A süni ébredése

A süni ébredése.

            A nap gyengéden cirógatta a hóvirág szirmokat. A halványzöld szár kecsesen hajladozott, a fehér kehely lágyan ringatózott rajta. – Meghoztam a tavaszt! – ujjongott magában.

            A süni résnyire nyitotta a szemét az avarkuckó mélyén. A levéltakaró enyhén melegítette a hátát, mégis didergett egy kicsit. Közelebb húzódott az anyukájához, aki álmában átölelte. Álmosan tekintett körbe, és meglepődve látta, hogy a testvérei és az apukája még alszanak. Jól esett még egy kicsit feküdni, de aludni már nem tudott. Néhány perc múlva kibújt Sün mama karja alól, és elgémberedett tagjait lassan megmozgatta.

– Körülnézek egy kicsit odakint! – gondolta, és szép csendben elindult. Amikor kidugta a fejét a kuckóból, az első, amit meglátott, az a hóvirág volt.

– Brrr, de hideg van! Te nem fázol? – szólította meg.

– De igen! – vallotta be a hóvirág. A süni közelebb lépett hozzá, és kíváncsian nézett rá.

– Kivel találkoztál mostanában? – kérdezte tőle.

– Még senkivel. De innen Álomgombát éppen látom, így nem unatkozom. Nála mindig történik valami érdekes! Csiripelték a madarak, hogy lakott nála egy erdei manó, de nem olyan régen hazament – felelte a hóvirág.

– Milyen igaz! Megyek is hozzá, és kifaggatom! – határozta el a süni, és odakocogott a piros kalapos, halványzöld tönkű gombához. Mikor az meglátta, a fehér pettyek a kalapján világítani, kék lemezei pedig fényleni kezdtek.

– Hogy aludtál kicsi süni? – kérdezte tőle, és szeretete jeléül a tönkjéből smaragdzöld fényt bocsájtott rá.

– Nagyon jól! Képzeld Álomgomba, anyáék még nem ébredtek fel! Csak én egyedül jöttem ki a kuckóból! – büszkélkedett a süni.

– Bár a nap már melengeti a kalapom, de még nincs itt a tavasz! – intette Álomgomba.

– Mesélsz nekem márciusig? Addigra a többiek is kijönnek a házikónkból! – kérte izgatottan a kicsi tüskéshátú.

Álomgomba elmosolyodott. Igaz, rengeteg történetet tud, de azért hetekig nem bír egyfolytában mesélni.

– Miről szeretnél hallani? – érdeklődött.

– Hallottam, hogy lakott itt nálad egy erdei manó, de aztán hazaköltözött. Nem látogatott meg téged azóta? – függesztette rá két gombszemét a süni.

– Nem. De én azért sokat tudok róla! – nevetett titokzatosan Álomgomba.

– Mondd el nekem is! – fogta könyörgőre az állatka.

– A manó a hét tengeren túl lakik. A hatalmas sasmadár vitte őt haza, és épp a minap újra járt nála. Mikor hazatért, elmondta, hogy a manó családja egy nagy házat épített, és óriási kert van körülötte. Elfér náluk mindenki, aki szeretne velük lakni.

– Akkora, mint egy lakótelep? – vágott közbe a süni.

– Most még nem. De egyszer majd akkora lesz! – bizakodott Álomgomba. – Ha valaki beköltözik hozzájuk, két szobával és egy apró kerttel mindig bővül az épület – folytatta.

– Te is tudsz magadból házat csinálni! Ha szükség van rá, a tönködben elfér a manó és az erdei állatok! Lehet, hogy tőled tanulta a lakód ezt a varázslatot? – elmélkedett a süni.

– Az könnyen előfordulhat! – bólintott Álomgomba. – Náluk minden nehéz sorsú állat és manó biztonságos otthonra talál. Békesség és nyugalom honol arrafelé – folytatta aztán. A süni újra félbeszakította:

– Mit jelent az, hogy nehéz sorsú állat és manó?

– A hét tengeren túlon is előfordul, hogy egy kisróka, egy kismackó vagy egy kisfarkas megbetegszik, egyedül van, és nincs, aki gondoskodjon róla. Az sem ritka, hogy egy kismanó keres menedéket, mert az ő otthonát elvitte a vihar. Ebben a manóházban mindenki kap segítséget – magyarázta Álomgomba.

– Ha eltörik egy kismadár szárnya, akkor meggyógyítják? – kérdezte a kis süni.

– Igen. Az őzike, kisróka és kisfarkas törött csontját is sínbe rakják – nyugtatta meg Álomgomba.

– Ha valakinek nincs mit enni, akkor adnak neki? – faggatózott tovább süni.

– Hát persze! – mosolyodott el Álomgomba.

– Akkor nagyon jó, hogy hazament a kismanó, és építettek egy ilyet! – nyugodott meg a süni. – Én most bajban vagyok. Aludhatok nálad? – folytatta.

– Persze. De miért érzed úgy, hogy bajban vagy? – kérdezte Álomgomba.

– Azért, mert még nincs tavasz, és felébredtem. Az egész családom alszik az avarkuckóban – magyarázta a süni.

– Gyere be, keress egy szobát, és maradj itt, amíg kedved tartja! – mosolygott Álomgomba, majd kitárta a gombaház ajtaját, és sárga fénnyel megvilágította a bevezető utat. A vendég begyalogolt, és azonnal elfoglalta a kanapét.

– Jönnek majd mások is? – kérdezte.

– Remélem, hogy igen. A kisróka, a kisfarkas, a medve, a megmentett kismadár, a csiga, a borz, a harkály, a bagoly, és a hatalmas sasmadár és a gyerekek mindannyian megígérték, hogy meglátogatnak – hangzott a válasz.

– A manót miért hagytad ki? – elégedetlenkedett a kis süni.

– Neki a hét tengeren túl van dolga. Őt megmentettem én, és most ő ment meg másokat. Segít neki ebben a családja is. Tudod, elmagyaráztam neked! – figyelmeztette Álomgomba.

– Igen, tudom! –suttogta a kicsi süni, és lecsukódott a szeme.

            Álomgomba lágy altató fénnyel világította meg a szobát. – Úgy tűnik, a téli álom nem ért véget! Hadd aludjon még ez a kis tüskés gombolyag! Vigyázok rá, amíg csak kell! – gondolta, és óvatosan betakargatta.

Álomgomba mesék:

Találkozás Álomgombával

Álomgomba és a mókusok

A süni, aki nem akart téli álmot aludni

Csigacsíny

A megmentett kismadár

Együtt a medvénél

Borzi elköszön, de érkezik valaki más

Álomgomba kérése

A biztonságos hely

A havas reggel

Karácsonykor, veletek

A süni ébredése

Álomgomba meséje Borzinak

Csigasportnap Borzival

Találkozzunk Álomgombánál