Mese a madàrról, aki nem akart repülni

Mese a madàrról, aki nem akart repülni.

Mese a madárról, aki nem akart repülni

Hol volt, hol  nem volt,élt egyszer a kismadár, akit úgy hívtak, hogy Pelyhecske, és amikor eljött az idő, hogy repülni tanuljon  a testvéreivel együtt, ő nem akarta megpróbálni sem. Egyszerűen nem akart repülni. A szülei minden módon próbálkoztak, hogy jobb belátásra bírják, de a félelem teljesen leblokkolta, és remegni kezdett. Elvitték Bagoly doktorhoz.  Amíg várakoztak a sorukra, a földön ülve megláttak egy kisegeret, akinek be volt kötve a szeme.

–Mi történt veled? – kérdezték tőle.

–Az erdőben kóborolt a gonosz macska, aki meg akart fogni, és megkarmolta a szememet – felelte a kisegér.

Sokan voltak a doktornál, és elég sokat kellet várakozniuk, de ez idő alatt Pelyhecske és a kisegér összebarátkoztak, sokat beszélgettek, és amikor a kisegér kijött a rendelőből, abban a reményben köszönt el a kismadártól, hogy hamarosan újra találkoznak egymással. Amikor a madárra került a sor, Bagoly doktor alaposan megvizsgálta, és megállapította, hogy a szárnyai rendben vannak, nincs semmi baja, és csodálkozott, hogy nem repül, de sajnos nem volt mit tanácsolnia a szülőknek, mert már mindent megtettek ők is, amit tanácsolt volna.

Teltek-múltak a napok, Pelyhecske a fészekből nézelődött, hogyan repkednek a testvérei. Egy szép napon, miközben boldogan feküdt egy nagy ágon, melyre odasütött a  nap, meglátta, hogy a kisegér ott ment el a fa alatt. Ő volt az, akit a rendelőben megismert, mert az egyik szeme be volt kötve, és mivel a másikkal is rosszul látott, állandóan megbotlott valamiben. Ám ugyanabban a pillanatban meglátott egy vérszomjas kandúrt is, aki az egeret figyelte, és azt tervezte, hogy elkapja azt. Pelyhecske hiába csipogott az ágon,  a kisegér nem figyelt fel rá, csak botladozott a gyökerek között. Amikor a macska le akart csapni rá,  Pelyhecske ösztönösen kinyitotta a szárnyait, és egyenesen a macska fejére repült, és a csőrével belecsipett a fülébe. Ettől a kandúr rettenetesen megijedt, és félelmében elszaladt. A kisegér megmenekült.

Attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltak, ahová az egyik ment, ment a másik is. Pelyhecske óvta kis barátját, vigyázott rá, hiszen neki köszönhetően kezdett el repülni.

Fgy