenünk, hogy amikor bezárkózunk az odúnkba, nem fogunk sem fázni, sem éhezni.

– Én mindenesetre nagyon várom, hogy havazzon, annak ellenére, hogy az anyukám veszélyesnek tartja a havat.

– Az anyukáknak általában igazuk van – mondta a mókus, mire a kis róka csalódottan továbbindult annak ellenére, hogy a sötétség egyre közeledett. Egy tóhoz ért, bele akarta mártani a mancsát, de a víz teteje már kezdett befagyni, ő viszont csak azt nézte, kivel tudna játszani.  

– Még egy békát se látni, hogy megkergethessem – jegyezte meg csalódottan. 

Ekkor hirtelen valami az orrára pottyant. Aztán még egy és még egy. Örömében felkiáltott, amikor rájött, hogy esik a hó. Próbálta elkapkodni a hulló pelyheket, és arról ábrándozott, hogy talán jön majd valaki, akivel hógolyózhat. Gyorsan besötétedett, csak a fehér hó világított valami keveset. Kezdeti lelkesedése aggodalommá vált, és szinte lefagyott az orra a hidegtől.   

– Hogy jutok haza? Anyának igaza volt, bárcsak hallgattam volna rá! – nyöszörgött és siránkozott rémülten.

– Szia – szólt egy hang a háta mögött. – Miért sírsz? 

A kis róka megfordult. Egy állat volt mögötte, akit nem ismert. 

– Eltévedtem – válaszolta sírva –, és annyira fázom! Nem tudom, hogyan jutok haza.

– Ne sírj, gyere velem a mi házunkba, anyukám mindig tudja, mit kell csinálni! – felelte a másik, és a kis róka követte. Hamarosan megérkeztek egy barlanghoz. 

– Itt lakunk, ő az anyukám. Anya, nézd, hoztam egy barátot! Eltévedt az erdőben, és fázik.  

– Gyere be! – válaszolta neki a nagy állat megnyugtató hangon. – A mi házunk a te házad. 

– Köszönöm – mondta a kis róka, majd a medvebocshoz fordult. – Ti milyen állatok vagytok?

– Medvék vagyunk – válaszolta a nagy állat, mire a kis róka rémülten elhallgatott. Néhány pillanat múlva azonban összeszedte a bátorságát, és remegő hangon megkérdezte:

– Akkor most megesztek engem vacsorára?

A medvék elnevették magukat.

– Ugyan már, mit nem mondasz? Barátok vagyunk! Anyukám jól ismeri az erdőt, tud tájékozódni még a hóesésben is – magyarázta a medvebocs.

A kis róka elpirult, elszégyellte magát, hogy rosszat gondolt róluk. 

– Ne aggódj, gyermekem, hazaviszlek – mosolygott a medvemama, majd letette a kötényét. – Te, fiam, gondoskodj róla, hogy a tűz ki ne aludjon, és időnként keverd meg a levest. Mi pedig, kedves rókakölyök, indulhatunk is! – Azzal karjába vette a megszeppent vendéget, aki az ölelő meleg karokban pillanatok alatt elaludt, olyan fáradt volt. 

A medve valóban jól ismerte az erdőt, mert egykettőre kiértek a fák közül, és amint elhagyták a bozótost, egy róka állt az úton, aki aggódva figyelte a tájat. 

– Jó estét, Rókamama! Hazahoztam a fiát. Eltévedt az erdőben és nagyon megijedt. 

– Köszönöm, Medveasszony – mondta megkönnyebbülten sóhajtva a róka. – Nagyon aggódtam, már indulni akartam, hogy megkeressem.

Az anyja hangjára a kis róka felébredt, és lelkesen nyújtotta felé a karját. Ő is megköszönte a medvének, hogy hazahozta. 

– Látod, anya, nem minden medve veszélyes – jegyezte meg, majd megmentőjéhez fordult. – Mikor mehetek át játszani? 

– Tudod, gyermekem, mi holnaptól téli álmot fogunk aludni. Amikor majd elolvad a hó, elmúlik a hideg, várunk téged szeretettel, de most indulnom kell haza! 

Rókamama és a kis róka még egyszer megköszönték a segítséget, majd bementek az odújukba, Medvemama pedig visszaballagott az erdőbe. 

– Bocsáss meg, anya, hogy nem fogadtam szót neked, de megtanultam, hogy hallgatnom kell rád. Azt is megtanultam, hogy ne ítélkezz másokról, ha nem ismered őket.

– Látod, minden rosszban van valami jó. Eltévedtél, mert nem fogadtad meg a tanácsaimat, viszont bölcsebb és okosabb lettél.

 

Fodor Gyöngyi, Író - regények, novellák, mesék

Régóta írok. Első megjelent mesém a Nők Lapjában volt, Utazás seprűnyélen címmel, majd megjelent egy mesekönyvem A királykisasszony fogyókúrája, magyarul és német nyelven is . A német nyelvű kiadás a Frankfurti Könyvvásáron mutatkozott be 2007-ben. Nemrég jelent meg egy meseantológia, Hétmérföldes mesék a címe, melyben A két vörösbegy c.mesémmel én is benne vagyok. Ugyancsak benne vagyok egy mesémmel...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!