A világ legszebb rózsája

A világ legszebb rózsája.

A világ legszebb rózsája

Amikor a  reggeli fényben a rózsa kinyitotta a szemét, tudta, hogy kinyílott.

- Jó reggelt –  köszöntötte egy nyüzsgő vörös szegfű, majd hozzátette, hogy  gyönyörű vagy

-  Igen,  de nekem ez nem elég!  A világ legszebb rózsája akarok lenni.

A szegfű kissé elképedve csak annyit mondott:

-  Ejha!  

Puc, a kerti manó jó hangulatban ébredt fel, mert  néhány mák alatt aludt, és épp a szakállát fésülgette,  amikor meghallotta a rózsa kívánságát, miszerint ha színaranyból lenne, ő lenne a világ legszebb rózsája.   

- Ezen könnyen segíthetek!  -  mondta Puc manó,  s a rózsa azonnal arannyá vált, arany szirmokkal, arany levelekkel, és egy király kezében találta magát..

-Gyönyörű  ez a rózsa  -  állapította meg a király. - Igazi remekmű, de lévén én költő is vagyok, nem csak király, jobban szeretem a bársonyszirmú rózsákat – majd letette azt és átment az írnokhoz, hogy lediktálja neki a legújabb versét.

-  Amint  a rózsa maga maradt a trónteremben, kétségbeesve hívta Puc manót.

–  Mi a helyzet? Miért hívtál? Éppen pipáztam.

- Azt hittem, hogy az aranyrózsa a legszebb rózsa a világon, de ez nem igaz. Bársonyrózsa szeretnék lenni!

Puc manó éppen csak megérintette a pipaszurkálóval, és máris bársonyossá vált, és hölgy máris a bundájára tűzte.

- Gyönyörű ez a bársony rózsa -   jegyezte meg valaki és megérintette az ujjával.

- Igen - felelte a hölgy –, de  még a legszerényebb vadvirágnak is több az illata, mint ennek a műrózsának.  Mutatós, de semmi értéke sincsen.

A rózsa azonnal hívta  Puc manót.

-Mi történt már megint?

- Műrózsának hívtak, és azt mondták, nem vagyok értékes.  Mi a legnagyobb érték az emberek számára?A manó öt perc gondolkodási időt kért, és két kezével megfogta a fejét.  Végül tíz perc után megszólalt.

- Azt hiszem a gyémánt. Bármit megtesznek, hogy birtokolják, akkor is ha picurka.

- Akkor hadd legyek gyémántrózsa – kiáltotta a rózsa.Puc manó ezúttal is teljesítette a kívánságát.  Szirmain megcsillant a fény és egy férfi lencsével a szemén figyelmesen vizsgálgatta.

- Tökéletes – mormolta. -  Felbecsülhetetlen az értéke – aztán egy királykék szaténnal bélelt dobozba helyezte és betette a széfbe.

-  Hol vagyok ? – kérdezte a rózsa kétségbeesve, mert a sötét széfben semmit se látott. Gúnyos nevetésnek hangzó csilingelés válaszolt rá.

- Egy fösvény börténében vagy – mondta egy vékony hang

- Ki beszél?

-  A rabtársaid. Mi is elítéltek vagyunk, akár csak te.  Mi is értékes  drágakóből, aranyból vagyunk és soha  többé nem láthatjuk a napot.

- Puc manó, azonnal gyere ide! – kiáltotta a rózsa. - Sürgős!

- Itt vagyok – válaszolta kis idő múlva a manó. -  Hogy van az, nem vagy boldog?

- Vissza akarok menni oda, ahol születtem. A kertbe, a vörösszegfű szomszédságába.

Hipp-hopp, máris a ott találta magát, és mindenki bókokkal köszöntötte, és azonnal a kert gyönyörű rózsájává vált.  Egy kislány  szaladt be  a kertbe, hogy virágcsokrot készítsen. Leszedett  sok virágot, szegfűket és tulipánokat, és a csokor közepébe tűzte a gyönyörű rózsát, majd visszament a házba az anyukájához, akinek megható verset szavalt és  átadta  a csokrot.

-  Boldog anyák napját!

-  Ó, milyen ügyes az én kislányom! – kiáltott fel az anyuka  -,  csodálatos ez a csokor, amit szedtél nekem.  És ez a rózsa itt a közepében!  Minden bizonnyal a legszebb rózsa a világon. Igen!

A rózsa végre boldog volt, teljesült a kívánsága. Puk manó pedig elégedetten felkiáltott: 

-  Küldetés teljesítve ! -  és nagyokat pöfékelve pipázott a kandalló párkányán.