Mese az egérről, aki megtanult olvasni, és bejárta a világot

Mese az egérről, aki megtanult olvasni, és bejárta a világot.

        Teo nem akármilyen egér volt, mert tudott olvasni  az emberek nyelvén.

        Elzával, a gazda nyolcéves  lányával akkor találkozott, amikor a család a városból kiköltözött a falusi birtokra, mert a kislány édesapja  rágóta egy farmról álmodozott, ahol a maga ura lehet, és állatokat szeretett volna tartani, meg növényeket termeszteni.

      Teo már korábban is kinézte magának azt a birtokot, de mivel évek óta nem lakott ott senki, nem talált ott semmi ennivalót,  ezért nagyon megörült, amikor meglátta, hogy emberek költöznek be a házba.  Remekül érezte magát Elza szobájában, ami tele volt dobozokkal, amelyek között jókat lehetett futkározni, de szeretett a könyvespolcon is heverészni, miközben hallgatta a történeteket, melyeket a kislány hangosan olvasott, és gyakran elpotyogtatott néhány morzsát,  amikor a szobájában  uzsonnázott. Az éléskamra viszont igazi terülj-terülj asztalkámnak bizonyult számára. Amikor Elza  észrevette az egér jelenlétét, nem sikogatott ijedtében, mint a legtöbb kislány, hanem beszélt hozzá, és morzsákkal kedveskedett neki, így mutatta meg Teonak, hogy örül a társaságának. Hamarosan összebarátkoztak.

      Egy nap Elza és Teo kint ültek a kertben, és a kislány egy új, izgalmas kalandokkal teli könyvet olvasott. Hirtelen felkiáltott.

• Mi lenne, ha megtanítanálak olvasni az én nyelvemen? -  kérdezte, és Teo egy bólintással elfogadta a csodálatos ötletet.

      Az éjszaka folyamán Elza fogott egy dobozt,  és felépített benne egy mini iskolát: mini táblával, mini íróasztallal. Reggel, amikor Teo előbújt az egyik párnából, melyet hálóhelynek használt, nem hitt a szemének. Izgalmas volt tudni, hogy Elza mindent megtett azért, hogy megvalósítsa az ötletét.

• Ez csodálatos, köszönöm – kiáltotta Teo örömében, és boldogan kezdte meg a tanulást, ezzel elkezdődött a közös nagy kalandjuk.

     Elza megpróbálta rávenni a kisegeret betűket és szavakat ismételgetni. Bár nehezen, de igyekezett a tőle telhető legjobbat kihozni belőle,  apránként, sok türelemmel sikerült megtanulniuk a teljes ábécét. A kisegér szorgalmasan tanult, még álmában  is a megtanult szavakat ismételgette. Pár hét múlva már mondatokat is tudott olvasni, és rövid  beszélgetéseket folytatni a türelmes tanárával.      Teo nagyon kíváncsi kisegér volt, és amikor Elzával sétáltak, mindennek tudni akarta a nevét, a színét, a formáját, és mi célt szolgál. A kislány türelmesen válaszolt, és szórakozott azon, ahogy Teo ismételgette a szavakat.  Igazi barátokká váltak, sokat beszélgettek, és vitatkoztak is azon, amiről olvastak. Teo szerette a történelmi és mitológiai könyveket, és szeretett úgy tenni, mintha ő lenne a leglenyűgözőbb történetek főszereplője. Ahogy az évek mentek, s Elza már gimnáziumba járt, de Teora mindig maradt ideje. Szenvedélyesen rajongott a kalandregényekért, melyek segítségével bejárta az egész világot. A szobájában a falon ott lógott egy hatalmas világtérkép, és Teo minden olvasott helyre rakott egy kis zászlót abban a reményben, hogy egyszer majd elutazik oda.Egy nap úgy döntött, hogy eljött az ideje, hogy felfedezze azt a fantasztikus világot, amelyről oly sokat álmodott, és oly sokat olvasott

.-       Elza, szeretném bejárni a világot, és felfedezni mindent, amit még nem tudok  - mondta egyik este az egér.

-       Nos, kicsi Teo, az én álmom is egy világutazás, és majd ha már igazán nagy leszek, és megtehetem, biztosan útrakelek, de még nem vagyok nagykorú, egyedül nem utazhatok körbe-körbe a világban. Egyelőre be kell érnem  azzal, hogy tanulmányozom azokat a helyeket, ahová majd szeretnék eljutni. Akarsz velem jönni egy fantáziautazásra?

-       Igen, igen! – kiáltotta Teo.    

  Megegyeztek, hogy először Olaszországot fedezik fel, ezért szombat délután elmentek a könyvtárba, hogy beszerezzenek pár könyvet Olaszországról, az olaszok életéről, szokásairól, történelmi helyeiről, látnivalóiról. Nem csak elolvasták a könyveket, de varrtak maguknak hagyományos ókori tógát, és abban járkáltak. Babérkoszorút is tettek a fejükre. Főztek spagettit, sütöttek pizzát, és amikor nyáron nagyon meleg volt, kirakták a nyugágyat és a hatalmas esernyőt a közeli halastó partjára, közben arról beszélgettek, milyen csodás a tengeri levegő azt képzelve, hogy a Tirrén-tenger  mellett, Santa Severa hosszú homokos strandján nyaralnak. Másik napon lihegve ballagtak a dombra, nagyokat sóhajtozva, azt játszva,  hogy éppen a Vezúvot másszák meg,  vagy  pénzt dobtak a  szomszédos ház udvarán lévő kerekes kútba, miközben a római Trevi kútról készült fotókat nézegették az egyik utazási könyvben.      Sorra, egymás után ismerkedtek meg különböző országokkal és helyekkel,  megtapasztakva ezt a képzelettel és kreativitással járó utazás érzését.    

Micsoda kaland volt bejárni a világot!  Fgy