A teve árnyéka

A teve árnyéka.

A teve árnyéka

Élt egyszer egy kis teve az egyiptomi piramisok lábánál. Mivel kisebb volt tevetársainál, gazdája leginkább arra használta, hogy a piramisokat meglátogató gyerekeket lovagoltatta vele.  A kis teve nagyon boldog volt, mert a könnyű súly miatt nem fáradt el, mint a nagyobb barátai, akiknek időnként nagy és nehéz embereket vagy nehéz csomagokat  cipeltek.   Igazán nagy boldogság és öröm töltötte el a szívét, a gyerekek kacagása és boldogsága hallatán.

Azonban egy nap sok ember jött meglátogatni a piramisokat, és kibérelték az összes tevét, már csak a kisnövésű maradt.

Egy apró termetű ember, ki mindenáron  el akart jutnia piramisokhoz, odalépett a tevehajtóhoz, és így szólt hozzá:

-  Alacsony és  könnyű ember vagyok, a tevéje minden bizonnyal fel tud majd vinni a piramisokhoz, még akkor is, ha gyerekeket szokott eddig fuvarozni.

A tevehajtó ránézett,  és arra gondolt, hogy egyszer az ő  tevéje is megtehet egy ilyen szép piramis-utat.

– Rendben, áll az alku.

A férfi  kifizette a pénzt, felszállt a kis teve hátára, aki egyáltalán nem örült, hogy cipelnie kell azt az embert, és ráadásul fel a piramisokhoz!

De mit volt mit tenni, mennie kellett. Szép lassan haladtak a gazdájával együtt.

Nagyon forró és fülledt nap volt, a nap úgy sütött, mint még soha, és félúton a kis teve már az erős fáradtság jeleit mutatta, lihegett és össze akart rogyni. A gazdája észrevette, kis szünetet javasolt, hogy a teve ihasson, és kicsit magához térjen.A férfi csendesen leszállt és várni kezdett. A tevehajtó megitatta az állatot,  majd leült a földre kis teve árnyékába, amíg az állat megpihen.  A turista is szeretett volna leülni az árnyékban, mert a várakozás a forró napon őt is kitikkasztotta, de a kis teve árnyékába mindketten nem fértek oda, ezért veszekedni kezdett.

- Kibéreltem a tevédet, hogy felvigyen a piramosokhoz, ezért jogom van használni az árnyékát is – mondta

-Csak a szállítóeszközt bérelted ki, azt, hogy felülhess a hátára és elvigyen a piramisokhoz. Az árnyéka használatbavételéért nem fizettél semmit – válaszolta a tevehajtó

.Egyre hangosabban vitáztak, hogy kié a teve árnyéka, ki pihenje ki magát az egyszemélyes árnyékban.  A kis teve döbbenten hallgatta, s egyre inkább elege lett belőle.  Miután már ivott és kipihentnek érezte magát, jót horkantott és ügetni kezdett hazafelé, otthagyva a két vitatkozó embert az árnyéka nélkül, mely a vita tárgyát képezte.