A Szivárványsárkány és a színek

A Szivárványsárkány és a színek.

A Szivárvány Sárkány és a színek

Talán elképzelni is nehéz, de volt az úgy réges-rég, hogy nem volt zöld a fű s nem volt igazán kék sem az ég.

Minden olyan volt, mint egy régi korabeli fénykép, színtelen, búskomor, fekete-fehérség.

Ezen régi időkben éltek a sárkányok, ezek a roppant kedves, mamlasz óriások.

Szeretetreméltó, jámbor lények voltak, még azt is mondhatnánk, hogy egészen humorosak,

S noha a nevetés náluk nem volt hiánycikk, mégis tudták, érezték, hogy valami hiányzik.

Egy napon aztán az egyik mama sárkány nem hitt a szemének, mikor meglátta első tojását megcsillanni a napfényben.

Más volt ez, egészen más, mint a többi fehér tojás, csillogó-villogó, csodásan színpompás.

Nem tudták a sárkányok mi lehet a hiba, beteg a tojás talán, vagy varázslat az oka?

S mikor a tojásból annak kis lakója végre előjött, az ámulat csak nőtt, a csodálkozás tetőzött.

Nem fekete volt az újdonsült kis sárkány, de még csak nem is hófehér!

Pikkelyeit szivárványszínekbe festette meg a fény.

Volt rajta piros, kék, ibolya meg sárga, no meg zöld, indigó és narancssárga.

Nem is tudta a sárkányok népe, hogy mit látnak maguk előtt, hiszen a feketén, s a fehéren kívül más színt nem ismertek ők.

Ez a különleges kis sárkány más volt azonban, ismerte a színeket, s így szólt hangosan:

• Nem élhettek tovább ebben a szürkeségben, pusztán fekete és fehér nem lehet minden. Íme hát ismerjétek meg most a színeket, s ettől a perctől fogva tarkaságban éljetek.

Fordult egyet-kettőt, s vett egy mély lélegzetet, majd kifújta….nos, a tűz helyett a színeket.

Szivárvány nyalábok hullottak a földre, így festette a kis sárkány a füvet zöldre.

S a smaragdzöld fűben kinyíltak a színpompás virágok: rózsaszínek, sárgák, lilák és bíborok.

A folyók, a tavak, a tengerek és az ég, fehérből lett most mind csodás kék.

A Nap sem izzott unalmas szürkén többé a magasban, vibráló sárgán ragyogott nappal, s vérvörössé változott a kései alkonyatban.

Bársonybarna mókusok ugráltak a fákon. Ezüstfehér lett minden, éjjel a Holdvilágtól.

Türkizkék tollakkal ékeskedett a szalakóta, meg is bámulja őt mindenki azóta.

A Sárkányok azt hitték, ennél boldogabbak már nem is lehetnek, mikor hirtelen a magasban valami színes felderengett.

Ugyanis a tündöklő kék égen hirtelen, egy színes boltív ragyogott fel fényesen.

• Ő itt a szivárvány – mondta büszkén a kis sárkány.
• Ha látjátok majd hébe-hóba - folytatta -, jusson róla eszetekbe, hogy milyen nagy boldogság rejtőzik a színekben! Minden búra-bajra orvosság a tarkaság, a színpompa pedig maga a boldogság.

Így történt hát, kicsinyke barátom, hogy egyszer, nagyon régen, egy kis sárkány kiszínezte a világot.