A szolgáló és az almafa

A szolgáló és az almafa.

Egyszer volt, hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy gazdasszony. Egyik reggel szólt a szolgálójának, szedjen almát a fáról, almáspitét akar sütni, ahhoz kell.

            Az rögvest kiszaladt a kertbe, de a fán nem volt egyetlen alma sem. Nagyot nézett a szolgáló, rimánkodva kérte hát:

  – Almafa, adj nekem almát, kell a gazdasszonyomnak az almáspitéhez!

  –  Szívesen adnék, de férgek költöztek a törzsembe, nem tudom kinevelni azokat. Szólj a harkálynak, szedje ki őket, akkor csodaszép piros almáim lesznek, s szívesen adok belőlük!

A szolgáló megkereste a harkályt, aki az öreg tölgyfán lakott. Felkiáltott neki:

  – Hallod-e te harkály, gyere és szedd ki a férgeket az almafából, mert így nem tud almát teremni, én meg nem tudok vinni a gazdasszonyomnak az almáspitéhez!

  – Szívesen mennék, de elveszett a piros sapkám. Hozz egy újat a szabótól, akkor útra kelek!

Elment a szolgáló a szabóhoz. Illendően köszöntötte:

  – Adj Isten szabó úr! Varrj gyorsan egy piros sapkát a harkálynak, hogy el tudjon repülni az almafához, ki tudja szedni a férgeket a törzséből, az meg tudjon szép piros almákat teremni a gazdasszonyom almáspitéjéhez!

  – Szívesen varrnék, de nincs miből! Hozz a takácstól piros selymet!

A szolgáló megkereste a takács házát, bekopogott, s kérte, adjon neki piros selymet, mert a szabó abból varrna sapkát a harkálynak, aki kiszedné a férgeket az almafa törzséből, az meg szép piros almákat teremne a gazdasszony almáspitéjéhez!

  – Szíves, örömest adnék neked, de nincs selyemfonalam, nem tudok így selymet szőni. Kérj a hernyótól!

A szolgáló nagyon elszomorodott, hogyan lesz így alma, de azért megkereste a hernyót, aki az eperfa tetején lakott.

  – Jaj, kedves selyemhernyó, adj nekem selyemfonalat, elviszem a takácshoz, aki piros selymet sző belőle. Abból a takács varr új sapkát a harkálynak, aki cserébe elmegy és kiszedi a férgeket az almafa törzséből, az meg szép piros almákat terem a gazdasszony almáspitéjéhez!

– Nagyon szívesen adok, várj egy picit! – azzal a hernyó készített gyorsan egy porció selyemfonalat, odaadta a szolgálónak. Szolgáló szaladt vele a takácshoz, aki gyönyörű piros selymet szőtt belőle. Azzal futott a szabóhoz, aki septiben megvarrta a harkály új sapkáját. Vitte is hamarjában a harkálynak, aki odarepült az almafához és kiszedegette a fát rágó férgeket. Az almafa örömében bíborvörös, egészséges almákat termett. A szolgáló már vitte is gazdasszonyának, aki omlós pitét készített belőle. Még a szolgálónak is jutott.

            Ha a pite el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna.