Csiga Csenge Repül

https://gabicsabi.hu
Fogadjátok szeretettel ezt a kis mesét, mely az Ábel, a Kis Hangya Meséi című könyvem egyik fejezete. Halkan megsúgom, hogy nekem ez a mese a kedvencem a könyvből. Remélem, hogy Nektek is tetszeni fog majd! - szeretettel, BB.
Minden évben egyszer tal...

Kép forrása: Saját illusztráció

Fogadjátok szeretettel ezt a kis mesét, mely az Ábel, a Kis Hangya Meséi című könyvem egyik fejezete. Halkan megsúgom, hogy nekem ez a mese a kedvencem a könyvből. Remélem, hogy Nektek is tetszeni fog majd! - szeretettel, BB.

Minden évben egyszer találkozót tart a népes Csiga család. Az egymástól távol élő rokonok ilyenkor jókat esznek, beszélgetnek, mesélnek az elmúlt év eseményeiről, s hajnalig abba sem hagyják a csacsogást. Csiga Csenge minden évben lelkesen várja ezt a napot, hogy végre ismét találkozhasson rég látott unokatestvéreivel, akik sok-sok évvel ezelőtt költöztek el az erdőből egy tanyasi kert színpompás virágágyása mellé. Csenge azonban valamiért megfeledkezett az idei találkáról. Ijedten kiáltott fel, amikor ránézett reggel a naptárra, s meglátta, hogy holnapra esedékes a csiga csapat összeröffenése. Nagyon elszomorodott, hiszen tudta, hogy egy nap nem lesz számára elegendő, hogy odaérjen a helyszínre. 

 Köztudott, hogy a csigák nem a leggyorsabb lények a földön. Lassúak. Nagyon lassúak. Éppen ezért minden csiga, aki ott akart lenni a nagy találkozón, napokkal korábban elindult, hogy biztosan oda  is érjen. 

 Csenge azonban elfeledkezett az eseményről, s nem indult el idejében. Most aztán igyekezett szegény, ahogy csak tudott, mászott, megállás nélkül, csigatempóban mérve egészen gyorsan, de sajnos ez sem volt elegendő. 

  Nagy igyekezetében észre sem vette, hogy Milla és Kamilla éppen elrepült  felette. A méhecske ikerpár köszönt rá a kétségbeesett csigára.

-  Szia, Csenge! – üdvözölte a csigát Milla. – Hogy vagy és…

-   …hová tartasz ilyen nagy sebbel… - vette át a szót Kamilla.

-   …lobbal? – fejezte be a mondanivalót Milla. 

Tudni kell, hogy a méhecske testvérpár mindig  így beszél. Egy mondaton belül felváltva hol Milla, hol Kamilla mondta a szavakat. Mindig tudták, mit akar kifejezni a másik, egy rugóra járt az agyuk. 

-   Ó, szervusztok! – lihegte szegény Csenge, de nem állt meg még egy pillanatra sem. – Ne haragudjatok, de rohanok. Azaz, rohannék….ha tudnék.  

-  De hát mire ez… - kezdte Kamilla.

-  …a nagy… - folytatta Milla.

-  …sietség? – fejezte be a kérdést Kamilla. 

-  Holnap lesz a nagy éves csiga találkozó. Teljesen megfeledkeztem róla, és nem indultam el időben. A Messzi Tisztáson álló kidőlt fa tövében gyűlik össze a család. Biztosra veszem, hogy az én tempómmal nem fogok tudni odaérni az eseményre. Pedig nagyon szeretnék ott lenni, és találkozni a csiga csapattal. – szipogta szegény Csenge, s nagy szomorúságában mégiscsak megállt, hogy egy virágszirommal felitassa könnyeit. 

-  Ó, te szegény kis….

-  …pici csiga! – sopánkodott Milla és Kamilla. 

-  Szervusztok! – hallották egyszer csak az ismerős hangot. 

 Ábel, a kis hangya nagy komótosan, egy fűszálat rágcsálva sétált feléjük a rovar ösvényen. Integetett már messziről, amikor meglátta Csengét és a méhecskéket. Amikor odaért hozzájuk,  rögtön feltűnt neki, hogy Csenge bizony nagyon szomorú.

-  Hát te, Csenge, miért lógatod az orrod? – kérdezte Ábel, miközben elhajította a megcsócsált fűszálat, s tépett helyette egy új, friss és ropogós darabot. 

 Csenge elmesélte Ábelnek is, hogy miért pityereg. Milla és Kamilla nagyban bólogattak  Csenge minden szavára, ezzel jelezvén, hogy ők is mennyire együtt éreznek a kicsi csigával. 

- Hát ez bizony roppant kellemetlen helyzet. – állapította meg Ábel. – Had gondolkodjam egy kicsit. Biztos, hogy van valami megoldás. 

 Ábel mindig nagyon pozitív volt, s szerette a roppantul kellemetlen,  nehéz helyzeteket, mert mindig sikerült kisomfordálnia valami okosat, hogy segíteni tudjon pórul járt barátain. Ha pedig sikerült egy-egy szituációt megoldania, akkor nagy mosollyal, s kidüllesztett mellel élvezte a hálaesőt. 

 Most is felvette a gondolkodó pózt: kezeit keresztbe fonta maga előtt, egyik  lábával ritmusosan trappolt, fejét magasan az égnek emelte, s rágcsálta a zöld fűszálat. Csenge és a méhecskék pedig csak vártak, hogy Ábel vajon előhozakodik e majd valami használható ötlettel. 

 Nem telt bele öt percbe – bár ez Csengének roppant hosszú öt percnek tűnt – és Ábel nagy boldogan felkiáltott.  

-  Megvan! – rikkantotta.

-  Mi van… - kérdezte Kamilla

-  …meg? – fejezte be a kérdést Milla.

-  Tudom, hogy fogsz időben odaérni a találkozóra, kicsi Csenge.

-  Igazán? – csodálkozott a csiga. – És mégis hogyan? 

- Repülni fogsz! – kacsintott Csengére Ábel.

-  Repülni? – hüledezett Csenge. – Ábel, a csigák nem repülnek…

-  A csigák nem, de a méhecskék igen! – felelte Ábel, de Csenge még mindig elég zavartan állt előtte. Milla és Kamilla is kérdőn nézett egymásra. 

- Elmondom, mit fogunk tenni. – kezdte Ábel a magyarázatot. – Csenge, te segítesz nekem fonni két jó erős kötelet néhány fűszálból. Milla, Kamilla! Kérlek repüljetek haza és szóljatok a bátyáitoknak, Tasnak és Töhötömnek, hogy jöjjenek segíteni. A köteleket majd ráerősítjük egy falevélre, melyre majd te, Csenge, felhuppansz és a méhecskék a kötél végeinél fogva a magasba emelnek, s elrepítenek téged a Messzi Tisztáson álló kidőlt fa tövéhez, hogy idejében odaérj a találkozóra. 

 Így is lett. Ábel és Csenge szorgosan fonták a hosszú és erős kötelet a zöldebbnél zöldebb fűszálakból, a méhecskék pedig hamar visszaértek erős testvéreikkel, s kezdődhetett is a repülés. Csenge kifejezetten izgatott lett, hiszen soha nem repült még, s azt sem igazán tudta, milyen érzés lehet gyorsan haladni egyik pontból a másikba. 

 Ábel terve bevált. Milla, Kamilla, Tas és Töhötöm könnyedén felemelte Csengét a levegőbe, s nagyon hamar elrepítették az izgatott kis csigát az összejövetel helyszínére. Csenge csápjai csak úgy lengedeztek a magaslati levegőben, s a kicsi csiga roppantul élvezte a repülést. A csiga találkozón aztán mindenkinek el is mesélte, hogyan sikerült idejében megérkeznie. Nem is kell mondani, hogy minden csiga Csengét irigyelte. 

 A méhecskék megígérték, hogy a találkozó végére  visszatérnek, és hazarepítik Csengét az erdőbe. Ábel ismét megoldott egy problémát, s büszkén és boldogan indult útjára, hogy elújságolja hőstettét legjobb barátjénak, Katica Jankának. 

BB. Gibson, Kezdő Író , Meseíró

Világ életemben könyvmoly voltam. Már kislányként megszületett bennem a vágy, hogy egyszer majd én is írónővé váljak. Most, harmincon (csak picit) túl érkezett el az idő, hogy azt mondhatom, elkezdtem ezt az utazást. A kaposvári főiskolán tanultam meg az újságírás fortélyait, de úgy gondoltam, túlontúl vadóc (és konok) vagyok ahhoz, hogy leragadjak egy magazinnál, vagy újságnál. Az élet Skóciába sodort és párom...